Villámvizit Japánban

0

Japánba eljutni nagy élmény, még akkor is, ha az embernek munkaügyben kell utaznia, miként ez történt Zuzzerrel is. Mit mondjak, érdekes tapasztalatokat szerzett.

„Kaptunk persze a világ ezen felén mindennapos ilyen-olyan kitöltendő landing, taxing mittomén milyen kártyát, mindent beolvastak, lefényképeztek, ujjlenyomatot vettek, kutyával megszimatoltattak (Cézár! Nem hirihari a priznic turistát!), be is léphettünk az országba.

Át kellett ugyanis mennünk egy belföldi reptérre, hogy országon belül helyt változtathassunk. Japán módra minden faszául le van zsírozva, szal eltévedni nem sikerült.

A Haneda belföldi verzióján aztán megtapasztaltuk a japppán vendégszeretetet és szolgáltatási profizmust. Mindenki, mondom MINDENKI úgy vigyorgott ránk, hogy aszittem összekevertek valami külföldi politikai delegációval és majd adhatom itt az interjúkat napestig.

Az összes földi leányzó személyzet centire ugyanakkora, persze ugyanazt viseli és már attól tartottam, hogy a hugyozdába is utánam jön valamelyik tartani a… lámpást.

A WC-ben a falon gyerekmegőrző, sajnos elég sokáig nem voltunk ott, hogy használat közben lefotózhassam. „Vakarimaszem, most itt maradsz, apa megy barnázni; ki ne csatold a biztonsági övet!”

Először voltam és csak villámlátogatáson Japánban, szal eszemben sincs megmondani milyenek a japánok, de az első benyomásaim nagyon jók. As expected, minden tiszta, szervezett és tort ül az udvariasság.

Ahogy látom, szeretnek angol szavakat meglepetésszerűen elszórni a nyomtatott cuccosokban. A fedélzeti újságban például egy kép alá odateszik, hogy „profil”, de minden egyéb, a neve is az illetőnek japánul van odarajzolva.

HATÁRÁTKELŐ, YOUTUBE, KATT, JÓ

Térképre ráírják, hogy „térkép”, de hogy hol van Tokió, azt találd ki magad. Szerintem úgy van, hogy „Pálcika pálcika fordított szék hóember”. Vagy az inkább 11:48?! No mindegy, ha nem közlik, hogy térkép biztos azt hittem volna, hogy szabásminta.

Kagoshimában, azaz mittoménhol, mert a reptér nem egészen ott volt, felszedett minket Ando san és elvitt a Shirimaya hotelbe. Erről csak a helyszínen derült ki, hogy egy ezercsillagos állam leesik hely, szal Zuzzer elvtárs nágyon meg volt elégedve mindennel.

A szobámból, ami a kilencedik emeleten volt, nagyon szép kilátás nyílt a városra és a közeli meglehetősen aktív, Sakurajima vulkánra. Tavaly 960 kitörést produkált, amíg ott voltunk folyamatosan füstölgött magában.

Este a hotel tepaniyaki éttermében kajáztunk, a helyi séf mindenféle izét, valamint hogyhijjákot sütögetett nekünk. Nos, szegények meg menekültek volna, de erőnek erejével ott lettek tartva vacsorára.

A környék nagyon híres a kobi marha húsáról, az édesburgonya és a fekete disznó miatt, szal egy komplett állatkert lecsúszott az előételnek felszolgált bigyókkal együtt.

Másnap reggel irány a komp, mert mint kiderült a környékén se voltunk még a gyárnak, amit szerettek volna Zuzzerségem elkápráztatására megmutatni. No mondom, OK, legyen komp, de siessünk mert aznap délután már a kagoshimai reptéren van jelenésünk egy Hongkong felé tartó járatra. Mondták, nem gond, 2-3 óra (!) és ott is vagyunk… és lőn!

Vazze, három órányi meeting miatt jöttem Japánba, a többi elment hideri hokkóra, ami állítólag annyit tesz, hogy kanyarodj balra. Ando san max hangerőn hallgatta ugyanis a GPS-t, így rengeteg hasznos szót sikerült megtanulnom.

Nos, délután aztán jött Hongkong, amire én se tudom a választ, de a helyiek se. Egy gyakorlatilag üres géppel repültünk, de amikor megkérdeztük a stewardess-t, hogy átülhetnénk-e egy több lábhelyet biztosító sorba, aszonta nem lehet, mert az többe kerül (ezen a gépen economy-n utaztunk).

Három óra rázatás után meg HK-ban kezdődött elölről a „ki vagy, mi vagy, minek jöttél ide”, mert sajnos nem csatlakozó járatunk volt, így be kellett lépni az „országba”, majd kilépni újra. Ujjlenyomat, kis papír, nagy papír…

Innen már csak 12 óra és otthon is voltunk ZRH-ben a Swiss direkt járatával, ami egy 777-300R-ben testesült meg, ami azért nem egy mindennapi kategória. (…)

Még egy észrevétel, amit Brexit és egyéb határépítés rajongóknak szánok; szigorúan magyarul, mert angolul már egymást sem értik meg.

Mi, itt Európa és a világ szerencsésebb felén nem nagyon vesszük észre, hogy még egy szimpla utazás szempontjából is milyen privilegizált helyzetben vagyunk.

Kínán nem csodálkozok, kőkemény diktatúra, de még Japánban is kis papír, nagy papír, tax declaration, landing card, anyámtyúkja, kis levonós, ujjlenyomat, ujjlenyomat tanúsítvány, kamerákba való bámulás, robothatárőr, testhőmérséklet mérés, sorok mindenütt csak azért, hogy business vagy magán úton odavihesd a pénzed költeni. Mikor mi átszeljük Európát úgy, hogy jó esetben hozzánk se szólnak a határokon, becsüljük ezt meg!”

A teljes posztot némi kínai kalandokkal megspékelve itt találjátok.

Mesés japán édességek

Share.

About Author

Leave A Reply