Melyik az igazi otthon?

0

A kérdés így, a nyári hazalátogatások (na tessék…) idején talán még gyakrabban merül fel. Szóval vajon az az igazi otthon, ahol felnőttünk vagy ahol most élünk? Szerintem a legtöbb határátkelő egyetért abban, hogy az embernek lehet két otthona, szeretheti mindkettőt. Louise ugyanakkor úgy látja, ezzel az is együtt jár, hogy az embernek „két változata” él majd egymás mellett.

„Amikor visszatértem a karácsonyi ünnepekre Németországból, ahol az előző négy hónapot töltöttem, egy barátom megkérdezte: mikor megyek haza? A haza alatt Németországot értette. A kérdést vádlónak is lehetett venni, hogy az ország, ahol felnőttem, nem az az otthonom többé, ha egyszer elhagytam, hogy már máshol éljek.

Bármely határátkelő azt fogja mondani, hogy lehet két otthonod és szeretheted mindkettőt, de olyan, mintha két verziód lenne. Olyan, mintha a szíved ketté hasadna és egy rész jutna mindkét helyre. Az itteni és az ottani éned, az ottani életed és az, amelyben élsz, bárhol is vagy.

A szülőhazádban mindannak a betetőzése vagy, ami valaha is voltál, az iskolás gyerektől a meg nem értett tinédzseren át a felnőttig. Úgy érezheted, nincs menekülés az egész történettől. A szülőhazádtól távol viszont csupán az vagy, akinek mutatod magad, a múlt nélkül, nem valakinek a gyerekeként vagy testvéreként.

A múltadon, annak tényein nem változtathatsz, de a hozzájuk kapcsolódó érzéseken igen Képlékeny, hogy mi az otthon és hogy mit akarsz tőle. Lehet, hogy névtelenséget keresel, ezért távozol, de a meghittség miatt térsz vissza.

Az élet könnyen válhat e kettősség közötti folyamatos huzavonává: az ember szeretné levetni a múltját (vagy annak egy részét), ugyanakkor szeretné azt is, hogy ismerjék. Sóvárog valami új, más iránt, de közben szereti az ismerősség nyújtotta kényelmet is. Hasonló a helyzet a helyismeret és az újrakezdés esetében is.

Mitől érzed otthon magad?

Amikor először Németországba költöztem az Erasmus keretében, egy „ismerkedő” osztályba kerültem, hogy elkerüljem a kultúrsokkot. A rugalmasságot segítendő, megkérdezték, mit jelent az otthon. Mindannyiunknak hosszan kellett beszélni szülőföldjéről, barátairól, családjáról.

Bevezették a heimat szót a szótárunkba, de nehezen tudták elmagyarázni a jelentését. „Otthon földrajzi értelemben” – mondták, de ahogy leírták, az sokkal inkább egy érzés volt: minek vagy kinek a hatására érzed otthon magad?

Abban az időben egyetértettem James Joyce-cal, aki a Dublini emberekben azt írta „Nem volt kétség: ha sikerrel akartál járni, el kellett menned, semmit sem tehettél Dublinban.” Az osztály többi része a családra és a földrajzra vonatkozó válaszokat adott a kérdésre.

Mindig az az otthon, ahol a család van?

Néha a család okozza a heimweh-t, az otthoni fájdalmat. A már felnőtt gyerekek és szüleik gyakran együtt élnek, hiszen az írek átlagosan 26 éves korukban költöznek el a családi fészekből. Ez az együttélés pedig nehéz is lehet.

A szülők főnökösködő szobatársakként is viselkedhetnek, ez pedig még rosszabb, ha anyagilag is függ az ember tőlük. A feszültségek és az ellentétes vélemények tovább gyengíthetik a kapcsolatot, és felhigíthatják a család mint otthon jelentését.

Az otthon fogalma akkor telítődhet meg, amikor megpróbálod kitalálni, hogy hol van vagy mi is az.

A határátkelők tudják, hogy a földrajznak kevés köze van a heimat érzéséhez. A távozás azt jelenti, hogy létre kell hozni egy személyes definíciót az otthonra, attól függetlenül, hogy hova mész vagy hogy miért távozol.

A kis dolgok, amik az eredeti otthonhoz járulnak hozzá, enyhíthetők: Boci csoki helyett Milkát enni, több külföldre költözővel lehet találkozni, a kedvenc teából pedig küldhetnek az otthoniak.

A Skype segít, de…

A heimat szó jelentése az idő során egyre világosabb vált, ahogy a szívfájdalmak megjelentek. Bár nem meglepő, rendkívül nehéz egy repülőútnyi távolságra lenni, ha rossz híreket hallunk, vagy akár csak azt, hogy „úgy szeretném, ha itt lennél.” A Skype és a Facetime segít, de nem tudják áthidalni a távolságot.

Az otthont meglepő módokon kellett meghatározni. A Tara-hegy rövid autóútra van attól, ahol felnőttem, és nagyon hiányzott, amíg távol voltam, mert a német vidék nem tudta helyettesíteni az otthonnak ezen egyéni jelentőséggel bíró részét.

Ha az otthon egy stabil hely, akkor a heimat az az érzés, hogy teljesen otthon vagyunk, távol a külvilágtól és annak szigorától, körülvéve egy olyan világgal, ami a sajátunk, biztonságban vagyunk benne és mindenféle ítéletektől szabadon.

Talán az otthon definíciója ugyanolyan rugalmas, mint mi, és életünk puszta meghosszabbítása, annak jelzése, hogy miként érezzük magunkat jelenlegi környezetünkben vagy helyzetünkben.

Talán a heimat az a hely, ahol ebben a pillanatban élünk, és leginkább azt kívánjuk, hogy életünk során minél több ilyen pillanatot halmozzunk fel.”

Louise itt írta meg véleményét. Te mit gondolsz az otthon-itthon kérdéséről?

A hazalátogatás csapdája

(Fotó pixabay.com StockSnap)

Share.

About Author

Leave A Reply