Tíz dolog, amire Spanyolország tanított

0

Még Európán belül is éri kultúrsokk az embert, például ha valaki Spanyolországba költözik, akkor nem árt, ha megbarátkozik pár dologgal, kezdve a mañana mindenhatóságával a kreatívan kezelt határidőkön át a kései vacsorákig. És még sorolhatnám. Sorolom is.

Az ember persze határátkelés előtt számít arra, hogy egy másik országban más szabályok, szokások uralkodnak, ezzel együtt egy dolog számítani rá (és tudni) és teljesen más megtapasztalni.

Mert bizony vannak olyan dolgok, amelyekre még csak számítani sem lehet. Például ki gondolta volna, hogy például Madridban ha be kell venni a száradó ruhákat a szabadból, mert jön az eső, akkor jobb nem vacakolni vele, mert különösen száraz időszakokban olyan piszkos eső esik, mintha az ember nem is mosta volna ki a ruhákat.

Miként azt is csak a helyszínen lehet átérezni, hogy a Malaga környéki Costa del Solt miért hívták korábban Costa del Vientónak (azaz Napos part helyett Szeles partnak): olyan szeles tud lenni, hogy éjszaka arra riad fel az ember, hogy a szél szét akarja verni a redőnyt.

Érdemes tehát olvasgatni olyanok tapasztalatait, akik már jó ideje az adott helyen, esetünkben Spanyolországban élnek. Az ír JJ például 12 éve költözött Madridba, spanyol a felesége, gyermeke is ott született, úgyhogy van némi rálátása a helyi életre.

Ő az alábbi pontokban foglalta össze, mi az a tíz dolog, amire Spanyolország megtanította az ott töltött bő évtized alatt.

#1 Az „ahora” csak a szótárban jelenti azt, hogy „most”

Szótári definíció szerint spanyolul az ahora annyit tesz: most. A mindennapokban a spanyoloknál a most jó esetben azt jelenti, hogy egy órán belül, de ez erősen függ az adott helyzettől, mert bőven lehet később is.

Szóval ha egy spanyol azt mondja neked, hogy most (ahora…) küldi az emailt, akkor ne ülj a gép előtt várva a megérkezését, mert a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy előtte jó eséllyel megebédel, elintéz pár kisebb-nagyobb dolgot, majd talán leül megírni a levelet.

#2 Nincs különbség a délután és az este között

Míg például magyarul ugye van reggel, délelőtt, délben, délután, este és éjszaka, a spanyoloknál a délután és az este egy és ugyanaz (tarde). Szóval ha valaki azt mondja neked, hogy „por la tarde”, az ugyanúgy lehet délután 3 órakor, mint este 9-kor.

(Egyszer Barcelonából utaztam Madridba, elmentem előre megvenni a jegyet a vasútállomásra, ahol közölték, a vonat fél 10-kor indul „por la tarde” – ami ugye szó szerinti fordításban délutánt jelentene. Eltartott egy ideig, mire magamhoz tértem. Akkor tanultam meg, hogy minden, ami délután van az egészen késő estig „tarde”…)

Míg mondjuk Magyarországon déli 12 óra után már délután van, a spanyoloknál ezt inkább az ebéd idejéhez kötik. Márpedig délután 2-3 óra előtt nem nagyon ebédelnek. Szóval ha valaki Jó reggelt-et köszön délután 1-kor, ne gondold azt, hogy most ébredt. Egyszerűen még nem ebédelt.

#3 A spanyolok késnek

Mi, magyarok, ha nem is vagyunk pontosak (persze embere válogatja), azért legalább megpróbálunk azok lenni. A spanyolok egyáltalán nem izgatják magukat ilyen csekélységeken, különösen a társasági életben.

Mindez azt jelenti, hogy ha valaki este 9-re hív meg magához, az a gyakorlatban azt jelenti, hogy 10 előtt nem illik megjelenni, de ha mondjuk hajnali 1-kor futsz be, azzal sincs semmi gond.

#4 Semmi sem kezdődik időben

Az előző pont folyománya, hogy a munkamegbeszélések is szinte biztosan késve kezdődnek. Meglehetősen szabadon értelmezik a kezdési időpontot. JJ azt vette észre, hogy minél hosszabbra van tervezve az adott program, az emberek annál később érkeznek meg rá.

Mondjuk egy kétórás kurzus esetében 10-15 perc késés az alap. Ha egész napos eseményről van szó, akkor simán benne van egy félóra is. Mi több, még a „pontosság” definíciója is más, ha valaki csak 15 percet késik, akkor az még pontosnak számít.

Szóval ha valaki például üzleti megbeszélésre megy Spanyolországba, akkor jól teszi, ha alaposan bereggelizik, mert a megszokott 13 óra körüli ebédjéből semmi nem lesz, de az is lehet, hogy az egész ebédidő elmarad.

#5 Az ebéd estig tart

Apropó ebéd! A hétvégi ebéd kiemelten fontos társasági esemény a spanyoloknál. Aperitiffel kezdődik dél környékén, és akár este 7-ig is eltarthat, egy rövid séta (dar un paseo) után valamilyen bárban elfogyasztott itallal zárulva.

Ha már itt tartunk, a spanyoloknál a búcsúzkodásnak hosszan elhúzódó koreográfiája van. Az nem megy, hogy az ember feláll, int egyet, elköszön és már megy is. Egy sima búcsúnak is több szakasza van.

Már az első fázis percekig tart. Ilyenkor akinek a leginkább mehetnékje van, jelzi, hogy ő lassan indulna. Ilyenkor egy idő után a csoportban kialakul egy konszenzus arról, hogy akkor ez most ennyi volt, kihoztunk mindent az adott alkalomból, de még ekkor is kell némi idő, mire elegendő számú ember véli úgy, hogy ideje asztalt bontani.

Utána következik az álldogálós szakasz, amikor mindenkivel puszilkodunk, búcsúzkodunk, váltunk még pár szót, majd elindulunk a kijárat felé. Az egész procedúra simán eltarthat 20 percig.

#6 Nem fizetnek köröket

„A következő kört én állom” – na, ez nem nagyon van, maximum az éjszakai bárokban vagy a pubokban. Alaphangon a végén fizetünk, általában egyenlő részre osztva a számlát – ez alól kivétel, ha valaki látványosan többet (vagy kevesebbet) fogyasztott.

A számla megszerzése önmagában egy macera lehet, a pincérek ugyanis a legritkább esetben rohannak vele. Ha kevés időnk van, akkor jobban tesszük, ha minél hamarabb kikérjük.

Az ország egyes részein (Andalúziában például) elvileg van egy olyan régi szokás, hogy ha háromszor kérted a számlát, de nem hozták ki, akkor fizetés nélkül távozhatsz (hacer un sinpa) – azért ezt nem feltétlenül javasolnám.

#7 A társasági események spontánok

Viszonylag ritka az, hogy egy baráti találkozót napokra vagy hetekre előre leszervezzenek. Jön egy üzenet szombat reggel és ez bőven elég ahhoz, hogy a délutánt (tarde…) már együtt töltse a társaság.

Amiből az is következik, hogy ha a hétvégére tervezünk valamit, akkor teljesen felesleges már hétfőn meghívni minden érintettet, úgysem kapunk végleges választ.

#8 A gyerek mindenekelőtt

A szülők a gyerekek köré szervezik a társasági életüket. Viszonylag ritkán (legalábbis az angolszász országokhoz képest) vesznek igénybe babysittert, ha másként nem megy, akkor a nagyszülők vigyáznak a gyerekre. Ebből következik, hogy egészen kicsi gyerekeket is lehet éjfél környékén még az utcákon látni a családdal, ezen senki sem problémázik.

(Nyáron különösen, amikor napközben egyébként is olyan forróság van, hogy jó érzésű ember nem nagyon megy az utcára – nem véletlenül találták ki a sziesztát.)

#9 A háborúról egy szót se

Ez nyilván combos túlzás, de az igaz, hogy a mai negyvenes korosztállyal bezárólag a spanyol történelem oktatása 1936-tal véget ért. Az azt követő mintegy 40 éves Franco-korszak rettentően megosztotta a spanyol társadalmat.

Mindez persze függ attól, az ember az ország mely régiójában van, hiszen a helyi önkormányzatoknak elég komoly beleszólásuk van a helyi tantervbe, szóval előfordulhat, hogy ami igaz mondjuk Baszkföldön, az nem úgy van Andalúziában.

#10 Az öltözködés nagyon fontos

A munkahelyeken kiemelt fontossága van a megfelelő öltözéknek, túlöltözni gyakorlatilag lehetetlen. Munkahelyi felvételi elbeszélgetésre férfiaknak a legforróbb nyárban is kötelező az öltöny-nyakkendő, nőknek a magas sarkú cipő.

Nektek mi az a tíz dolog, amire az ország, ahol éltek, megtanított?

A katalán konyha izgalmai

(Fotó: pixabay.com/Life-Of-Pix)

Share.

About Author

Leave A Reply