Osztrák, belga és magyar kórházban

0

Nem nagyon tudnám szerencsésnek nevezni Marit, akit osztrák és belga kórházat is megjárt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy így legalább meg tudta írni a tapasztalatait, melyekbe keveredik egy kis magyar élmény is.

Ausztria

„Stájer tartományban síelés közben ért a baleset. A pálya letörés után simán, senki se volt körülöttem, csak a fejemet hibáztathatom.

Amikor jött a síszán értem, az éppen velem síelő orvosbarát kérdéseiből tudtam, nagy a baj. A szánon átdobták a lábamat, később a röntgenből kiderült, kettős medencetörést szenvedtem.

A pálya alján a mentő csak úgy volt hajlandó elindulni, ha a személyemet igazoló okmánnyal, ami a hotelben volt, a biztosítást igazolom. A biztosítás nemcsak minden költségemet, de napi fájdalomdíjat is fizetett, mindennap megkérdezte telefonon milyen beavatkozások vannak.

Velem együtt szállították a traumatológiára azt a személyt, aki medence lapáttörést szenvedett, így csak ún. Krisztustartásban lehetett 40-50 km-t vinni.

A kórházban gondosan kibontottak a sícuccból. Az orvos egy arab traumatológus volt, aki azt mondta nekem, ha én ilyen jól tudtam volna magyarul, mint ahogy Ön németül, akkor maradhattam volna a budapesti kórházban.

A szobában tőlem (arccal is csúsztam vagy fél métert a jégen) megrettentek az öreg hegyi nénik, akik éppen térdkalács műtéten voltak.

Kedves, gondos, mindig fájdalomcsillapítóval ellátottan, CD-leletekkel, háromféle menü közül választva voltam a kórházban. Az egyikre emlékszem: véres hurka úszott ecetes lilahagymás lében, ami helyi alapétel.

Három nap után a protokoll szerint szállítható állapotban voltam, de a magyar mentő csak úgy indul el, ha van befogadó magyar kórház. Hát ez eltartott egy darabig, 600 kilométert szállítottak katéterekkel be- és lekötözve Budapestre.

Magyarország

Nem az a cél, hogy a hazai állapotokra tegyek kritikai megjegyzést, de erre emlékszem: a katétert kihúzást követően érdeklődéssel tanulmányozták, hogy ilyen is van?

A 20 éves betegápoló jó pénzért adta a fájdalom sillapítót és este hozott egy lavórt, na lányok, lehet strandolni jeligével állt és nézni akarta, mit és hogyan mosogatunk meg.

A zárójelentésemben 30 órás otthoni gyógytorna volt írva. Az illetékes kb. 2 hónappal később jelentkezett is, de én már pár százezer forintért magánúton ezt a gyógyulási folyamat részeként megtettem.

Így 8 hét múlva meg tudtam fordulni az ágyban, felálltam és rehabilitációt követően a léctől örökre elbúcsúztam.

Belgium

Tavaly nyáron reggel 9 órakor Brüsszelben allergiásroham miatt be kellett mennem a sürgősségire. A betegfelvételnél mondtam, az EUB-kártyám áprilisban lejárt, mondták nem baj, mert a TAJ szám az maradt.

A felvételnél gyorsan osztályozzák az érkezőket, eset és vérnyomás alapján. Tapintható a rendszerezett munka.

Utána várószoba, vérvétel és mivel előtte való nap még egy valami is megcsípett, teljes infektológiai vizsgálat történt. Aki bejött vizsgáló bemutatkozott és azt is mondta, hogy ő még csak hallgató, de nem orvos.

Délután 2-re kész lett a diagnózis, közben felnyitották a csípéssel keletkezett tályogot és a kötszert, valamint a gyógyszert a kezembe adták, hogy vigyem haza magammal. Cortison tablettát adtak, de mivel non inzulin rezisztens vagyok, még egy további órát kellett várni, nehogy a cukrot felvigye.

Háromkor csak a parkolási díjat kellett a kapunál fizetnem és vittem a zárójelentést.
Itthon bemutattam a kezelőorvosomnak, aki azt mondta, de miért van angolul írva? Mert én nem tudok franciául.

Éppen most értem haza 3 hónapos dél-kelet-ázsiai utazásomról – örömmel jelentem, a biztosításomra nem volt szükségem.”

Egy pokoli fél év története

(Fotó: pexels.com/Julie Viken)

Share.

About Author

Leave A Reply