Riói mélységek és csúcsok

0

Ha van a világon ellentmondásos hely, akkor Rio de Janeiro mindenképpen az: elképesztő társadalmi különbségeket, mélységeket és magasságokat tapasztalhat meg az oda látogató. Káprázatos ékszerüzlet és favella, szegénység és az óceán partján caipirinhát iszogatva lazulók – mindez Rio. Steve beszámolója.

„Este volt, amikor földet értünk. Buenos Airesből érkeztünk, két és fél óra az út repülővel. Megmutattuk a vízumunkat és kiléptünk az üvegajtón. Brazília vízumot követel kanadaiaktól és amerikaiaktól is, mert a kölcsönösségben hisz.

Minden, amin egy brazil látogatónak át kell mennie, mielőtt Kanadába jön, azt a kanadaiaknak is végig kell csinálniuk egy brazil látogatás előtt: elmenni a brazil követségre vízumot kérni, és minimum két hetet várni. Amcsiknak még ujjlenyomatot is kell adniuk!

A magyarok vízum nélkül mehetnek, mert brazilok is vízum nélkül jöhetnek Magyarországra.

Az érkezés

Taxisok áradata fogott körül, de mi mentünk a hivatalos taxi kioszkhoz. Itt megmondod, hogy mi a célod, kifizeted előre az árat és egy cédulával elküldenek a megfelelő helyre, Ferihegyhez hasonlóan.

Mindig egy csomó segíteni akaró vesz körül, önkéntes portások/idegen segítők, hívatlanok, akik a cuccodat akarják vinni és a taxi helyét megmutatni. Kissé nevetséges, mert mi nagyon kevés csomaggal utazunk… de nem volt mit tenni, mert ketten szabályosan kiragadták kezünkből csomagunkat és már terelgettek is a taxik irányába.

Végre odaértünk, jó benyomást keltett, új Peugeot, a sofőr tiszta fehér ingben. Borravaló a segítőknek… beülünk és kihajtunk a fülledt riói éjszakába.

Nézek ki az ablakon, a tengerpart mellett hajtunk, látok magas fura alakú hegyeket. Bemegyünk egy alagútba sűrű forgalom, majd megint a tenger…és 20 perc múlva Ipanémába érkezünk, a hotelunkhoz.

A hotel 16 emeletes, a tetején kis uszoda és bár. Nekünk a tizenkettediken volt egy szoba foglalva. Szuper kilátás a balkonról: jobbra a híres beach… egy körút, sétány, vagy 50 méteres homok aztán az óceán… mérföldekre nyúlik, mindkét irányban, amíg a szemed ellát.

És balra, nos, csak tekerd a nyakadat, fel… feljebb… igen ott látható a Krisztus-szobor, kivilágítva. Nápolyról van a régi latin mondás: „videre Napoli et mori”, (Nápolyt látni és meghalni), de persze akkoriban Rio még nem volt felfedezve.

Magánutazóknak Rio de Janeiro egy trükkös város. Sok a turisták ellen elkövetett bűnözés, figyelmeztetnek, hogy óvatos légy. A gazdagabb negyedek jobbára biztonságosak, de még itt sem ajánlatos késő estétől kora reggelig egyedül sétálni.

Első nap kávéháztól a Cukorsüvegig

Ez okból másnapra lefoglaltam az interneten egy privát turista kalauzt. Ott várt reggel 10-kor a hotel előtt a kocsijával és du. 4 -ig vele voltunk.

Elvitt a régi Rióba, a belvárosba, ott egy híres kávéházba (Café Colombo), majd az Edgar Foneca tervezte modern katedrálisba. Közel hozzá található az ellenlábasa, egy régi templom, amit a karmelita misszionáriusok építettek.

Café Colombo, Rio Gerbeaud-ja

Ezután parkoltunk és az ismert antik villamossal felmentünk a Santa Therese negyedbe. Amolyan itteni fogas vasút. Itt sétáltunk a meredek, girbegurba utcákon, kis üzletek, sok hangulatos bár, jó éttermek választéka.

Olyasmi, mint Pécset a Tettye. Művészek, bohém emberek laknak itt, nagyon romantikus. Megebédeltünk, majd visszamentünk a villamossal.

A Santa Therese-negyed

Délután felmentünk a Cukorsüveg hegyre, ide gondolával lehet menni. Az idegen vezető egy tájékozott carioca volt (így hívjak Rio lakosait). Fontos tanácsokat adott a további tartózkodásunkra, hol/mit nézzünk, hol lehet jó zenét hallgatni, mire vigyázzunk, stb.

Második nap: Copacabana és laza brazilok

Másnap reggeli után lementünk a hotel előtti sétányra. A tengerpartot követi, tele gyümölcs és juice-árusokkal, futókkal/tornászókkal, sétálókkal, mint mi. Copacabanát elérvén balra, a város felé fordultunk, és lám a híres H. Stern ékszergyár elé tévedtünk!

No, ide muszáj volt bemenni, a feleségemnek a lábai is remegtek az izgatottságtól. Végigvezettek a műhelyeken ahol a gyémántokat csiszolják, majd az ékszereket összeállítják.

A túra az óriási méretű ékszerüzletben fejeződik be, egy gyakorlott eladó kezében vagy, ingyen pia és kaja, megy a nyomás, hogy vegyél valamit, óriási tálcákon hozzák mutatni az ékszereket, mi szem-szájnak ingere.

Ha veszel, a hoteledbe küldik, csakhogy ne raboljanak ki hazafelé menet, megfigyelvén, hogy a boltban voltál.

Az idegenvezetőnk és nejem a régi Karmelita-templom előtt

Ezek után ebédelni mentünk. Én feijoadát rendeltem (egy marha, disznó, fekete bab alapú nemzeti eledel), nejem valami tengeri herkentyűt. A brazil konyha nagyon jó. Ha valaki látta a Flór asszony és a két férje című filmet, vagy olvasta a könyvet, ott mutatták.

Aznap este elsétáltunk abba a bárba, ahol állítólag a híres bossa nova dal fogantatott: a Girl from Ipanema, szerzője Vinicius Moraes. Ismeritek a történetet: a gyönyörű fiatal lány minden nap megy a partra, rá se néz a középkorú szerzőre, aki a kávéját issza… és nosztalgiázik.

Caipirinhát szokásos inni, szalmaszállal: brazil caichaca rum, zöld citrom összenyomva, kristálycukor és sok tört jég. Itatja magát.

A teraszon ültünk, néztük a forgalmas utcakereszteződésnél működő akrobatákat, akiknek mindig csak pár percük volt a piros lámpánál, hogy szaltóikat és tornamutatványaikat bemutassák, majd várjanak, amíg a következő piros jön.

Később elmentünk egy másik bárba, ahol a város kezdő bossa nova énekesi szórakoztattak, néha egy-egy hírességgel megspékelve, csupán az óriási tapsról tudtuk, hogy ez/az egy nevezetesség.

Itt említem meg, hogy mennyire tetszett a brazil életmód. Kicsit hasonló az olaszhoz, de teljesen nyugis. Az angol kifejezés: “laid back” tökéletesen rájuk illik. Csak hallgass egy kis bossa nóvát, meg fogod érteni, miről beszélek.

A Cukorsüveg

Harmadik nap: út a favellába

A harmadik nap meg int egy túrát vettünk, ezúttal a közeli lejtőkön/dombokon levő bádogvárost (favella) néztük meg. Az ide áramló nincstelen vidékiek illegálisan foglalták el ezeket az eredetileg állami földeket. Rio és más brazil nagyváros is tele van velük.

Tervek nélkül épült vityillók ezrei, nincsen csatornázás, ugyan ma már egypár helyen van elektromos áram. Látványos, mármint Rióban, mert a hegyoldalba is épültek, így van kilátás.

Nulla higiénia, tele vannak bűnözőkkel, a rendet nem a rendőrség, hanem a maffiózók tartják. Ide egyedül besétálni nem ajánlatos, mert eltévedsz, és ha nem is, kis gyerekek követnek, „gringo dollár”, dalolnak/kéregetnek.

A túra vezetőinek megegyezésük van helybeliekkel és így bemehettünk házaikba, megnézhettük, hol vásárolnak, hol vágatják a hajukat anélkül, hogy macerálásnak lettünk volna kitéve.

Mint egy James Bond-filmben

Az utolsó nap a Krisztus Megváltó-szobrot mentünk megnézni, egy taxival. Ez a leghíresebb landmarkja Riónak, olyasmi, mint a mi Szabadság-szobrunk. A 700 méter magas cukorsüveg alakú Corcovado-hegyen van.

Fantasztikus lett volna a kilátás a városra, de pechünkre a hegy teteje egy felhőben ült. Maga a szobor így misztikus ködbe burkolódzott, semmi nem látszott belőle.

Később, egy rövid időre mégis csak kimászott belőle és megmutatta óriási méretét (30 m). Kedves volt tőle, mert bizony mi távolról jöttünk.

Innen a taxival a São Conrado beachre mentünk. Ez Rio egyik legdélibb beach-e és szerintem a legcool-abb. Úgy éreztem magamat, mint egy James Bond filmben.

Ez az a hely ahol a vitorlázó sárkányosok landolnak klienseikkel. Egy dzsippel 100 dollárért felvisznek a közeli hegyek tetejébe és egy itt egy profival a levegőbe lódulsz és kb. fél óráig lebegsz, míg itt, ezen a beachen landolsz. Nem bocsájtom meg magamnak hogy nem mentem el.

Kárpótlásul néztem a csodás lányokat pici bikinikben, a pilóták barátnői és csodálói? Vannak jóképű izmos fiatalemberek is számosan, talán a pilóták, akik a következő kliensüket keresik. Őket a nejed csodálhatja, ő se fog unatkozni.

Ihatsz egypár caipirinhát, fantáziálhatsz, mi lenne, ha itt maradnál… örökre… – ahelyett, hogy egy hideg havas városba másnap visszarepülnél.”

Öt dolog, amit a brazilok megtanítottak

Share.

About Author

Leave A Reply