„Nem akartam minden nap az éhhalál ellen küzdeni”

1

Harminchat évesen döntött, lépett, s meg sem állt Teneriféig. Gunyhó Kolos azóta is boldogan él, most az ő története következik a Mindenkilaci posztja alapján.

Gunyhó Kolos zenész akart lenni, úgy tűnt, hogy sikerül, ahogy mondani szokták: a bolygók állása is jó volt, aztán egy magánéleti válás felnyitotta a szemét, e téren is.

„Nem akartam tovább küzdeni nap, mint nap azért, hogy ne haljak éhen. Már nem a stabil megélhetést kerestem. Szimplán csak boldog akartam lenni” – mesélte.

Felvette a kapcsolatot külföldön élő ismerőseivel. Egyikük akkor már egy ideje Tenerifén élt. Spanyolul egyébként is rég meg akart tanulni, így elbúcsúzott Magyarországtól.

Kolos eleinte egy barátjánál lakott, de úgy érezte, hogy mindenkinek kényelmetlen lenne, ha hosszabb távon ott maradna. Egyik nap az óceánparton sétálva különös látvány tárult a szeme elé.

„Az egyik kis helyi pubból szólt a zene, tele volt emberekkel, akik vidáman nevetgéltek, 10-20 méterre pedig az óceán hullámzott. Láttam, hogy a parton sátrak állnak, amelyben élnek is néhányan. Megdöbbentem, hogy itt ilyet is lehet, és úgy döntöttem, amíg nem találok munkát, addig nem fogom drága albérletre elkölteni a pénzem, inkább én is leköltözök a partra egy sátorba.” Így is tett.

Elkezdett spanyolul tanulni, közben munkát keresett, gitárral a hátán elzarándokolt Tenerife turistaparadicsom részére, ahol a luxusszállodák és éttermek működnek, abban bízva, hogy ott majd nagyobb eséllyel talál állást.

Ha te nem bíznád a véletlenre a külföldi munkát, válogass a Határátkelőn közel 1000 ajánlat közül!

Fél év elteltével úgy tűnt, hogy a szerelem is rátalál. Az egyik ismerőse ugyanis bemutatta neki a Magyarországról érkező, egyébként szintén világutazó Sofit. A lánnyal a parton kis kunyhót is építettek, kőből és deszkából tákolták össze. Egy évig ott éltek.

„Szép lassan lehullottak rólam a különböző megszokott elvárások, a parton megismertem egy másfajta megközelítését az életnek. Nem holmi guruval vagy prófétával találkoztam, csak egyszerű emberekkel, olyanokkal, akiknek más a fontossági sorrend. Itt az emberek szeretnek élni, mernek és tudnak boldogok lenni. Nyitottak, közvetlenek és segítőkészek, akkor is, ha még csak egy napja ismeritek egymást.”

Később munkájuk is lett, Sofi egy pubban felszolgálóként dolgozott, Kolos pedig a pub zenésze lett, így ki tudtak bérelni egy saját lakást. Ma már mindketten ott dolgoznak, takarítanak, recepcióznak, ők irányítják az egész vállalkozást, még egy saját kis lakrészt is kaptak.

Egyikőjük sem érzi úgy, hogy bármi is hiányozna az életükből, élvezik a tájat, az időjárást, az új életet. Nincs honvágyuk, nem is tervezik, hogy a közeljövőben hazalátogatnak. Inkább az egész családot hívnák ki magukhoz.

„Hogy mi a különbség az otthoni és az itteni élet között? Talán az emberek mentalitása, a környezet befolyása az életünkre. Otthon óriási a nyomás, az emberek zárkózottak, nem képesek nyitottak maradni. Itt nem érzem azt a folyamatos frusztráló nyomást, mint otthon. Nem érzem azt, hogy az emberek arcizomrezdülés nélkül, abban a hitben, hogy normális, amit tesznek, egymás nyakára lépve próbálnak feljebb jutni. Tudom, milyen nehéz ilyen körülmények között embernek maradni. Nagyon. Boldognak lenni pedig csak nagyon keveseknek sikerül…

… Persze az élet itt sem tündérmese, ugyanúgy meg kell dolgozni azért, hogy legyen valamid, de hosszú idő után most ismét igazán boldog vagyok. És ami még ennél is fontosabb: szabadnak érzem magam” – mondta Kolos.

A teljes posztot itt olvashatjátok el, érdemes!

Share.

About Author

1 hozzászólás

  1. Kolos Gunyho on

    Hello mindenki!
    Par korrekciot muszaj leszek hozzatenni a cikkhez:
    Valoban elzarandokoltam Tenerife frekventalt turista helyeire de nem sok sikerem volt 😉 aztan valoban talalkoztam – most mar felesegemmel – Sofival de vele csak kb 2 honapot volt szerencsenk egyutt elni a parton aztan jottek a helyi rendfentartok es elkuldtek mindenkit. En magam valoban kb egy evet eltem a parton ezzel egyutt de java reszet egy satorban.. es igen elveztem:)
    Valoban dolgoztunk egy bárba Sofi felszolgalt en zeneltem egy darabig de az se tartott sokaig! A parton a bárnak a tulajanal dolgoztam es dolgozom ma is és ö ajanlotta fel a Hostelben a munkat nekunk valoban ott lakassal. De a hostelben (Los Duendes del Sur – Tenerife ha valkit érdekel:) ) es nem a barban!
    Nem maganeleti valsag nyitotta fel a szemem hanem a gazdasagi ellehetetlenedes!!! .. de ezt sokan ismerik!
    Amugy a tobbi nagyjabol stimmel! 🙂
    Ui azota is itt vagyunk es elvezzuk az eletet!
    Pusz mindenkinek!!!!
    😘

Leave A Reply