Táborozás a sivatagban

0

Nem akármilyen helyeken dolgozik Uncle Joe, aki mostanság az Egyesült Arab Emirátusokban tölti az idejét. Hogy milyen körülmények között, az rögtön kiderül.

„Pontosan azok a trélerek alkotják a tábort, amelyekben én is aludtam, dolgoztam, ettem, vagy épp esténként elütöttem az időt tizenhúszon évvel ezelőtt. Egyvalami hiányzik csak, a bár – amely része volt anno minden amerikai csoportnak -, persze érthető, ez egy száraz ország. (…)

Tehát újra azok az ex-Western trélerek alkotják a tábort, azokon a belül nyomógombos ajtókon lépek ki az étteremből, vagy a geodéziáról. A színük is a klasszikus kék-fehér.

Minden megtalálható itt, ami egy szeizmikus csoport működéséhez szükséges: irodák, lakókocsik és konténerek, konyha (bár már említettem, hogy nem főzünk, catering szállítja ki minden nap a hízótápot), étkező, templom, orvosi rendelő, javítóműhelyek, áramfejlesztők, víz és csatorna hálózat, internet és konditerem.

Annyi változás történt csak a hagyományos táborokhoz képest, hogy már nem közös úszómedencébe vezet mindenhonnan a szennyvíz, hanem teljesen zárt gyűjtőkbe.

Ezeket körbejárja egy szippantós kocsi, rácsatlakozik és látá az Úr, hogy ez jó. Nem kell többé aggódnunk a szélirány miatt, vagy amiatt, hogy mi tenyészik a sáncok mögött…

Ahogy a szennyvizet, a napi hulladékot is összegyűjtik és a városi feldolgozóba szállítják. Ügyes.

A mosoda folyamatosan üzemel, reggel 7 körül elviszik a szennyeszsákokat és 9 körül már vasalva, összehajtogatva vissza is hozzák. Közben megvan a takarítás is: nem, nem dobjuk ki az eldobható papírpoharat, azt én használom.

Nem kell mop, nem kell fölmosni minden nap, nem kell letörölgetni az asztalt. OK, illatosító az jöhet. Fogytán a tea, kávé, tej, ásványvíz, budipapír, szappan, fogkrém.

Amit nem tudok megakadályozni az az, hogy bevesse minden nap a fészkem. Evvan.

Meg is jegyezte ma az én drágám, miközben videócseteltünk:

– Milyen szép rend van.

– Ugye?

– Igen. Te csináltad?

– Hátöizé, most ment el a takarító srác. 🙂

Lássuk a két legfontosabb létesítményt. Az első az ebédlő, igazi echte Western Geophysical feeling.

A napi monotóniát – itt ugye nincs szünet, hétvége, mifene, mint említettem korábban – egy dolog töri meg a szeizmikánál, az pedig nem más, mint a pénteki bbq.

Persze itt nincs ácsorgás a parázson piruló mmm… illatos… mmm… mindenféle istentelenül finom dolgok előtt, várva hogy a tányérra csusszanjon, serital sem kerül a jóféle kebab, steak, báránysült ésatöbbi mellé, de azért nem panaszkodunk.

Minden pénteken hagyományos módon, földön ülve, sátorban fogyaszt az úri közönség. Múlt pénteken omlós bárány volt a menü, most tengeri finomságok kerültek az aszt… a szőnyegre; úgymint fűszeres kéregben hatalmas halak, aztán kisebb halak és nagyobb garnéla rákok mennyei cuccban készítve, megkörítve salátákkal, szószokkal és egyéb cullangokkal.

Annak pedig, aki esetleg nem komálja a halat, kerültek kebabot, báránybordát és csirkemell falatokat tartalmazó bbq-s dobozok.

Nem csak a Hétszügyű Koponyányi Monyók (helyesen Hétszünyű Kaponyányi Monyók, elvileg) szerint muszáj valamit tenni azért, hogy ne folyjon szét az ember.

Ülni az íróasztal előtt 12 órában, vagy ülni a kocsiban, amíg meglátogatjuk a terepieket, azután pedig hármat fordulni súlyos terhekkel az ebédlőben, lássuk be: nem a legegészségesebb elfoglaltság.

Mindezen túl a korábban említett tápolást is ellensúlyozni kell valahogy, így aztán nekünk is van egy ilyen „kínzókamránk”. Légkondis meg minden, így aztán ott szoktam tekerni, vagy azon a lépegető padon (fene tudja a nevét) tökéletlenkedni, amelyiken emellett még sífutáshoz hasonló mozdulatokat is kell végezni.

Andy megoldotta, vett itt egy bringát és minden este kilovagol. Termetes jószág, a homokon is elboldogul. Én utoljára Egyiptomban próbáltam a sivatagban tekerni Craig verseny gépével, hát… annak, aki ismeri Sziszifusz történetét a bringával, annak nem kell a dolgokat különösképp ecsetelnem. A többieknek pedig legyen annyi elég, hogy többet toltam azt a vackot, mint tekertem.

Homokon biciklizni olyan, mint bakkecskén lovagolni: hol jobbra, hol balra próbált kitörni az eleje és ezáltal állandóan le akart dobni magáról. Többnyire sikerült is neki.

Végül föladtam, mint Reg a Life of Brian-ben, amikor Stan nővé válásáról folyt a vita: It’s symbolic of his struggle against reality.

Különben sem épeszű az, aki 40+ fokban sivatagban bringázik. Futni az más.

Esténként – enyhült az idő, 36 fok volt csak – kocogni szoktunk, 5km oda, 5km vissza a homokon.

Egyszer invitáltam a szobatársam is, egy amerikai vibrátor mechanikust. Alkata megvolt hozzá, vékony volt, mint a spagetti, de azt felelte:

– Joe, if you ever see me running, shoot the bastard behind me.”

A teljes poszt egy csomó érdekes képpel itt található.

Szex a sivatagban

Share.

About Author

Leave A Reply