Romlott Paradicsom

0

Szabadnap, de egészen érdekes jutott a Vaku villan blog Maldív-szigeteken dolgozó szerzőjének, akinek 9 nap folyamatos munka után járt egy kis szusszanás. Aztán egyszerre lett belőle több és kevesebb is, mint egy pihenőnap.

„Szóval magamtól ébredtem reggel 7-kor. Ez egy és negyed órával van a napi rutinnál később, így máris túlaludtnak éreztem magam. Kis ideig bámultam a plafont, nyújtózkodtam és próbáltam kiélvezni, hogy bármeddig így maradhatok, de aztán nyolckor kicammogtam reggelizni, hogy utána rögvest belekezdhessek a régóta áhított programjaimba…

Persze nem sikerült mindet megvalósítanom, reggeli utáni rögtön elindulás helyett visszajöttem a szobámba punnyadni picit… Na, de azért a pihenő után végre elsétáltam a sziget legészakibb csücskéig, ott nagyot úsztam, és koralltörmeléket matattam, és faágakat dobáltam, és madárhangot hallgattam, magányoskodtam, meg ilyesmi, aztán visszabattyogtam a főútra, ahonnan a kisbusszal átvágtam a sziget legdélebbi részére, szintén úszkálni.

Ahogy ott bóklásztam a csodaszép fehér homokon, meg felültem a kis golfkocsira, ami a turisztokat viszi, és mivel még új vagyok, és a sofőr nem ismer meg nem egyenruhában, nekem is kijutott a kötelező mosolygós köszöntésből, szóval arra gondoltam, hogy itt még a munkanapnál is nyomorultabb érzés a szabadnap.

Rájöttem, hogy csak erőltetem ezt az egész programot, baromira nincs is kedvem sétálni és kocsikázni (na jó, az úszás jólesett, bár túl meleg a víz), na, de nem ez a fontos, hanem, hogy ennek kapcsán azon kezdtem gondolkozni, hogy vajon mit is szeretek én, kerek e világon?

KÖVESD A HATÁRÁTKELŐT A YOUTUBE-ON IS!!

Vagy általában, a többiek mit szeretnek igazán? Ti mit szerettek valójában? A legtöbben nem szeretik a munkájukat. A legtöbben kötelességből látogatják a családjukat. A legtöbben muszájból mennek edzeni. A legtöbben megszokásból mennek bulizni… Nem tudom.

Eddig legalább tökre szerettem a munkámat (ez nemsokára így lesz megint!). Továbbá imádok bárpultoknál ücsörögni.

Szeretek új emberekkel megismerkedni, főleg, ha megvan az a szikra, ami egyébként egész gyakran kialakul idegenekkel is, na és persze imádok a régi jóbarátaimmal is lógni.

Imádom a spontán alakuló képtelen helyzeteket, tudod, amikor csak leugrasz a boltba, és hirtelen beindulnak az események, és csak 3 nap múlva veszed észre, hogy egy Belgium felé tartó autóban ülsz…

Szeretem, ha este van kihez odabújni. Szeretem, ha jó zene szól, és van rá kivel lötyögni. Szeretem, ha felelőtlenül tudok kalandozni: mondjuk úgy utazgatni, hogy van pénzem, és nem kell mindent előre kiszámolni, vagy úgy flörtölgetni, hogy nincs közben pasim, és bármi megtörténhet.

Imádok a nagy víz mellett autót vezetni és közben együtt énekelni a „magnóval”. És még, addig olvasni, amíg csak kedvem tartja. Hallgatni a hullámokat. Hajót slaggal lemosni. Elcsípni idegenek beszélgetését, és hozzákölteni az egész sztorijukat…”

A teljes írás itt olvasható.

Maldív-szigetek, Bali vagy Thaiföld?

(Fotó: pixabay.com/norajuna)

Share.

About Author

Leave A Reply