Túlélő üzemmódban

0

A generációs különbségek (különösen munkahelyen, pláne egyazon csapaton belül) komoly feszültségeket okozhatnak. Nem csak Magyarországon van ez így, hanem Svájcban is. Olyannyira, hogy Zuzzernél például most telt be a pohár, aminek következménye az lett, hogy a teammunkát azonnali hatállyal abbahagyta. Rögtön kiderül, miért.

„A mögöttem figyelő 26 évnyi egy vállalatnál való dolgozás egy igen jelentékeny részét töltöttem azzal, hogy a „mi” verzióját a mondandónknak és a professzionális realitásnak az „én” elé helyezzem.

Mindezt azért, hogy úgy kábé 3 éve az újoncok vazze szemérmetlenül és láthatóan „fogalmam sincs mi a bajod” technikával lépjenek át rajtam, rajtunk. Mindent ők csináltak, mindent ők teszteltek, „szartak először büdöset, láttak már karón varjút” és egyebek.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

A mai napon az egyik köcsög – miközben én is prezentáltam aznap – eladta a munkánk 20%-át mint „és akkor úgy döntöttem”, a másik cserépedény egy újabb 40%-ról nyilatkozott, amit mi csinálunk – miközben halvány lila segédfingja sincs a related projektről -, míg én marha a belém ívódott automatizmusok jegyében nyomtam a „megcsináltuk, eldöntöttük, az xyz osztály kollégáival közösen arra jutottunk” szöveget, mint egy kétéves óvodás.

Na, ebből olyan szinten elegem van, hogy ezennel szakítok azzal a fazonnal, aki csak én voltam, ahogy a művész úr mondotta volt.

Régen jókat röhögtem azon pólókon, amiken a klasszikus „mérnökök = olyan emberek, akik megbízhatatlan és hiányos információ alapján dolgoznak ki működő megoldásokat azoknak, akik elenyésző tudás alapján döntik el, hogy ez jó-e” felirat volt látható, de itt azt hiszem elértem arra a szintre, hogy mától konkrétan túlélő üzemmódba kell kapcsolnom.

A nyugdíj túl messze van, viszont túlságosan informált vagyok ahhoz, hogy hülyeségeket bevegyek, vagy elnézzek. Nem tudom, még mit fogok tenni, de ez borzasztó, egy olyan főnökkel megáldva, akinek a zsebébe lehet szarni, csak őneki jó legyen a sajtója.

Integet az asztal alatt, mintegy azt a hülye beosztottat csitítgatva, aki szeretné megjegyezni, hogy vazze 2 + 2 az qrvára nem három, sztandard deviation ide, vagy oda.

Alapjában iszonyatosan szar világ felé mozdult el a vállalati kultúra és az egész professzionális közeg, az nyer, aki tolakodó, a fejedre lép, aki professzionálisan tud vetíteni úgy, hogy a Lumier testvérek csak sápadoznak a sarokban.

Persze a sok hülye meg elvégzi a melót, mert ha szar van, annak egyből lesz neve. Akkor hirtelen létezik Zuzzer meg „his group”, de a mi munkánkat mindenki árulja leértékelt szardollárokért. (…)

Ma rengeteg hangember él abból, hogy hangembereket nevel, azaz angliusul, coachingolja őket. (…) Tudom persze, hogy a coachingnak értelme is van, de ami ebből nálunk lecsapódik, azt nem teszem zsebre. A szokásos egyébként, mikor már mindenki hazudik (nevezzük nevén), akkor már az lesz gyanús, aki egyedül, de az igazat mondja.

Könyörgöm, Mr. Huxley, ez már a szép új világ? Mert akkor inkább állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!”

A teljes posztot itt találjátok.

Digitális nomádság KATA után

Share.

About Author

Leave A Reply