Szintet lép a határátkelés

0

Időről időre megjelennek mindenféle számok a külföldön élő magyarokról, amiket aztán mindenki a saját íze szerint értékel. Amiért a napokban megjelent németországi számok igazán érdekesek, azok nem feltétlenül maguk az adatok, hanem a mögöttük egyre jobban látható jelenség.

A német statisztikai hivatal a németektől elvárható precizitással dolgozik, azaz az általa kibocsátott adatokat nagyjából pontosnak lehet elfogadni (mást egyébként sem tehetnénk…).

A Destatis tehát megbízhatónak tűnő adatokat szokott közreadni a Németországban élő külföldiekről, köztük természetesen a magyarokról. Ezeket nem csak azért érdemes kicsit közelebbről megnézni, mert a magyar határátkelők egyik legfontosabb célországáról van szó, hanem azért is, mert szerintem a háttérben kirajzolódó folyamatok túlmutatnak Németországon.

Mielőtt azonban ezeket próbálnám meg összefoglalni, lássuk, mit is mondanak ezek a bizonyos számok! (Az adatokat a Portfolió cikke foglalta össze kifejezetten érdekesen.)

Még mindig több a kiköltöző…

Tavaly tovább emelkedett a Németországban élő magyarok száma. A 2018 végi 212 ezer fő nagyjából 5000 fős emelkedést jelent az egy évvel korábbihoz képest, azaz még mindig többen költöznek ki, mint amennyien hazajönnek.

Ilyen értelemben tehát a számok (legalábbis Németország esetében) cáfolják a magyar kormány utóbbi időszakban bevett kommunikációját, melyek szerint már többen költöznek vissza Magyarországra, mint ahányan elmennek.

Csak a német adatokat figyelembe véve tehát még mindig nettó elvándorlásról beszélhetünk Magyarország kapcsán.

…de csökken az ütem

Az is látszik ugyanakkor, hogy csökken a határátkelés üteme. Olyannyira, hogy ilyen kis különbség utoljára 2010-ben volt, azaz mióta megnyílt a német munkaerőpiac a magyarok előtt, még soha nem mentek olyan kevesen, mint tavaly.

Ennek viszonylag egyszerű a magyarázata: aki akart, az már elment (a csúcs 2012-2013 környékén volt, akkor a jelenleginél ötször többen lettek határátkelők, azaz évi 25-30 ezer fős volt a nettó növekedés – és ez csak Németország), illetve az emelkedő magyar fizetések is nyilván visszafogják a folyamatot.

KÖVESD A HATÁRÁTKELŐT A YOUTUBE-ON IS!!

Hogy a jelenlegi csökkenés trendet jelez-e vagy csak egyszeri visszaesésről van szó, az érdekes kérdés, de válasz rá alighanem majd egy-két év múlva adható.

Az is tény, hogy miközben körülbelül 28 ezer újonnan érkezett magyart tartanak nyilván a német adatok (a csúcsidőszakban ez a szám 40 ezer körül járt), eközben kevés híján 24 ezren el is költöztek az országból.

Azt persze nem tudjuk, hova, könnyen lehet, hogy másik uniós országba (például Ausztriába), de azért az is valószínűsíthető, hogy nagy részük visszatért Magyarországra. Ami érdekes: 2011 óta nem érkeztek ilyen kevesen és 2007 óta nem költöztek el ilyen sokan Németországból a magyarok közül.

Körülbelül másfélszer annyi magyar férfi él Németországban, mint nő, viszont mindkét nemnél kifejezetten fiatalok (az átlagéletkor a férfiaknál 37,5 év, a nőknél 35,5 év), a nagy többség tehát 45 év alatti.

Több magyar születik Németországban, mint Nógrádban

Ezen a ponton értünk el az adatsor szerintem legérdekesebb részéhez, ami túlmutat önmagán. Mivel a határátkelők jellemzően fiatalok, ez azt is jelenti, hogy sokan éppen abban a korban vannak, amikor az ember családot alapít.

Ezt tükrözik a számok is: tavaly 1860 magyar gyerek született Németországban, ami minden idők (mármint mióta egyáltalán erről adatok vannak, azaz 2007 óta) legmagasabb értéke, másrészt sokkal, 20 százalékkal több, mint egy évvel korábban.

A jelenség léptékét talán akkor lehet igazán felmérni, ha hozzáteszem, hogy ez az 1860-as szám körülbelül annyi, mint Tolna és Nógrád megye 2017-es adata (az az utolsó év, amiről magyar statisztika van) és alig kevesebb, mint a vasi és zalai születésszám. Azaz Németországban több magyar született tavaly, mint Nógrádban vagy Zalában.

A Destatis adatai szerint 2018 végén majdnem 9000 olyan magyar él Németországban, akik már ott születtek, azaz második generációsnak számítanak.

Nem csak Németországról van szó

Hogy messze nem csak németországi jelenségről van szó, azt mutatja, hogy az elmúlt három évben egyébként közel 56 ezer magyar született külföldön. A KSH adatai szerint itthon 274 600 gyerek született 2016-2018 között, ami azt jelenti, hogy minden hatodik magyar már külföldön jön világra.

Mindezt a Miniszterelnökség államtitkára, Orbán Balázs írta válaszként Oláh Lajos, az ellenzéki DK képviselőjének írásos kérdésére.

„Fontos kiemelni, hogy anyakönyvi szempontból jelenleg nem tudunk különbséget tenni azon két eset között, ha az anyakönyvezésre egy kiskorú születését követően közvetlenül került sor, vagy valaki csak nagykorúként kezdeményezi a születésének hazai anyakönyvezését” – olvasható a válaszban.

Minden hatodik magyar baba külföldön születik

Miért szintlépés?

A címben azt írtam, hogy szintet lép a határátkelés. Már mondogatom egy ideje, hogy a határátkelés a kezdeti nekibuzdulás után a hétköznapok része lett Magyarországon – az elköltözés csakúgy, mint a hazatérés.

Ma már semmilyen újdonságot nem jelent, ha valaki fogja magát és külföldre költözik a magasabb életszínvonalért, kíváncsiságból vagy nyelvet tanulni.

Ugyanígy természetes a hazatérés is, más kérdés, hogy erről talán kevesebben beszélnek szívesen.

A határátkelés tehát beállt egy szintre, amin belül lehetnek kilengések (leginkább talán a gazdasági helyzettől függően), de nagy csodák nincsenek.

Ami miatt mégis szintlépést látunk szerintem az az, hogy azok, akik pár éve elmentek és megtelepedtek külföldön, most kezdenek családot alapítani. Erre utal az egyre több külföldön születő magyar gyermek, amin érdemes elgondolkodnia a magyar politikának is.

Ez ugyanis két dolgot jelent: egyfelől azt, hogy aki külföldön családot alapít, az jó eséllyel hosszú távra tervez. Családdal (még akkor is, ha mindkét szülő magyar) már nehezebben mozdul az ember, mint gyermek nélkül.

Másfelől abban a pillanatban, amint ezek a gyerekek külföldön bekerülnek az oktatási rendszerbe (elsősorban az iskolába), már borzalmasan nehéz lesz mozdítani őket, hiszen teljesen más rendszerben, nyelven, tematikában tanulnak és persze a szocializációjuk is az adott országban zajlik.

Összességében tehát állandósulni látszik egy minimális elvándorlás többlet, viszont megkezdődött a külföldi családalapítások korszaka. Nagy kérdés, erre lesz-e valamilyen válasza Magyarországnak – egyáltalán kell valamilyen választ adni?

Mit gondoltok?

Még mindig képtelenek megtartani a szakácsokat és pincéreket

(Fotó: pixabay.com/westfale)

Share.

About Author

Leave A Reply