Munkalehetőségek Máltán: ide nem meggazdagodni jössz

0

Harmadik részéhez érkezik a máltai életet bemutató sorozatunk, amit az évek óta a szigeten élő Karesz jegyez. A bevezető rész (ha nem olvastad, itt megteheted) és a múlt heti, közlekedésről szóló írás után (az pedig itt található) most jöjjön az a téma, ami talán a legtöbb embert érdekelhet: az álláslehetőségek.

„Ez az a témakör, ami nagyon sokakat foglalkoztat érhető módon és igyekszem reális képet festeni a helyzetről, de hangsúlyoznám, hogy egyéni pozitív és negatív élethelyzetek, lehetőségek, problémák mindig és mindenhol adódnak, amelyekből nem szabad általánosítani.

A magam részéről: én már itt élek évek óta, de látom azokat a trendeket, amik miatt gyakorlatilag minden második ide költöző külföldi egy éven belül már el is megy inkább.

Arányaiban itt a legmagasabb a bevándorlók aránya, ugyanakkor a kivándorlóké is. Az EU-n kívülről érkezettek nagyobb arányban maradnak, mint az EU-n belülről jöttek és nagyjából ugyanabban a munkakörben és fizetési szinten maradnak, ahova érkeztek.

Ugyanakkor a kormányzat továbbra is számít a gazdasági bevándorlókra, hiszen nélkülük nem tudnák folytatni azt a gazdasági fellendülést, építőipari túlkeresletet, ami jelenleg megfigyelhető, de azért érdemes alaposabban átgondolni, hogy mire és mennyiért megy el az ember dolgozni.

Angol nélkül nem érdemes

Elég sok munkalehetőség van Máltán, főleg a nyári szezonban (kb. márciustól október végéig), de ehhez azért minimum angolul kell alapszinten jól beszélni és megérteni, amit mondanak nekünk.

Angol nyelvtudás nélkül tényleg nem ajánlom senkinek, hogy belevágjon. Más az, ha kézzel-lábbal el kell magyarázni valamit turistaként, máshogy is állnak az emberhez, mint ha az a nagy harci feladat, hogy úgy helytálljon egy-egy munkakörben, mint bármelyik helyi tenné (akinek persze még megvan a helyi nyelv, a máltai ismerete is).

Akinek nincs meg a magabiztos angoltudása, az inkább szánjon rá időt (és akár pénzt is), hogy felhozza magát egy olyan szintre, amivel már el tud boldogulni, anélkül inkább ne vágjon bele, mert valószínűbb és szinte borítékolható a kudarc. Gondolj bele, milyen munka lenne az, amire felvennének nyelvtudás nélkül?

Az uniós tagság előnyei

Szakmája válogatja természetesen, hogy mennyire és kikkel kell kommunikálni napi szinten, de sok helyen az angol mellett a máltait is elvárják, így szűrve a jelölteket és előnyhöz juttatva a helyieket.

Számunkra annyi előny származik az EU-tagságból, hogy viszonylat könnyen lehet munkát vállalni, ha az ember céltudatosan, utánajárva beszerzi az ehhez szükséges valamennyi dokumentumot és igazolást.

Vannak helyek, ahol ugyan várnak külföldieket, de akár a kirakatba is kiteszik, hogy csakis EU-tagállamból, mert esetükben minimális adminisztrációval (lakcímkártya – amit sokan félreértenek és mint személyit próbálják használni, mert fényképes igazolvány -, munkaügyi hivatalba való lejelentkezés, adószám igénylése, rendőrségi bejelentkezés) neki lehet esni a foglalkoztatásnak és nem akadnak fenn a bürokrácia útvesztőiben.

Mennyi az annyi?

Alacsonyabb bért kínáló helyeken ugyan szinte folyamatosan vesznek fel embereket, mert nem is fizetnek annyit, amennyiből korrekten meg lehetne élni.

Ezért is vannak egyre többen, akik hosszabb-rövidebb ittlét után inkább továbbállnak, mert a 700 euró körüli minimálbérből illetve a tapasztalattal, egyes szektorokban, munkakörökben azért efölötti fizetésekből sem lehet nagyon nagy lábon élni.

Aki szerencsésebbnek mondhatja magát, az kb ezer eurót (esetleg ezer felett egy kevéssel) keres meg havonta, ami figyelembe véve a bérleti díjakat és a megélhetést sajnos azt kell mondjam, hogy nem elegendő (vagy max kompromisszumok árán lesz az).

Beszéltem itteni szerbekkel is (még a délszláv háború miatt emigráltak ide anno ők vagy a szüleik, rokonaik), az egyik három hálószobás lakásban nyolcan laktak… no commento.

Hol találhatunk munkát?

Legjellemzőbb szabad munkakörök természetesen a vendéglátóiparban illetve a szálláshelyeken érhetőek el és ugyan egyre kevésbé, de még mindig jellemző az is, hogy szezonális a munkaerőpiac – így nem biztos, hogy van biztos kereset a téli hónapokban, a rezsit, bérleti díjat viszont fizetni kell ekkor is.

Ezeken kívül a boltokban, egészségügyi intézményekben illetve idősekkel foglalkozó bentlakásos otthonokban szoktak még keresni embereket, ami gondolom sejthető, hogy szintén nem a bérskála felső szegmensét fogja jelenteni senkinek.

Az építőiparban és más kétkezi munkásokat foglalkoztató helyeken (szállítmányozás, logisztika, szerelők) ugyan szintén folyamatosan keresnek embereket, de jellemzőbb, hogy az afrikai különítményből találnak maguknak munkásokat például az építkezéseken betonozni vagy a kukásautók mellett kocogva az út szélére kihelyezett szemetes zacskókat összegyűjteni és bedobálni.

Helyiekkel beszéltem és mondták, hogy ha ők nem lennének, akkor nem lenne senki jelentkező, aki begyűjtené a szemetet… A többit el lehet képzelni.

Horrorsztorik

Tavaly nyáron találtak és számoltak fel egy olyan „szállást”, ahol a farm tulajdonosa a korábban tehenek tartására kiépített istállóban alakított ki 6-8 fős barakkokat/karámokat.

A tulajdonos lekapcsolásakor 120 lakója volt a bérleménynek és minden lakó legalább 100 eurót fizetett havonta a „szállásért”… Non plus ultra, hogy nem találtak senkit vétkesnek az ügyben. 🙂

De szintén tavaly már volt olyan sztori is, amiben a garázstulaj vendégmunkásoknak adta ki a mindenféle komfortot nélkülöző garázsát.

Visszatérve az állásokra: aki képes arra, hogy reálisan felmérje a lehetőségeit, utánajárva akár online is, hogy milyen munkakörökre keresnek éppen embereket és mennyiért (jobsplus.gov.mt, maltapark.com illetve google.com 😉)

Tolerancia nélkül nem megy

Aki fontolgatja, hogy ide költözik, annak melegen ajánlom, hogy ezen cikken kívül is nézzen ki egyszer legalább egy-két hétre, próbáljon szerencsét, mennyire tetszik élőben Málta.

Egy pár kivételes és szerencsés helyzetben lévő embert leszámítva ide nem meggazdagodni jön az emberek zöme, kis szerencsével és több-kevesebb kompromisszummal meg lehet élni, ki lehet élvezni az időjárást, a tenger közelségét, a természet szépségeit, cserébe viszont meg kell szokni, hogy más tempóban, más módon élik az életüket az emberek – sok tolerancia és befogadóképesség kell ehhez, úgyhogy ezek nélkül neki se vágjon senki.”

Folyt. köv.

Van élet Magyarországon túl

Share.

About Author

Leave A Reply