Kitörés a bizonytalanság ördögi köréből

0

Immár hatodik részéhez érkezett Csenge története, amiben most lesz Trónok harca, elutazás bizonytalan hazatéréssel és még sok minden más. Marton Péter novellája.

Marton Péter: Schrödinger (novella)

„Mi három dolgot tudtál meg, amit korábban nem tudtál?”, kérdezte mindig a kedves ember Arya Starktól a Trónok harcában, és Csenge egy kicsit Arya Starknak érezte magát az elmúlt napokban, ha már egyszer úgy alakult (ilyen jól), ahogy;

ez a történet végső soron tehát a sikerről szól, arról, hogyan tört ki Csenge a prekariátus (a „folyamatos, teljes idejű munkavégzés lehetősége nélküli anyagi bizonytalanságban létezés”) ördögi köréből, és ilyenformán happy enndel is szolgál, tekintve, hogy Csenge tisztességesen fizető és kutatói vénájának megfelelő állásra lelt, másfelől viszont tanulságokkal is, melyek levonása ugyanakkor nem Csenge számára volt vagy lehetett volna igazán érdekes, hanem történetesen azoknak, illetve olyanoknak, akiket ezek a leckék valószínűleg a későbbiekben is elkerülnek;

miután Csenge rövid időre hazatért, hogy részt vegyen egy kutatási projektben (nem abban, amelyikben eredetileg szeretett volna, ebben a bulinegyed brit-magyar interakcióit kellett megfigyelnie kilenc másik résztvevővel együtt), még ellátogatott Ólublóra/Stará Ľubovňára is egy workshop erejéig, Szlovákiába, nem annyira a téma miatt, inkább (kizárólag) azért, mert volt rá bőkezű funding (márpedig Csengének a fizetős véradást, avagy a ”plazmázást” is beleértve továbbra is szinte minden lehetőséget meg kellett ragadnia, hogy pénzhez jusson),

a lublói út után pedig többek között egy iszogatós baráti összejövetelen kellett beszámolnia a látottakról, így arról is, mit tapasztalt a „tótoknál” a Kassa/Košice–Eperjes/Prešov-Nagyszeben/Sabinov útvonalon,

mesélt hát mindarról, ami őt személy szerint az utazás során megragadta:

  • például az eperjesi busz- és vasúti állomást összekötő aluljáró ajtaját „Szezám, tárulj!” („Otvorené, Sezam!”) felkiáltással nyitó roma kissrácokról, akik aztán a vasúti pénztárak felé vezető néptelen folyosón pétanque-oztak aprópénzzel és nagy élvezettel („petákoztak”, fogalmazta meg helyettük is Csenge),
  • a börtönnek tűnő intézményről Nagyszebenben, melynek rácsos ablakaival szemben az odagyűlt roma nagycsalád tagjai kommunikáltak – nagyrészt kézjelekkel – az odabent a rácsokra csimpaszkodó hozzátartozóikkal, látványos közösségi eseményt teremtve a vizitből,
  • az eperjesi buszpályaudvar kültéri várójának mennyezete alá kihelyezett madárriasztó műhollóról, melyet a szeme láttára szartak le a fején üldögélő galambok;

„Basszus, gondoltam én, hogy sokak arra rozsomákok!”, volt némi heherészés kíséretében a reakció a baráti összejövetel egyik résztvevőjétől, aki Csengének csak közvetett ismerőse volt;

„A Felvidék ma már gyakorlatilag Ózd felső”, toldotta meg ezt egy meglepően közeli ismerőse sóhajtás kíséretében a másik oldalról;

„Repülni nem lehetett volna oda?”, szúrta közbe kritikusan ezek után Gabi, akinek Csenge számára mindig volt egy-egy kritikusan közbeszúrható kérdése, egyrészt mert Csengének doktori címe volt („ne higgye már, hogy attól okosabb lesz!”), másrészt mert nem volt stabil állása („ugye, hogy én vagyok az okosabb, ennek még pasija sincs!”);

másutt nem ilyen reakciókat kapott: „Miért pont ezek ragadták meg a figyelmét?”, kérdezték tőle a Skype-os állásinterjún a Stark Forecasting londoni irodájából a vele elbeszélgetők, akik rejtélyes módon először is a legutóbbi utazása során szerzett benyomásaira voltak kíváncsiak, függetlenül attól, hol járt;

„Azt hiszem, az ragadott meg ezekben az életképekben, amit nem tudok”, kezdte a választ önkéntelenül is a leendő munkaadói szempontjából tökéletes módon Csenge,

„Érdekelne, hogy milyen lesz annak a két roma kisgyereknek az élete, vagy hogy milyenek a körülmények a sabinovi fogdában, és arra is kíváncsi lennék, hogy a galambok milyen gyorsan alkalmazkodnak a madárriasztó jelenlétéhez, hogy mi történt pontosan, míg eljutottak oda, hogy már nem is tartanak tőle… szóval az első esetben az ismeretlen jövő, a másodikban az ismeretlen jelen, a harmadikban pedig az ismeretlen múlt foglalkoztat, lényegében”, fejtette ki bővebben is;

a rangidős bizottsági tag gratulált neki, hogy az első körön ezzel túljutott, mert jó megfigyelőnek és precíz jelentéstevőnek bizonyult, nem olyannak, aki hagyja, hogy az előítéletei, sztereotípiák és vélt vagy valós társadalmi elvárások befolyásolják, mit lát, vagy hogy mit gondol arról, amit lát,

így már csak egy kutatói feladat volt hátra: két óra alatt kellett a lehető legalaposabban utánanéznie saját, imént megfogalmazott kérdéseinek, hogy tüstént írjon is ezekről egy „baseline” elemzést, hivatkozásokkal együtt, bármilyen forrást használjon is (bármilyen forrást használhatott);

csak egy dolog nyugtalanította, miután két nappal később értesítették, hogy felvették: egyfelől remek eredmény, hogy olyan helyre keveredett, ahol kifejezetten értékelték a készségeit és beállítódásait, melyekért Magyarországon jó esetben csak békén hagyták volna (vagyis alternatív evolúciós környezetbe csöppent, mondhatni),

másfelől viszont brit prof ismerőse, Richard hívta fel a figyelmét az álláslehetőségre, másként nem tudott volna róla, és nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy ha Richarddal annak idején nem ismerkednek össze, ha Richardnak csak egy kicsit máshogyan alakul a szakmai programja, és nem kerülnek egy konferenciapanelbe azon a bizonyos máltai kongresszuson annak idején, akkor egy párhuzamos valóságban ő most továbbra is a prekariátus ördögi körében vergődő Csenge (panel helyett a panelben), tán marad is úgy mindörökre,

és hogy ennek az életszerűségét belássa, elég volt Julira, a barátnőjére gondolnia, a gimnáziumból – Juli már két éve kabinozott százharmincért az uszodában, miközben egyébként óvónőnek készült, de állásajánlatot a főváros százötven kilométeres körzetén belül nem kapott, és ha kapott volna sem számíthatott volna százharmincnál többre semmiképp;

nem éppen Csenge példaképe, Christopher Booker mondta valaha, hogy (szerinte) hétféle cselekménytípus van az irodalomban, és minden történet ezek valamelyikének felel meg – felülkerekedés egy szörnnyel szemben, elutazás és hazatérés, küldetés, koldusból királyfivá válás, komédia, tragédia és újjászületés –, hát nesze neked, Mr. Booker, ez itt a „Schrödinger macskája” akkor, felülkerekedés a prekariátus szörnyén az egyik, alulmaradás a másik valóságban, elutazás bizonytalan hazatéréssel, nem koldusból, de nem is királlyá válni, egyről a kettőre jutni itt, ámde folytatólagosan megrekedve ott.

***

Az előzmények (Csenge története)

  1. A sikoly
  2. Az semmi, amikor Harkovban
  3. Beginning of a beautiful
  4. Lépéskényszerben
  5. Zen

***

Marton Péter szerzői Facebook-oldalához itt lehet csatlakozni a Facebookon. Ez pedig a szerző saját weboldala eddig megjelent írásaival.

Britek a pesti bulinegyedben

Share.

About Author

Leave A Reply