Spanyol költözés sok kalanddal

0

Kevés kellemes pillanat van annál, amikor az ember a felpakolt autóval megérkezik jövendő otthonába (lehetőleg sok száz vagy inkább ezer kilométer után) és akkor elkezdenek sorban kiderülni a dolgok. Ez (és még sok minden más) történt a Spanyolországba költöző Svájci Sapkával.

„Ott tartottunk, hogy megvettük a második lakást, amit nem titkoltan kiadási célra szánjuk. Mivel elég foghíjas a spanyol tapasztalatunk, ezért minden okos dolgot meghallgattunk a témában.

Bevallom őszintén, hogy kicsit meg is lepett angol ingatlanosunk segítőkészsége. Mivel ő is foglalkozik ingatlanok kiadásával is, elég jó tapasztalata van.

Mi elmondtuk a terveinket és örömmel töltött el, hogy az ötleteket jónak tartja. Ettől a pillanattól kezdve csak épp örökbe nem fogadott bennünket, egy csomó hasznos információt megosztott.

Felajánlotta, hogy használjuk a saját webes felületét, és ha már indulásra készen állunk, akkor abban is segít majd. Nem vettük zokon. (…)

Már nagyon féltem az utazástól, hisz az a közel 15 óra egy dobozban, ami a legkevésbé sem mondható komfortosnak, eléggé elborzasztott. Annyival egyszerűbb volt a helyzet, hogy legalább hazamentünk és volt hol lakni.

Külföldön keresnél munkát, de még nem találtál? Itt közel 1000 álláslehetőség vár!

Egy szeptemberi szombaton aztán telepakoltuk a Vivarót és másnap hajnalban elindultunk. Sajnos, szembesültünk vele, hogy az összes cucc nem fért be, még egy kanyarra szükségünk lesz.

Nagggyon lassan hagytuk magunk mögött a kilométereket, annak ellenére, hogy szinte nulla volt a forgalom. Igyekeztünk minél kevesebbszer megállni, hátha úgy előbb érünk. 🙂

Végül 14 óra alatt lefutottuk a távot, és beestünk otthonunkba. Sajnos a rakodásnál nem tudtuk figyelembe venni a sorrendet, hogy mit hol kell kipakolni, ezért az eredeti terv az volt, hogy másnap válogatunk.

Reggel az új lakásnál kezdtünk (volna). Kissé még fáradtan, de újult erővel indultunk neki. Odaérve lett nagy „meglepi”. Én, mint mitfahrer nyomom a kapu távirányítóján a gombot, de az csak nem akar megindulni. Hm.

A biztonság kedvéért végignyomtam mind a négy pöcköt és különböző variációit is. Semmi. Hát ez jól indul… Az utcáról a kiskapun cuccolni nem lesz egyszerű dolog…

Ez is egy picit vicces volt. Valószínűleg a másolásnál egy hangyányi eltérés lehetett, mert akadt kissé. Meg kellett találni azt a bizonyos pontot, ahol hajlandó volt nyílni. Betörő kéz kellett hozzá. No, mindegy.

Úgy döntöttünk, hogy mégsem lesz kínlódás, megpróbálunk kapcsolatba lépni az ingatlanossal, hátha tudja mi történt a kapuval. Így aztán vissza a régi lakásba és felvittük, amit oda szántunk.

Persze, ezt megelőzően is volt még módosítás, mert rájöttem, hogy pár bútor, amit a régi lakásba vettem, sokkal jobban illene az újba. Ellenben, hogy fel tudjuk vinni a másodikra, szét kell szerelni, mert lift az nincs, de jó kis fordulók azok vannak. (…)

Sajnos, az ingatlanosunk sem tudott semmit intézni kulcs ügyben, mert az illetékes szabin van. Ez egy kicsit lesokkolt.

Másnap – felkötve a gatyát -, indultunk neki ismét, annak tudatában, hogy az utcáról kell költözni. Amikor odaértünk látjuk, hogy nyitva a nagykapu. Azzal a lendülettel hajtottunk be.

Nagy megnyugvás. Bár, amikor felnéztem, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.

Már majdnem a végére értünk, amikor látom, hogy egy manus ül be a kocsijába és épp indul. Gyorsan leesett a tantusz, ő be fogja a kaput maga mögött zárni. Igen ám, de akkor hogyan megyünk ki?

Szaladok le a másodikról és kiabálom, hogy senor, senor… Hamar kiderül, hogy a spanyolon kívül semmilyen nyelven nem beszél. Én meg a senoron kívül nem sokat tudok spanyolul…

Próbáltam kérni (kézzel, lábbal, magyarul, németül, angolul, ahogy eszembe jutott), hogy 5 percet várjon, még pár darab van a kocsiban, gyorsan kihányjuk és megyünk is.

Nem jött be, azzal a lendülettel ahogy indult, be is zárta a kaput. Fantasztikus. (…)

Még szerencse, hogy a szomszédban van egy „Obi”. Ha már ott vagyunk, vegyünk zárat is, hogy le tudjuk cserélni a lakáson. Itt az a szokás, hogy minden ingatlanosnak van kulcsa a lakáshoz. Bár nem vagyok bizalmatlan, de még véletlenül se menjen be senki a későbbiekben.

Minden jól alakult volna, ha…. Párom kivette a régi zárat, új be… csakhogy az új zár nem zár, nem fordul el a retesz. Pedig elméletben minden stimmelt. Mivel más dolgunk is volt, mondtam neki, hogy ráérünk még ezzel vacakolni, rakja vissza a régit és majd visszatérünk a problémára. Így is történt, vissza a régi, de amikor zárni próbálta, már az sem zárt. Remek.

Napokig volt „nyitva” a lakás. Szerencsére senki sem akarta meglátogatni. (…)

A tervezett nyaralásból persze semmi sem lett az elhúzódó munkák miatt, az utolsó két napra még az idő is elromlott, hogy még véletlenül se tudjunk sütkérezni egy kicsit a napon.”

A teljes posztot további izgalmakkal és sok fotóval itt találjátok.

Szívesen kalandoznál külföldön, de kellene hozzá egy jó állás? Válogass itt!

Share.

About Author

Leave A Reply