Tíz dolog, amire Franciaország tanított

0

Franciaország gyönyörű, ráadásul mind földrajzilag, mind klímában rendkívül változatos, fantasztikusan gazdag kultúrával, gasztronómiával, borokkal – és persze a helyi emberekkel. Mi az a tíz dolog, amit Franciaország megtanított egy több mint 25 éve ott élő határátkelőnek?

„#1 Vadul büszkék

A francia nyelvben két szó van a büszkeségre: fierté és orgueil. Míg előbbi egyfajta nemes büszkeség, addig utóbbi egy sokkal arrogánsabb változat, amivel könnyen el is lehet bukni. Mindez aligha véletlen, amennyiben a franciák mindkét változatot képesek bemutatni.

Miként az sem lehet véletlen, hogy a franciák szimbóluma a kakas: az udvar királya. A franciák mindig kiállnak az országukért.

#2 Rendkívül komolyan veszik az egészségüket

A francia közegészségügy világszinten is egyike a legjobbaknak, az adófizetők nem is haboznak kihasználni, ha már egyszer fizetik. A legkisebb tüsszögés már az orvosnál találja őket, aki persze fel is ír mindenféle tablettákat, italokat és kúpokat.

Még a betegségek elnevezésével sem viccelnek. A szimpla megfázást is az elsőre kifejezetten komolynak és félelmetesnek hangzó rhinopharyngitis névvel illetik. Elsőre azt gondolná az ember, hogy csak betegebbnek akarják láttatni magukat, mint amilyenek, de nem erről van szó: egyszerűen a franciák számára az egészség komoly dolog.

#3 Gyűlölöm/szeretem viszony a gyorskajákkal

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a franciák állandóan kitűnő, gondosan elkészített ételeket esznek, holott ugyanolyan könnyedén veszik és eszik a mélyhűtött kajákat, a chipst, mint a tényleg minőségi sajtokat és húsokat.

Persze nagy hangon szidják az általuk „malbouffe”-nek nevezett junk foodot, de nem mindig tudnak ellenállni neki. Aztán amikor lebuknak, jön a magyarázat: „Csak a gyerekek miatt jöttünk ide”…

#4 Nem szeretik, ha megmondják nekik, mit tegyenek

A forradalmi hevület ott van a legtöbb francia DNS-ében. Amikor François Hollande váltotta Nicolas Sarkozy-t az elnöki székben, akkor a franciák az utcára tódultak és boldogan ünnepelték a politikai és társadalmi változást.

Aztán amikor Hollande és csapata elkezdte beváltani választási ígéreteit, akkor a franciák rögtön elkezdték azt, amihez a legjobban értenek: tüntetni. De nem is kell ilyen messzire menni, a sárgamellényesek tüntetéssorozata is már hónapok óta tart, lehet, hogy már maguk a résztvevők sem teljesen biztosak abban, miért (és mi ellen) tüntetnek.

A magam részéről arra jöttem rá, hogy a franciák egyszerűen nem bírják, ha megmondják nekik mit és hogyan csináljanak és ez független attól, éppen ki van hatalmon.

#5 A francia nők nagyszerű házigazdák

Kopogj be egy ismerősödhöz, szinte biztos lehetsz benne, hogy azonnal hellyel kínál, a semmiből elővarázsol valami pompás kaját és egy szempillantás alatt húszfős vacsorát rittyent.

A francia nők a jelek szerint egy Bocuse-szakácskönyvvel és Martha Stewart szervezői készségeivel programozva születnek, és mintha soha nem lepné meg őket egy kisebb (vagy nagyobb) vendégsereg.

#6 Előszeretettel találnak ki értelmetlen angol szavakat

Valami fantasztikus képességük van nem létező, de abszolút autentikusan hangzó angol szavak előállítására. Ha pedig egy angolul értő veszi magának a bátorságot, hogy rákérdezzen, akkor felhúzott szemöldökkel és némi sértettséggel csak annyit szögeznek le: „eet eez Eengleesh”.

A kedvenceim között olyanok vannak, mint a „le lifting” (facelift azaz ráncfelvarrás), vagy a „le relooking” (átalakítás).

#7 Mesteri szintre emelték a „durva udvariasságot”

A franciák egészen csodálatosan durvák tudnak lenni a látszólag tisztelettel teli fordulatok túlhasználatával. Nemrég láttam egy túlfűtött vitát, ami azzal végződött, hogy a hivatalnok azt mondta egy férfinak, hogy „Môôôôsieur, ezt kell csinálnia”, meg „Môôôsieur, azt kell csinálnia”.

A technika legnagyobb klasszisai képesek arra, hogy harmadik személyben beszéljenek valakihez, azt üzenve ezzel, hogy a maguk részéről az illető nincs is jelen.

Mindezt ráadásul halálosan udvarias fordulatokat használva, azaz az ember még csak nem is nagyon borulhat ki, hiszen abszolút udvariasak voltak vele. Kemény.

#8 Szeretnek megérinteni

Egy látogatás a helyi piacra maga a megtestesült érzéki fieszta. Nem csupán a hús, a sajt, a gyümölcsök illata, nem csupán a napsütés, a beszélgetések és nevetések hangzavara okozza.

Hanem a fizikai közelség és kontaktus is. Akárhányszor hazaérek, mindig úgy érzem, mintha masszázsszalonban lettem volna – a kötelező kézfogáson és puszikon túl minden beszélgetésnek szerves része a másik fél bökdösése, paskolgatása és minden létező egyéb mozdulat, mintha a másik egy túlérett gyümölcs lenne.

#9 A sajátosan értelmezett angol nyelvű zenéjük 

Vannak francia előadók, akik angol néven futnak (kötelezően erős francia akcentussal ejtve). A klasszikus példa természetesen Johnny Halliday (ejtsd: Djonny Alliday).

Nagyon szórakoztató, amikor a franciák angol nyelvű dalokat énekelnek, különösen, amikor nem értik a szöveget. Nem egyszer láttam olyat, hogy a fejhallgatós tinédzser hangosan énekli a nem kicsit durva szöveget angolul a buszon, amire a nagymama lelkesen üti a lábával az ütemet.

#10 Nagyon jó humorérzékük van… remélem

Végül de nem utolsósorban imádom a humorukat, és hogy nem szívják mellre az ehhez hasonló cikkeket…”

Az írást Joanna Munro, a Multifarious meanderings blog szerzője jegyezte.

Tíz dolog, amire Írország tanított

(Fotó: flickr.com/Michal Osmenda)

Share.

About Author

Leave A Reply