„Itt semmin nem kell idegeskedni”

0

Kati lassan három éve költözött Izlandra a családjával. Reykjavíkban jó és rossz tapasztalatot is szerzett a négyfős család, az iskola például szuper, az időjárás vagy a lakáshelyzet már kevésbé.

Katiék akkor döntöttek végleg a határátkelés mellett, amikor Orbán Viktor elmondta nevezetes 2014-es tusnádfürdői beszédét: „Én abban az időszakban csak tengődtem, különböző munkahelyek között vándoroltam, túl magasak voltak az elvárásaim, miközben sok helyen túlképzettnek számítottam. A férjem a vendéglátóiparban dolgozott, szinte alig találkoztunk. Minimálbérre bejelentve dolgozott heti 7 napot, napi 14-15 órát, mert nem találtak neki váltótársat.”

Azért mentek pont Izlandra, mert férje ott kapott munkát, és olyan helyet kerestek, ahol magas az életszínvonal, aktív a szakszervezet és nem kérdés az esélyegyenlőség.

A gyerekek nagyon jól jártak a váltással, „visszakapták a gyermekkorukat”, miként Kati fogalmaz. Az első tanévben magániskolába jártak a szülők kinti fizetéséből.

„Itt az iskolába azért járnak a gyerekek, hogy jól érezzék magukat. Meg aztán tanulhatnak is, de csak ha már jól kifáradtak. Engedik őket szaladgálni, kreatívnak lenni, és azután tanítják őket, amikor már kiugrálták magukat és tudnak figyelni. Önbizalmat nevelnek a legelveszettebbnek tűnő gyerekekbe is és bátorítják őket” – mesélte Kati.

„A megoldás keresésére nevelik, és nem arra, hogy ha valami rosszat csinál, vagy valamit rosszul tud, akkor hogyan fogják érte leszidni és megalázni az egész osztály előtt. Meg nem arra, hogy hogyan kell elsunnyogni egy-egy feladatot, hátha megússzák” – tette hozzá.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

A nyelvet egyelőre ő még tanulja, de elég jól halad vele, a gyerekek is megbarátkoztak vele, olyannyira, hogy a nagyobbikat az iskola jelölte az izlandi nyelv napjára, mint az izlandi nyelv területén elért legnagyobb fejlődést mutató diákot.

Ami a nehézségeket illeti, az időjárás az egyik legnagyobb. „Konstans hideg van, de még ennél is sokkal nehezebb megszokni a féléves nappalokat és a féléves éjszakákat. Télen itt reggel 10-ig teljes a sötétség, délután 3-tól pedig ismét sötét van. Engem folytonos álmosság gyötör emiatt.”

„Nyáron ennek az ellenkezője van, éjfélkor még bevilágít a naplemente, és hajnal 3-tól már megint feljön a nap, és közte sincs igazán sötét – ez megint csak jól felborítja mindenkinek a biológiai óráját” – mesélte Kati.

Nem sokkal jobb a helyzet lakásfronton sem, Reykjavík a világ egyik legdrágább városa, a lakhatási helyzet pedig szinte közelít a katasztrofálishoz. Kevés a kiadó lakás, az is nagyon drága.

„Nekünk szerencsénk volt, a férjem munkaadója az első évben biztosított nekünk olcsón lakhatást, és addig maradhattunk, amíg meg nem találtuk a mostani albérletünket, egy kétszintes, öbölre néző házat. Egyébként tisztában vannak ezzel a problémával, mindenhol építkezések vannak mostanában” – mondta Kati az Indexnek.

Ami még érdekes, az az izlandi filozófia, a þetta reddast, ami annyit tesz, hogy „itt semmin nem kell, sőt, nem lehet idegeskedni. Ha idegeskedsz, nem értik, mi bajod. Amikor kérnek valamit a munkahelyen például, azt nem kérik magyar módra tegnapra. Ők úgy gondolják, majd minden szépen megoldódik a maga módján”.

A családjuk persze hiányzik, a nagyszülőket évente egyszer látogatják meg, vagy ők mennek hozzájuk, de nem gondolnak a hazaköltözésre. „Nehéz volt eljönni, most mégis stabilabbnak és boldogabbnak látom a családunk életét, mint otthon valaha. Amit sajnálunk, az az, hogy nem adtuk meg magunknak ezt az esélyt már korábban.”

Mit tudnak ezek… az izlandiak (amit mi nem)?

Share.

About Author

Leave A Reply