Svájcban is sírva vigad a magyar

0

A bolgár virágkötő csaj, a mosodás Józsika, a marokkói konyhafőnök – nem, nem egy Rejtő-regény szereplői ők, hanem Ütvefúró kollégái és ismerősei, akikkel időről-időre buliznak egyet „Aprajafalván“. Szóval a posztból kiderül, azért nem csak a magyar vigad sírva, legalábbis Svájcban nem…

Buli van aprajafalván

Ezzel az irománnyal régóta adós vagyok, már kérdeztétek, hogy mit csinálunk a szabadidőnkben. Egyszerű. Bulizunk.  Az iromány maradéktalan élvezettel történő olvasásához tessék elindítani a belinkelt videót, a hangerőt meg olyan 40 % -ra belőni. Amellett ugyanis még lehet beszélgetni….

Csütörtök este. A többiek szabadosok, én szokás szerint műszakba megyek este. Áthívok mindenkit, heten leszünk, mint a gonoszok. Lengyel kollega is ott lesz. Ő szereti a hasát. Ez a gyerek nem finnyás fajta, ha lenyel egy borotvapengét, utána rákövetkező nap kis acélrudakat potyogtat.

A YouTube-ról a „So Strong Out C-Block“ remixe szól. Ez a himnuszunk. Majd a „Kick It“ Anton Ishutintól a következő. Miközben bámuljuk a nagyképernyős TV-n a bikinis lányokat, egy kicsit odaképzeljük magunkat mi is a tengerpartra.

Az előkészületek

Már az előző nap bepácolom a húsokat. Van a múltkorról pacalpörkölt lefagyasztva, az is előveszem. Salátából kétfélét csinálok. Kapros kukoricasalátát, meg tzazikit. Az uborka persze szériatartozék. Desszertnek tiramisu lesz szervírozva.

A sörök behűtve, pálesz úgyszintén. Ez különleges háztáji fajta, mézzel diszkréten feldúsítva. Ettől még a legzárkózottabb ember is megnyílik.

Este 7. Elkezdenek szállingózni a vendégek. Van, aki már 6-kor nálam van, segít megteríteni. Lesepri a teraszt, felporszívóz a szobában. Jöhetne mindennap. Majd eztán nekiáll krumplit pucolni, ugyanis egy kis hagymás krumpli sose árt.

A grillsütőt beizzítom. Módosul létszám, ezért még egy tepsibe csípős csirkeszárnyakat helyezek ízlésesen, majd ezt is be a sütőbe. Ez mindig nagy sláger.  Az első dobozos sörnek már pattintom is a fedelét. Belehúzok, böffentek egy diszkrétet.

A csirkeszárnyak forgatását rábízom a lengyelemre, ugyanis foglalt az egyik kezem, a sörömet nem engedhetem el egy pillanatra sem. Biztonságérzetet ad. Mindenki hoz valamit, de a lengyel gyerek üres kézzel jön. Már megszoktuk. Saját bevallása szerint nem szereti a sört, de azért beszippant mindig vagy 4 üveggel.Többnyire azt mondogatja, azért pusztítja, mert utálja.

Közben a másik kezemmel már a pácolt húsokat forgatom. Nem szeretem angolosan, de a kartonpapír szárazság se jó. Ehhez is, mint sok minden máshoz, egy kicsit érteni kell.

A kóbor macskák már sorban állnak az udvaron. Erre a tényre az éktelen nyivákolás hívja fel a figyelmem. A türelmetlenebbje már el is kedett felfelé mászni az esőcsatornán, úgy kell őket egy seprűvel elhessegetni.

A kollegák már a sörkorcsolyaként kitett sósperecet harapdálják kínjukban. Ezt nem én készítettem, hanem a „Wolf, az első farkas, aki sütni tud“. Néha idő hiányába csalni is lehet…

Egy kolléga megterít, a másik meg hozza a tálat a grillezett finomságoknak. Ilyenkor beszéljük meg azt is, hogy kivel mi történt a héten. Kit piszkáltak a munkában, ki kivel van, stb. Nálunk ez olyan, mint egy kibeszélőshow, csak itt még fizetni se kell érte Csernus doktornak.

Most egy üveg Tell sört bontok, ami 0,33-as. Azért szeretjük, mert ezt gyorsan meg lehet inni, és nem melegszik meg a kezedben, mert kicsi. Egy kartonban 15 db van, ezt általában be is szippantjuk, egy ilyen „munkavacsora“ alkalmával.

Az egyik gyerek a zöld dobozos Ureich söröket hoz. Azokat gyorsan elrejtem, mert az a kedvencem.

Nekiállunk enni, valaki beszól:

– Leves nincs, milyen kiszolgálás ez itten kérem? Hallatlan…

– Drága barátom, majd legközelebb hozol magaddal! – pattan vissza a labda.

A folyosón arról lehet tudni, hogy hova kell jönni, hogy nálam leghangosabb a zene, a szomszédok legnagyobb örömére. Este 10-ig nem szólhatnak, addig lehet dübögtetni a polcon a tányérokat a mélynyomóval.

A mellettem lévő balkonon megjelenik a szomszédasszony. Nemrég költözött ide, még nem tudja, hogy mi itt a módi. Idegesen cigire gyújt, majd megnyugszik, amikor kap egy kis kóstolót. Az ajkán a vicsor mosolygássá szelídül.

Hirtelen feltűnik a színen a 80 fokos Stroh rum. Ez elég veszélyes, mert a repülőbenzinnel egyenértékű. Legalább olyan hatóereje van mint a fekete Abszintnak. Kifejezetten kerülendő.

A vendégek

A bolgár virágkötő csaj

Betoppan a virágkötő csaj is. Ő bolgár. Kicsit sportmániás. 42 éves, de megpocsékolja némelyik 25 évest. Most is a kondiból jött, mielőtt leül az asztalhoz még pár térdhajlítást lenyom ott helyben.

Azok a szerencsések, akik mögötte állhatnak elismerően csettintenek. Olyan feneke van, mint egy fokhagymagerezd, a hasa meg egy vágódeszka. Bármelyik japán étterembe elmehet, azokra gondolok, ahol a hölgyekre telepítik a kaját, utána meg kézzel le lehet eszegetni róluk a szajrét.

Végigeszi a menüsort, majd a végén még belapátol két adag tiramisut. Ezért megérte edzeni. Azt mondta, havonta egyszer bűnözhet. Ezután sietve távozik. Randija van.

A mosodás Józsika

Befut a mosodás Józsika, a hónalja alatt az elmaradhatatlan 1,5 literes Aldis száraz fehérborral. Vigyázni kell a vérnyomására, azért iszik fehéret. Naponta elmegy az egy doboz, a héten meg az egy karton. Azt mondja, fiatalosan tartja + enyhén pirospozsgás az arca tőle. Neki nem kell alapozó, alapból megvan az egészséges színe.

A magyar recepciós

Itt van a magyar recepciós gyerek is. Róla azt kell tudni, hogy szeret vásárolni. Az ő billentyűzetén az Enter gomb már rég le van kopva, mivel annyit licitált a Ricardón. Mutatja az órát, amit most lőtt a neten. Szép-szép, csak egy baja van, hogy nem az én csuklómra van odaszíjazva.

Megbízom, hogy öntögesse a töményet. Ezt olyan gyakran kell megtennie, hogy másnapra ínhüvely-gyulladást kap. Még két hétig tudjuk, hogy mikor dolgozik, mert messziről hallatszik, mikor a sínbe rakott keze fémesen koppan a recipulton gépeléskor.

A bolgár recepciós

Megérkezik a bolgár gyerek, egy üveg Fendant borral. Jóféle bort hozott, de most nem merem keverni az élvezeteket, mert a múltkor is krónikus végelgyengülésben nyomtam az ágyat egy napig, amikor erről legutóbb megfeledkeztem.

Idősebb mint én, már több, mint 10 éve recepciós, ő az egyik schichtleiter, de nem érezteti. Nemi hovatartozását rögtön elárulja a kagylós fülbevaló, meg a rózsaszín telefontok. Egyébként rendes gyerek.

A németajkúakat is elhívom, de valahogy nem ér rá egyik se, sőt válaszra se méltatnak. Semmi baj, legalább több marad nekünk.

A marokkói konyhafőnök

Tarek, a marokkói konyhafőnök is tiszteletét teszi. Automatikusan a hűtőhöz ballag, már nyúl is egy dobozos sörért. Közben leteszteli a páleszt, amitől egy kicsit megborul, az egyensúlyát vesztve megpördül a saját tengelye körül, mint egy búgócsiga, majd a mögötte lévő karosszékba huppan.

Ez a kerítésszaggató nem neki való, még 5 percig tátog, mint egy partra vetett hal, de a 6. percben már kér egy másik kupicával. A pacal pöri az nagyon tetszett neki, kedvesen meginvitál a konyhába segédszakácsnak, ha a Front Office-ból esetleg kihajítanának. Még marad egy fél órát, utánna megy tovább, ezen az estén még egy másik szobába is hivatalos.

Andrej, a karbantartó

Andrej, a karbantartó is megjelenik az ajtóban, majd rácsap a pörköltre. Grillezett cuccokat otthon is tud enni, de a pacal azért már ritka madár feléjük, ezért inkább azt választja.

Közbe önti magába a sört. Kettő dobozost bont meg egyszerre, a markával megszorongatja őket, majd felpattan a tetejük, csak úgy elegánsan, ahogy Popey csinálta a spenótkonzervekkel.

Ezt még 2x megismétli, szegényke biztos ki volt száradva. A hab csak úgy csurog lefelé az ádámcsutkájánál. Akkorát böfög, hogy a tőle 2 m-re lévő nemrégiben meggyújtott illatos gyertyát kioltja.

Nem merünk szólni neki, mert atomra ki van gyúrva. Amennyiben valakivel bajod van a hotelban, akkor csak Andrejt kell ráküldened. Elég, ha az árnyéka valakire rávetül, az már azon nyomban holtan esik össze. Amikor nem hallja, AtomAntinak becézzük a rajzfilm után.

Készpénz Paul

Tiszteletét teszi még Készpénz Paul is. Ő arról nevezetes, hogy mindig van nála lóvé, de keményen. Mellesleg a könyvelésen dolgozik. Nagyon hiú, állandóan a tükörben nézegeti magát.

Amennyiben valaki anyagilag megszorul a hotelben, és nem akar 2 hetet várni az előlegre, amit a HR-es mamánál kell kikönyörögni, akkor néminemű kamat fejében Készpénz Paulnál mindig folyamodhat egy kis rövid lejáratú kölcsönre. Csak aztán el ne felejtse visszaadni, mert jaj lesz neki.

Andrejjel valami homályos üzleti kapcsolatban állhatnak, ez általában abban csúcsosodik ki, hogy Készpénz mindig Andrejt, a halálosztót küldi, ha valakivel vitás pénzügyi elszámolása van.

Készpénz mindent összeeszik, utána egy kis vörösborral öblöget. Megtalálta a Stroh rumot, most azzal vigasztalódik.  Ez olyan veszélyes elegyet képez a gyomrában, hogy soron kívüli tapétázásra akarja kárhoztatnia szobámat.

Még mielőtt ezt az emberiség elleni gaztettet elkövethetné, kitessékeljük. Nem ellenkezik, már csak gügyögni tud, mint egy kisbaba. Megy 3 lépést a folyosón, majd összecsuklik. A takarítók úgy találnak rá másnap reggel, békésen hortyogva. Errefele előfordul az ilyesmi.

Nélküled veletek

A csirkecsontok úgy kopognak a tányéron, mint amikor a dió nagyságú jég veri az autók tetejét. A kollegák félelmetes pusztítást hagynak maguk után, egy kiéhezett patkányhorda nem végzett volna jobb munkát. A hagymáskrumplin meg egyenesen összevesznek, nekem már nem is jut. Azok, akik már sokat vedeltek, közvetlen a salátás tálból lefegyelik a tzazikit.

A mosogatnivaló az egekig ér, ám sokat segít a helyzeten, hogy amit lehet, műanyag tányérokon szervírozok. Egy középkori fejedelmi lakomán nem volt ennyi fogás, már minden zsírban úszik. Csak itt a romok eltakarítása nem az udvaroncokra hárul, hanem rám. Ezért van csak minden második héten kajás buli….

A számítógépen a YouTube szolgáltatja a talpalávalót. Random löki a zenéket, egyszer csak bevágja az Ismerős arcok Nélküled című számát. Kölcsey után szabadon új Himnusza született a magyarságnak.

Az üzenetét legfőképpen azok érzik át, akiknek minden nap küzdelem, mivel az elnyomás alatt élnek/éltek az anyaország határain kívül. Ezeknek az embereknek küzdeni kellett azért, hogy egyáltalán magyarul beszélhessenek, és minden másért kétszer jobban meg kellett küzdeniük.

Mi, akik az anyaországból származunk, és kényszerűen elhagytuk a hazánkat, sose feledjük, hogy honnan jöttünk. Ezek a gondolatok jutnak az ember eszébe, amikor felcsendülnek a kezdő taktusok.

Még a lengyel gyerek is feláll, és velünk dúdolja a dalt. Nem ismeri a szöveget, de tudja és érzi, hogy ez a dal fontos nekünk. Ennek a nagy mamlasznak, aki egy kistéglát el tud morzsolni a kezével, könnybe lábad a szeme.

Neki nincsen családja, a szülei már rég meghaltak. Most körbehordozza a tekintetét a szobában lévőkön, majd igyekszik nem mutatni, de fátyolos a szeme. Ő már közénk tartozik. Neki már mi vagyunk a családja…“

Szex idegenben

Share.

About Author

Leave A Reply