Szingapúr kicsit másképp

0

Mostanában mintha az eddiginél is népszerűbb lenne Szingapúr, legalábbis ezt tapasztalta az Adlersson szerzője, aki párjával éppen nemrég járt ott és kicsit más szempontból meg is írta tapasztalatait.

„Szingapúr hihetetlenül zöld, a várost övező „legendák” közül talán ez az egyetlen, amivel egyet tudok érteni, és amellyel nem tudnék jellemezni hirtelen semmilyen más, hasonló kaliberű várost.

Nemcsak a belvárosban, de a relatíve zsúfolt lakónegyedek között is lépten-nyomon füvesített terek, fák, kisebb-nagyobb parkok fogadják az arra járót, nagyban hozzájárulva a város kellemes atmoszférájához.

A tavaszi, szeszélyes idő okán külön hálás voltam a városszerte, hosszabb-rövidebb szakaszokon megtalálható fedett járdáknak, de meglepő módon az önkormányzati lakóépületek is szolgálathatnak rögtönzött esőbeállóként, hiszen nemhogy az épületek földszintje, de gyakran még a lakásokhoz vezető lépcsők, liftek is megközelíthetők mindenféle barikád leküzdése nélkül.

Szállásunk egyébként Szingapúr kvázi óvárosa és az illusztris „Downtown Core” határán feküdt, így a hatalmas üvegtömbök mellett a régi Szingapúr hangulatát részben visszaadó apró, „tornácos” épületekben rejlő kisebb üzletek portékáit is böngészhettem néhány napig, melynek kifejezetten örültem, hiszen a város ezen oldala ritkán szerepel a környékre csalogató leírásokban.  (…)

KÖVESD A HATÁRÁTKELŐT A YOUTUBE-ON IS!!

Malajzia után a szingapúri napok során is utánaolvastam kicsit a helyi etnikumoknak, vallásoknak, így például meglepett, hogy míg Malajziában az iszlám a hivatalos és ebből kifolyólag a legnépszerűbb vallás is, addig Szingapúrról messze nem mondható el, hogy akár az iszlám, akár bármelyik vallás különösen dominálna (mondjuk Szingapúr lakosságának kb. ¾-e kínai származású, úgyhogy…).

Sőt, felmérések szerint Szingapúr az egyik legtoleránsabb ország a vallások tekintetében, így a helyi tíz, fő vallásból álló lista élén a buddhizmus kb. 33%-kal vezet, ám a második helyen még mindig nem az iszlám, a taoizmus vagy más, környéken „divatos” vallás, hanem a kereszténység következik.

Annak tükrében, hogy a botozás még mindig kiszabható büntetési forma, nem gondoltam volna, hogy vallások terén (is) ennyire felvilágosultak, ráadásul még Jehova pénzmosói is be vannak tiltva.

Úgyhogy ha valaki szabadidejében végigsétál a South Bridge Rd. – North Bridge Rd. kb. 3 kilométeres szakaszán, az a buddhista „Buddha Foga Templomot” (Buddha Tooth Relic Temple), Szingapúr legrégebbi hindu templomát, az 1827-es alapítású Sri Mariamman templomt, a Szent András katedrálist és a Masjid Sultant is megtekinteti.

Szingapúr jellemzően nem a legolcsóbb városok listáján szokott felbukkani, így számítottam rá, hogy egy adag pagpag is 10 dollártól fog majd indulni, de azért rövid időn belül sikerült megtalálni az arany középutat az újra kisütött élelmiszer-hulladék és a Michelin-csillag között.

A szingapúri nevezetességek közé tartozó köztisztaságot védendő, a Tajvanon, Malajziában stb. fellelhető ételstandok itt jellemzően egy nagyobb, szervezett egységként, ún. „hawker centerként” vagy „food courtként” bukkannak fel, ahol a standok mellé nemcsak asztalok, de a maradékot eltakarító személyzet, mosdók, kézmosási lehetőség is tartozik.

Az étkezők környékét így jellemzően nem borítják olajfoltok, ételmaradék stb. és szerencsés esetben lehetőségünk van ülve elfogyasztani a fél tandoori csirkét.

Az ételek között valószínűleg mindenki meg fogja találni a kedvére valót, hiszen a multikulti Szingapúr a kínai (pl. kantoni), indiai, maláj és számos további konyha kedvelőinek is kedvez, így baót, a nyugati látogatók körében is kedvelt „csirkés rizst”, különféle curry csodákat, vagy az indonéz konyha egyik ékkövének számító ampo snacket is választhatjuk. (…)

Érdemes még elmerülni a helyi „kakaófogyasztási” szokásokban is, hiszen a Nesqvik kakaóporhoz hasonló, ugyancsak Nestlé gyártmányú Milo italporból készült nyalánkásgoknak se szeri se száma. (…)

Az utcákon bóklászva azonban másféle nyalánkságokra is bukkanhat az érdeklődő, például a nagy becsben tartott „jégkrémes kenyérre”, melyet a lenti képen is látható, színes, ízében és állagában egyébként teljesen a toastkenyérhez hasonló pékáruban vagy a közönségesebb ostyalapok között szervíroznak, általában 1-1,5 szingapúri dollár közötti áron. (…)

Bármennyire is tiszta, rendezett, igényes és biztonságos, élni nem biztos, hogy szívesen élnék Szingapúrban, melynek egyik fő az, hogy egy idő után azért már nehéz új, helyi látnivalókat, kikapcsolódási lehetőséget találni a „shopping”, múzeum, mozi, kávé, pub kombón meg azon a néhány túrázási lehetőségen felül.

Hirtelen most a szomszédos Johorban vagy az egyébként közkedvelt, indonéziai Batam szigetéről se tudnék olyan látványosságot mondani, ami akár ideig-óráig fenntartaná az érdeklődést és lehetővé tenné, hogy repülés nélkül is érdekes, új helyekre utazhassak.

Japán sem az a gigantikus ország, de eddig szinte minden hónapban találtam valamit a közelben, amit fel tudtam írni a bakancslistámra, de ami még fontosabb, ezek eléréséhez nem kellett se útlevél, se fél vagy egész napos vonat- vagy repülőút.”

A teljes posztot további képekkel itt találod, ne hagyd ki!

Egy nap Szingapúrban

Share.

About Author

Leave A Reply