Spanyol mítoszok a hétköznapokban

0

Meg tudom érteni a barcelonaiakat, hogy tele van a hócipőjük a rengeteg turistával, tényleg sokan vannak, például az idei nyár valahogy úgy alakult, hogy több ismerősöm is járt a katalán nagyvárosban. A dolog akkor lett gyanús (mindenki a katalán nagyvárosba megy idén?), amikor Balázs múltkori posztja után érkezett Pedro szintén Barcelonáról és környékéről szóló írása. Ami egészen pontosan inkább egyfajta válasz egy korábbi posztra. (Pedro itt írt korábban az andalúz konyha remekeiről és a malagai piacról.)

„Mindenekelőtt elnézést a katalánoktól, hogy „lespanyoloztam” őket, de írásom voltaképpen reakció az egyik itt olvasott posztra, ami arról szólt, milyen hibákat követhetünk el turistaként Spanyolországban.

Pár hónapja írtam már ide posztot, akkor Malaga környékéről, ahol ugyanúgy turistaként voltam, mint nemrég Katalóniában, így a tapasztalataim, még ha azok futó benyomások is, összeadódnak a két helyről.

Na, mindegy, a lényeg, hogy az említett posztban felsoroltakhoz lenne pár hozzáfűzni valóm, nem tudom, elég érdekes lesz-e, de azért leírom.

Mielőtt azonban belevágnék, pár dolgot fontosnak tartok megjegyezni. Elsőként azt, hogy bár nem először jártam Katalóniában, a legutolsó alkalom már jó pár éve volt, a korábbinál feltűnőbb lett, nagyon sokan mennyire nem tartják magukat spanyolnak.

Sokat voltam ugyan Barcelonában, de alapvetően egy onnan kb. 40 km-re fekvő kisebb városban laktam egy ismerősnél, és az tűnt fel, hogy a település fullosan katalán.

De annyira, hogy szinte sehol nem láttam spanyol zászlót (még a városháza épületén sem!), pedig a város (az erkélyek, ablakok) tele volt velük, de mind katalán volt (nem beszélve a demokráciát és a politikai foglyok szabadon bocsátását követelő feliratokról).

Kisváros főtere – aki itt lát egyetlen spanyol zászlót is, az hazaviheti

Mindenhol minden elsősorban katalánul volt kiírva (az éttermi menükön például), aztán spanyolul, és ha az ember nagyon összevonta a szemöldökét, akkor esetleg angolul.

Az emberek az utcán kb. fele-fele részben beszéltek katalánul és spanyolul, azaz a katalán abszolút élő nyelv (rádióadókkal, stb.), nem az a helyzet vele, mint sok hasonló esetben, amikor az adott régió nyelvét úgy kell „ráerőltetni” a helyiekre valamiféle érdekesen értelmezett nacionalizmusból – itt tényleg használják, élő, hétköznapi dolog.

Most erről hirtelen ennyit, akkor végigvenném azt a bizonyos listát, hangsúlyozva, hogy ezek csak az én személyes benyomásaim, de talán hozzátesznek valamit a képhez.

Magyar időbeosztás szerint étkeznél

Ezt a hibát szerintem (főleg nyáron) nem lehet elkövetni. Úgy értem, természetesen megpróbálhatod betartani a megszokott napirended, de jó eséllyel nem fog sikerülni, ugyanis a meleg miatt mindenképpen borul a rutin.

Az egész ott kezdődik, hogy az esti élet valamikor késő délután kezdődik igazán, a vacsora 21-22 óra magasságában, éjfél környékén még bőven pezseg minden, ami azt jelenti, hogy éjjel 1 óra előtt nem nagyon alszol el. (Kivéve, ha iszonyatos kánikula van nagyon magas páratartalommal, de erről majd lejjebb.)

Azaz elég későn ébredsz, reggelizel és máris elcsúszott az egész napod. Szóval szerintem nem lehet a Közép-Európában megszokott időrend szerint élni, már egy-két nap alatt átállsz.

Éttermi rendelés

A napi menü nekem is kellemes meglepetés volt, nem nagyon tudtam róla előzetesen, de tényleg normális áron (helytől függ, de Barcelona belvárosában is 12 euró körül) lehet korrekt, három fogásos ebédet enni.

Én imádom a halakat, polipot, a tintahalat (kagylót nem, de ezt talán már a malagai írásban említettem), szóval én elég jól elvagyok a mediterrán országokban ilyen szempontból – de erről talán majd egy másik posztban, mert a kajára mindig érdemes bővebben kitérni szerintem. 🙂

A Nagy Sonka-kérdés

Őszintén szólva a „sonka nem hús” kérdésben nem tudok állást foglalni, fogalmam sincs, a spanyolok minek tartják a sonkát, de az biztos, hogy rengeteg ilyen üzlet van, és nem csak a turisták által látogatott részeken.

Azt érezni lehet, hogy nagyon büszkék a „jamónra”, olyan nyálcsorgató kirakatokba fut az ember állandóan, hogy nehéz megállni a vásárlást. Ráadásul ezek a sonkák tényleg finomak is.

A szieszta kihagyása

Mivel turistaként voltam Katalóniában, csak ebből a szempontból tudok írni róla. Valaki mintha múltkor kommentben azt írta volna, hogy nem igaz, hogy annyira vallásosan tartják a sziesztát, de lehet, hogy rosszul emlékszem.

Mindegy, én úgy vettem észre, hogy a szieszta (egy-két üzlettől, nagyobb áruháztól, szupermarkettől eltekintve) szent és sérthetetlen. Egyszerűen az emberek többsége a legnagyobb déli hőségben (és itt azért bőven 35 fokokról beszélünk nagyságrendileg 80 százalék körüli páratartalommal a tenger mellett) behúzódik a lakásba (vagy a légkondis irodába, ezt adom), esetleg kényelmesen megebédel, majd utána pihen egyet a délutáni menet előtt.

Valamiért minden nap a kukák mellett dumáltak az öregek

Lehet, hogy ez nem igaz, vagy aki ott él ezt jobban meg tudja ítélni, az én tapasztalatom most már többszöri spanyolországi tartózkodás után az, hogy a sziesztát igenis a legtöbben betartják.

Hogy aztán eltörlik-e valaha, emlékeim szerint pár éve felmerült ez is, vagy sem, azt nem tudom, ha most tippelnem kellene, azt mondanám, a klímaváltozás miatt nagyobb eséllyel vezetik majd be Európa más részein is, minthogy eltöröljék a mediterrán vidékeken. 🙂

Természetesnek veszed a légkondit

Ez volt a legdurvább tapasztalatom idén nyáron, de ezt a megjegyzést is két részre bontanám.

Egyrészt vannak az olyan (nem is tudom, hogyan nevezzem) közösségi terek, mint mondjuk a múzeumok, bevásárlóközpontok, a vonat, stb. – ezek többsége szuper módon légkondicionált.

Régebben bikákat öldöstek itt, most bevásárlóközpont (légkondival)

Aztán vannak a lakások és engem itt ért az igazi döbbenet. Az ugyanis egy dolog, hogy sok lakásban nincs fűtés (mert minek, holott ha valaki járt már kora tavasszal mediterrán országban, az tudja, hogy baromira lehet ám fázni, hiába van kint akár 18-20 fok, ha bent a lakásban befagy a hátsód), de a légkondi sem olyan természetes, mint gondolnád.

Ilyen szuper légkondicionált emeletes vonatok járnak a tengerparton (bocs a minőségért, de késő este volt)

Annál a barátomnál, ahol laktam, például nem volt és ez majdnem hazavágta a teljes ott töltött időt.

Annyira meleg volt ugyanis (éppen akkor jött Afrika északi része felől egy nagyon durva hőhullám, némi szaharai forró levegővel megbolondítva), hogy nem lehetett létezni.

Napközben még elvolt valahogy az ember, rengeteg vizet fogyasztva, napi 3-4 zuhannyal (de 5 perc múlva már megint folyik rólad a víz), 2-3 pólócserével, de az éjszaka maga volt a pokol. Képtelenség volt elaludni a lucskos melegben. Amikor hajnali fél 3-kor azt érzed, hogy a fejed tetején a hajad tövénél folyik az izzadtság, akkor a mosolyod nem őszinte.

Megkérdeztem egy másik ismerősömet, aki közvetlenül a tengerparton lakik egy szuper lakásban, hogy nála miért nincs légkondi. Azt mondta, hogy azért, mert nem szokott olyan nagyon meleg lenni (…), ha az van, kinyitja a tengerre néző erkélyajtót és kicsit megjáratja a levegőt.

Ilyen közel volt a tengerparthoz az ismerős lakása

Hát nem tudom, lehet, hogy más anyagból vagyunk gyúrva, vagy ők már megszokták, szerintem már Barcelona környékén is képtelenség légkondicionáló nélkül létezni (legalább éjszaka), és akkor még nem beszéltem arról, mi van délebbre, Malaga környékén vagy az ország középső részén.

A nyelvtudás

Maradjunk annyiban, hogy nem árt, ha pár alapkifejezést tudsz spanyolul. A turisták által inkább látogatott részeken azért el fogsz boldogulni az angollal (mármint ha látogatóba mész te is), de azért lesznek bajok.

Persze ez is sok mindentől függ. Malaga környékén például sokkal jobban és többen beszélnek angolul (feltételem a sok ott élő brit, holland, stb. nyugdíjas miatt), mint északabbra, de ez csak az én benyomásom.

Lábadon a flipflop

Erről nem tudok nyilatkozni, elsőre hülyeségnek tűnik, főleg azért, mert otthon te sem jársz papucsban munkába.

Nem vigyázol a holmidra

Ez viszont kellemes meglepetés volt Barcelonában. Én is olvastam mindenfélét előzetesen a katalán város veszélyességéről, tartottam is egy kicsit a zsebtolvajoktól, de semmilyen incidens nem ért.

Pedig mászkáltam a Las Ramblason, egy csomó, turisták által frekventált helyen, de nem próbáltak meg kirabolni. Igaz, odafigyeltem, magam előtt vittem a táskát, csak fénymásolt igazolványok voltak nálam, stb., de szerencsére semmi rossz élményem nem volt.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy nincs ilyen, inkább azt, hogy érdemes vigyázni és odafigyelni, mert akkor megúszhatjuk a kellemetlen élményeket.

Most hirtelen ennyit szerettem volna írni, ha van rá igény, akkor tudok még írni a gasztronómiáról is, és arról, hogyan ünnepli egy katalán település önmagát. Mert az is elég érdekes volt.

Ja, és a végére egy bónusz arról, hogy mindenhol vannak magyarok… 🙂

Share.

About Author

Leave A Reply