Mit jelent magyarnak lenni?

0

bandi republic adja meg a Bezzeg a svédek című blogján, ahol azt írja, hogy a magyarsághoz való viszonya tulajdonképpen folyamatosan változik a külföldön töltött évek számának növekedésével.

„Ez nem azt jelenti, hogy nem érzem magam már magyarnak, sőt belül az identitás csak erősödik a hosszú külföldi lét alatt. Az más kérdés, hogy a szeretett anyanyelvemen és a súlyos történelmi örökségeken kívül mit jelent még magyarnak lenni?

Most leginkább arra kívánok reflektálni, hogy az otthon (nekem van otthon és itthon) élő magyarok hogyan látnak engem és én milyen interakciókba keveredek velük. Ez elég érdekes hazai pályán is, de a legpikánsabb, amikor külföldön, egy harmadik országban találkozunk. Nagyon érdekesnek találom annak vizsgálatát, hogy ez miként hat vissza az önképemre. (…)

Nyáron lisztferihegyen éppen vártunk a konténerterminálban a boardingra, amikor a sorban mögöttem álló szimpatikus magyar házaspárral szóba elegyedtem, akik életükben először mentek Skandináviába, turisztikai céllal. Egy nagyobb jól szituált baráti társaság tagjai voltak, akik pár nap Stockholm után mentek tovább egy északi hajókirándulásra.

Elkezdtünk Stockholmról beszélgetni, mint utazók egymás közt, de hamar jött a kijózanító kérdés:

–         Te stockholmi vagy?

–         Ööö – válaszoltam – I-igen, ha úgy vesszük.

Minden csak nézőpont kérdése, de azért ez egy olyan pillanat volt, amikor felfogtam, hogy valami megváltozott a státuszomat illetően.

Ennél is sokkal furcsább érzés volt a munkahelyem színeiben Svájcba utazni, ahol egy kétnapos tréningen vettem részt, melyen több országból érkeztek kollegák. Én képviseltem a stockholmi irodát, s egyben a nordic régiót. Többek között volt ott egy közép-vezető magyar kollegina is.

Már a meghívót böngészve nagyon megörültem neki, hogy jön, s gondoltam majd együtt vacsorázunk, s jól elbeszélgetünk arról, milyen az élet a pesti irodában, meg mi magyarok majd jól megtaláljuk a megoldást a világ súlyos problémáira.

Sajnos a találkozás kiábrándító volt. (…) Ebédszünetben a svájci kollegák feldobták a „mi van Magyarországon?!” témát a menekültáradat kapcsán, ami éppen akkor folyt a vízcsapból is.

Innen elkanyarodott a beszélgetés abba az irányba, hogy miért nem élek Magyarországon. Próbáltam elkerülni a politikai témákat. (…) Annyit említettem csak – ami teljesen igaz, de nem a teljes igazság -, hogy úgy vélem a gyermekemnek jobb lehetőségei vannak a jövőre nézve Svédországban.

Mindig ezt az olcsó bevándorló dumát mondom olyanoknak, akikkel nem elég közvetlen a kapcsolatom ahhoz, hogy többet mondjak a motivációimról – jobb a békesség alapon, könnyű a dolgot a gyerekre kenni. (…)

A nap folyamán addig árnyékként viselkedő magyar kollegina szeme a gyermekem jövőjéről tett hitvallásom hangoztatására szikrát szórt, a háta kiegyenesedett és azonnal, ellentmondást nem tűrő hangon a többi külföldi munkatárs előtt kijelentette, hogy:

–         Ez nem így van!

Mindenki hirtelen abbahagyta még a rágást is. Megfagyott a levegő egy pillanatra. A kellemetlen csendet végül én törtem meg, s csak annyit mondtam, hogy úgy látszik, ezzel kapcsolatban nem értünk egyet. Gyorsan lapoztunk is, a beszélgetés más mederben hömpölygött tovább.”

A teljes posztot ide kattintva olvashatjátok el.

 

Share.

About Author

Leave A Reply