Svájci hétköznapok magyar szemmel

0

Amikor Bálint megírta posztját arról, hogy Magyarországon is lehet akár olyan jól élni, mint külföldön, aligha gondolta, hogy milyen vitát generál. Most érkezett tőle egy újabb írás, ami csak részben reagál a kommentekben felmerült kérdésekre, viszont praktikus tanácsokkal szolgál.

„Nagyon örülök és hálás vagyok, amiért nyilvánosságra hozták az én kis bejegyzésemet, de szomorúan konstatáltam azt, hogy az emberek mennyire nem olvastak a sorok között és mindent a pénzre vetítenek ki.

Ez azért szomorú számomra, mert nem ismerik szerintem a valódi értékeket és formálnak véleményt valódi tapasztalat nélkül. Véleményem szerint ahogyan a nagyszüleinktől – szüleinktől azt halljuk „nem volt katona” és azért ilyenek a mai fiatalok.

Úgy gondolom, a mai világban épp olyan személyiség formáló lehet az egyén fejlődésére pár külföldön eltöltött év, mint a katonaság.

Na de nem a kommentekre szeretnék reagálni, hanem segíteni azoknak, akik szándékoznak vagy tervezik a jövőben, hogy itt munkát vállalnak.

Természetesen az előző bejegyzést kiegészítve, hogy miért is gondolom úgy, hogy itthon is tudunk úgy élni, mint külföldön. Minden más csak elhatározás kérdése.

Mire számítsunk?

Nagyon csábítóan hangzik egy dolgozni akaró embernek, hogy a mindenkori bérminimum az 3100 CHF, ami jelenleg közel 1 millió forintnak megfelelő összeg. Ki ne szeretne ennyi pénzért dolgozni??

És hogy mire van szüksége egy munkavállalónak?

– Állandó bejelentett lakcím (svájci)
– Egészségbiztosítás
– Munkavállalói / Tartózkodási engedély (Ausweis)

Csupán ennek a három feltételnek kell érvényesülnie. Nem is hangzik ez első hallásra ez túl bonyolultnak, de a valóságban ha autóval vágunk neki az útnak, már a határátlépés is gondot okozhat, mivel nem EU-s tagállam, csak a schengeni térség tagja.

Ebből eredően bevett rutinfeladat a messziről érkezők átvilágítása, főleg ha szemmel láthatólag jobban meg van pakolva az autó. Tudniillik a szárnyaló gazdaságról, hogy nagyon alacsony mutatókkal rendelkeznek az importálás terén, ezzel magyarázható a magas vámköltség illetve a meghatározott mennyiség per fő például dohányáru, szeszes ital, húskészítmény esetén.

Már a beutazás során váratlan kiadás sokkal találhatjuk szembe magunkat, ha nem vagyunk kellőképpen tájékozottak.

Lakhatás, egészségbiztosítás

Egy átlagos albérlet havi díja kb. 550 – 1500 CHF között mozog plusz közüzemi díjak. Amíg sikerül talpra állnunk, addig meghúzhatjuk magunkat egy ismerősnél vagy rokonnál, mert ugye ezek csak alapdíjak, ez nem foglalja magában a háromhavi kauciót. Állandó lakcímre pedig szükség van, hogy munkát tudjunk vállalni.

Akárcsak egészségbiztosításra, amit több tényező befolyásol (életkor, gyermekek száma, egészségi állapotunk). Egy biztosítás megkötés alkalmával három hónapra előre megküldik a csekkeket, ha ne adj isten történne valami szerencsétlenség, legyen fedezetünk.

De senki ne gondolja azt, hogy teljeskörű ellátásra leszünk jogosultak, hiszen a biztosító csak a szerződésben megállapított összeget fedezi, minden egyéb költség bennünket terhel.

A rendszert nem tartom rossznak, hasonlít az USA-ban használt biztosítási rendszerre, de cserébe kiváló szolgáltatásban lesz részünk.

Zárójelben megjegyezném, gyakorlatilag minden kórház magánkórházként funkcionál és itthon megfelelő anyagi ellenszolgáltatás ellenében a legjobb ellátásban lesz részünk. Csupán a metódus más.

Munkaügyek

Munkavállalói engedélyt (Ausweist) az a személy kaphat, aki az előző két feltétel meglétét igazolni tudja. Enélkül a munkaerőpiacon szóban sem állnak velünk, feltéve ha nem feketén akarunk dolgozni.

Svájcban nagyon népszerű a munkaerőkölcsönzés, így nagyon kevés az esélyünk rá, hogy közvetlenül munkát vállaljunk egy cégnél. A job.ch-n kantonokra szűkítve, végzettségünknek megfelelő illetve mindenki számára hozzáférhető állásajánlatokat találhatunk.

De senki ne gondolja azt, hogy egy fényképes önéletrajz elegendő akár egy hétköznapi állás betöltéséhez. Személyes találkozó keretein belül meg kell győznünk őket arról, hogy mi vagyunk a legalkalmasabbak az állás betöltéséhez.

Fontos kérdés szokott lenni, hogy van-e autónk. Egy ilyen gazdag országban szinte elvárás, hogy az ember mobilis legyen, bármennyire is jól kiépült a vasúthálózati rendszer, de a kisvárosokban nem járnak menetrendszerinti járatok, mint Budapesten a 7-es busz. Meghatározott időközönként jár 1-1 postabusz, ami jó esetben kivisz a vasútállomásra.

Családalapítás, élelmiszerek

Azoknak, akik kint szeretnének családot alapítani, mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, hiszen az óvodáknak, iskoláknak magas díja van. Nem beszélve arról, hogy a kisgyermekes anyáknak nem sok idejük van kipihenni a szüléssel járó fáradalmakat. Nincs GYES, GYED, szülést követően az anyának két hónap fizetett szabadság jár, majd újra munkába kell állnia.

Ezt mind számításba véve kell mérlegelnünk, hogy elegendő bérért fogunk-e dolgozni, hiszen még nem beszéltem az élelmiszerről és egyéb használati cikkekről.

De nincs is minden élelmiszerre ráírva, hogy hazai termék. Mint ahogy korábban említettem már, nem az importról híresek, hanem hogy mindent megoldanak „házon belül”.

Ebből eredően alacsonyabb az élelmiszer intolerancia, és nincsenek tele a boltok polcai a mindenmentes élelmiszerekkel.

Talán ebben a számokkal teli világban a festői környezet és a közbiztonság az, ami miatt mégis kicsit komfortosabban érezhetjük magunkat.

„Persze nekik könnyű, hiszen sosem háborúztak” – viccesnek hangzik, de talán azért, mert nem volt rá idejük, mivel állandó harcban álltak saját magukkal. A demokrácia megalakulása érdekében összhangba kellett hozni a különböző nemzetiségű illetve vallású kantonok erejét.”

„Itthon is lehet olyan jól élni, mint külföldön”

(Fotó: pixabay.com/mandreartist0)

Share.

About Author

Leave A Reply