Óda a kenyérről – Magyarországtól Amerikáig

0

A kenyér hosszú évezredek óta az emberiség egyik legfontosabb eledele. Rengeteg féle és fajta változata van, de az biztos, hogy a frissen sült kenyér illatánál kevés ínycsiklandóbb dolog van. Úgyhogy készüljetek fel: Steve posztja olvasása közben is könnyen a kenyereskosár felé nyúlhattok.

„A világon sokszor a legelemibb dolgok azok, amik a legfontosabbak, amik élvezetet nyújtanak, amik nélkül nem élhetünk. A kenyér is közéjük tartozik, így elhatároztam, hogy egy posztot szentelek neki.

A Wikipédia szerint 30 ezer éve ismerjük. A kenyér búzából, rozsból, de más alapanyagból is készülhet, és az emberiség fő tápláléka volt. El ne felejtsük, hogy a történelem során sok minden más, főleg a húsok, jó ideig luxusszámba mentek, és az egyszerű emberek talán nem is álmodhattak róla. Sajnálatosan, a világ egy részében még ma is ez a helyzet.

Magyarország

Szóval anyámék kisgyerekként olykor feladattal bíztak meg. Ha elfogyott a kenyér, kiküldtek venni. Menjél fiam és vegyél egy kiló kenyeret, mondták. A Közért 5 perc séta volt.

Mondtam mi kell. Levágták a nagy késsel a kétkilós felét, egy fecni papírt tettek rá. Én fizettem másfél forintot. Hazamenet nagy volt a kísértés, hogy belerágjak a héjába. Ha megtettem, kikaptam.

Néha a kenyeret direkt a péktől vettük. Volt egy híresebb a Mártírok útján, a Ferences templom közelében. Ez még 56 őszén is működött. Ide kellett akkor menni, kenyeret venni, egy 40 perces séta onnan ahol laktunk.

Szigligeten, ahol az 50-es években nyaraltam apám vállalati üdülőjében, néha elmentem a lovaskocsival kora hajnalban Badacsonytördemicre az üdülő aznapi kenyerét beszerzendő.

A pékség, amolyan hagyományos kemence, ahogy az illik, mély nyomot hagyott pszichémben. A meleg kenyerek illata nagyon izgató volt.

Lengyelország

Miután alkalmam volt utazgatni, más és más fajta kenyeret ismertem meg. Én majdnem minden fajtáját szeretem. Az első élmény lengyelországi utamon volt. A lengyelek többfajta kenyeret esznek, mint mi magyarok.

Gondolom német behatás, plusz a rozs is dominánsabb, mivel az ország északabbra fekszik. Nekem ízlett a kenyerük. Van nekik német pumpernickle is, egész fekete rozskenyér. Én szeretem.

Franciaország

Ezután a nagy élmény a francia utamon adódott, ahol a manapság már közismert baguette és én találkoztunk. Nekünk 1964-ben újdonságnak tűnt. Vad, érzéki szerelem következett… ah, a friss baguette. Olcsó volt, ropogós…. szexi! Ettél hozzá sajtot, ittál vörösbort… a mennyekben érezhetted magadat.

Amerika

Ezek után sokáig újfajta kenyérnek nem igen voltam kitéve. Itt Amerikában mindenféle kenyeret vehetsz. Szegénységi bizonyítvány, de az itteniek leginkább ezt a puha, téglalakú, „wonder stílusú” kenyeret eszik.

Műanyagba csomagolják, „vitamindús” lisztből készül nagy gyárakban, sokáig eláll… és ami nekik nagy előny, kapaszkodj (mert nekem hátrány): nincsen héja! Én, ha csak nincsen pirítva, képtelen vagyok ezt fogyasztani.

Tudom olcsó, de valljuk be: szar. Bocsánat, más szó nem jut eszembe. Mi vattakenyérnek hívjuk. Kétfajta van, az egyik habfehér, a másik barnább. Na de nem kell ezt venni, van más kenyér, van, amit akarsz.

Skandinávia

Szóval, egész a skandináv utunkig azt hittem mindent tudok a kenyerekről. Mert eddigre már ettem indiai kenyeret is, (olyan, mint az arab kenyerek, lepényszerű), meg portugál kukoricakenyeret… mind nagyon jó.

Na de amit Dániában, és főleg Svédországban és Norvégiában esznek, az tényleg nagyszerű. Crisp bread – hívják, sok fajtája létezik. Kicsit hasonlít a maceszre, de szerintem annál sokkal jobb. Ezek a kenyerek nem keltek, ropogósak, sokáig elállnak. De persze frissen, és így csak skandináv országokban kaphatod, még jobbak.”

Hollandok kávétól az édességig

Share.

About Author

Leave A Reply