Hosszú út álomtól valóságig

0

Megálmodni valamit könnyű, eljutni a megvalósításig sokkal nehezebb, különösen, ha az embernek az az álma, hogy a Fülöp-szigetekre költözik, ráadásul családostól. Szóval ma folytatódik Meték története és kiderül, milyen nehéz is tud lenni a készülődés.

„A repülőjegyet 365 napra vettük a Qatar Airways-nél, nekem fontos volt, hogy bárhogy is alakul, haza tudjunk jönni. Ez a légitársaság kínált olyan kedvezményes lehetőséget, hogy a kiválasztott időpontot, amit megsaccoltunk a hazaérkezésre, egy csekély összeg ellenében módosíthatunk.

Közben mindenféle hülyeségen gondolkodtam. Egy olyan országba megyünk két gyerekkel, amiről nem tudunk sokat és nem beszélünk érthetően angolul.

Bár a nyelvtudásunkhoz hozzá tartozik, hogy sok nyelven beszélünk, csak személyesen ott kell lennünk a beszélgetéskor. Akkor aztán kézzel, lábbal, rajzolva, de valahogy megértik. Legrosszabb esetben egyre hangosabban magyarul is lehet.

Azonkívül amit olvastunk, vagy a tv-ben láttunk, robbantások, szélsőségesek, nyomor, csak a saját tapasztalataimra hagyatkozhattam. De amikor ott voltam ezeket nem tapasztaltam meg szerencsére és a nyomor ezen a szigeten nem volt számomra nyomasztó.

Teljeskörű biztosítást az Uniqua Biztosítónál kötöttünk, betegségre, lopásra, elrablásra. Ez a biztosító az egyetlen, ami olyan utasbiztosítást köt, hogy nem kell 90 naponként megszakítani az utat és hazajönni. Egy érdekes dolog van vele, hogy bár egy éves, határozott idejű biztosítás, mégis le kell mondani az évforduló előtt, mert különben automatikusan meghosszabbodik.

A készülődés

Minden nap pakoltunk, én kifestettem a házat, lefestettem a kerítést és beépítettem a padlást, hogy oda felpakolunk minden könyvet, ruhát, játékot stb..

Nem volt kis feladat egyedül ezt a rengeteg dolgot megcsinálni, de mindenkinek volt feladata. A gyerekeknek vizsgázniuk kellett a következő féléves anyagból előre, nekik sokat kellett tanulniuk. Zsófi dolgozott és intézte azokat a dolgokat, amik szükségesek a kinti munkájához.

Regisztrált a Skype-ra és előfizetett egy korlátlan csomagra, így itthoni tarifával tudtunk hazatelefonálni bármikor. Ez nagyon jó dolog, fontos, hogy legyen internetelérhetőség mindig.

Ahhoz, hogy tudjuk az itthoni utalások SMS-kódjait fogadni, egy magyar feltöltő kártyás telefont vittünk magunkkal. Ez is szuperül működött, egyszer sem volt vele gond. A számlavezető banknak is szóltunk, hogy Ázsiába megyünk, ott használjuk majd a bankkártyát, nehogy letiltsák.

Logisztika és kitartás

Egy sima költözés is óriási logisztikai feladat, nemhogy egy másik földrészre való átköltözés.

Az álomtól a valóságig hosszú az út. Ezen az úton sokan feladják, mert egyszerűbb el sem kezdeni valamit, vagy befejezetlenül hagyni, mint végig menni az utunkon, amit kijelöltünk magunknak.

Mi is elbizonytalanodtunk egy jó párszor miközben készülődtünk, hogy kell-e nekünk ez az egész. De közben pakoltunk és beszélgettünk sokat. A gyerekek véleményét is minden alkalommal, amikor volt rá lehetőségünk, kikértük.

Gőzerővel beregisztráltam minden palawani ingatlanos Facebook-oldalra, hogy lássam, ha valaki hirdet olyan kis házat, ami számunkra megfelelő. Átnéztük az általános iskolai felhozatalt és meglepődve tapasztaltam, hogy milyen sok, jobbnál jobb suli van a szigeten.

Ami tetszett nekünk ház, vagy suli, rögtön írtam nekik egy levelet. Sok helyről nem válaszoltak, de jó érzés volt, ha jött válasz valakitől. Szóban, pontosabban írásban lefoglaltam a házikónkat és a sulit a srácoknak.

Ahogy múltak a napok, úgy haladtunk a pakolással.

Volt már repülőjegyünk, biztosításunk, Skype-unk, a bankkártyáink Ázsiára élesítve és szépen lassan, de biztosan – a három nagy bőröndünkbe, amire úgy gondoltuk, hogy mindenképpen szükségünk van – elkezdtünk bepakolni.

A fogadalom

Egy este leültünk az asztalhoz és egy fontos fogadalmat tettünk. Bármi is történjen velünk odakint, legyen az jó vagy rossz, soha nem hibáztathatjuk a másikat és soha nem mondhatjuk, hogy bárcsak otthon maradtunk volna! Soha!

Annyi jó dolog történt velünk onnantól kezdve, hogy beültünk a repülőbe Budapesten, hogy ez a fogadalom soha nem is jutott eszünkbe többet.

Innen nézve rengeteg haszontalan dolgot cipeltünk végig magunkkal. Hatalmas és nehéz szótárakat, pedig a telefonunkon van fordító program. Meleg ruhákat, oda, ahol a hőmérséklet nem esik 28°C alá, mindenféle cipőket, amiket egy teljes éven keresztül fel sem vettünk és még sorolhatnám. Ha most újra összepakolnám a bőröndömet, mást pakolnék bele.

Mi kerülne a bőröndbe?

Az egyszerűség kedvéért csak egy bőröndöt vinnénk és mindenki egy-egy hátizsákot. Ezekbe rakhatja a személyes dolgait, ami nélkül nem bír élni. Albi a pokrócait és a plüssöket, Emil a laptopját és egy-két emléket a barátoktól, Zsófinak és nekem igazából semmit.

Pontosabban nekem kellenének ruhák, mert a legnagyobb ázsiai konfekció méret is több számmal kisebb, mint én valaha voltam, így ha nem akarok teljesen szakadékul kinézni egy év múlva, akkor kellenek ruhák.

De ott is van csomagküldő szolgálat, az a neve, hogy LAZADA. Rendeltünk onnan cuccokat, meg is jöttek szépen sorjában.

Szóval a bőröndünkbe olyan dolgokat tennék, amit ott nem lehet kapni. Pár hónap eltelte után a gyerekeknek és Zsófinak elkezdtek hiányozni a hazai ízek és bármennyire is kreatív szakácsnak gondolom magam, szinte lehetetlen volt mangóból baracklekvárt készíteni.

Vinnénk jó minőségű piros paprikát, mákot, diót, egy-két üveg baracklekvárt, Unicumot sokat, pálinkát, vörös bort, csak az íze miatt, egy-két kiló grízt, sajt kultúrát és oltót. Ezek segítségével már majdnem mindent el tudsz készíteni, ami hozza a hazai ízvilágot.

Mindenféle műszaki cuccot ott is lehet kapni, ráadásul közelebb van Kína, így olcsóbb is, gyerek és női ruha meg annyi van, hogy sosem fogy el.

Hiába vagy nyitott a helyi ízekre és kultúrára, azért a gyerekeknek hiányoznak az itthoni ízek. Ímmel-ámmal megették a grillezett csirkebelet, vagy a rántott bőrt, de a nagyi mákos nudlija, vagy a dióstészta baracklekvárral mindig szóba került. Persze nem vittünk ilyen dolgokat és így is elvoltunk.

Az a kevéske pálinka pedig, ami a bőrönd alján lapult, azt olyan becsben tartottuk, hogy csak különleges alkalmakkor ittunk belőle egy-egy kupicával.

Ilyen különleges alkalom volt, ha valamelyikünk egyszer-egyszer összeszedett valami hasmarst. Na, akkor a pálinka segített. Abban biztos, hogy pár feles után, már nem érdekelt a hasmenés. Máskülönben a helyi sört és a helyi rumot iszogattuk jobbára.”

A következő részben most már tényleg elindulunk, addig is olvasgassátok Meték blogját.

Fülöp-szigeteki hétköznapok magyar szemmel

Share.

About Author

Leave A Reply