Hogyan éljünk külföldön?

0

Mi teremtheti meg az alapvető harmóniát, amikor jelentős változások zajlanak az ember életében, és például határátkelő lesz, kiköltözik? Marton Péter írása ezt feszegeti.

Marton Péter: A pszeudoiteratív – avagy hogyan éljünk külföldön I. (novella)

A kiköltözés utáni megvilágosodást egy buta kis remix hozta el Csengének, melyet kávézókban hallott többször is, előbb még Budapesten, aztán már idekinn, a Júkéjben,

a refrén arról regélt, hogy „odale’, a nyugati parton” (down on the West Coast) van „nekik”, akárkik is ők, egy „mondásuk” (they got a sayin’), miszerint „ha nem iszó’, akkor nem is játszó’” (if you’re not drinkin’, then you’re not playin’), vagyis akkor elkerül téged az életnek egy alapvető imperatívusza, és ez roppant sajnálatos, mert aki nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére stb.,

de nem a metapop vagy a liverpooli West Coast igézte meg Csengét (bár a liverpooli West Coast nem is olyan rossz hely, mint sokan gondolnák), hanem a minta felismerése abban, amit mintázatként csak részben lehetett leírni, mert volt benne rendszer, de azzal együtt rendszertelenség is:

abban, ahogy otthon újra meg újra látott reggelente egy feketerigót – annyiszor, hogy végül elnevezte Karcsinak, és apró biccentéssel köszönt neki, amikor a kedvenc kávézójában szokás szerint elfoglalta a kedvenc, ablak melletti helyét,

vagy abban, ahogy itt meg egy félkarú férfit figyelhetett reggelente, nagyjából mindig ugyabban a percben, amint befordult Csenge itteni kávézója előtt a biciklisávot követve egykerekű rollerén, hiányzó végtagjával is magabiztosan, vonalzó-egyenes tartással dőlve be a kanyarban, ahogyan Csenge maga soha nem merte volna megvetni a lábát egy ilyen önkiegyensúlyozó szerkezet tetején,

és abban is, hogy ezeket a West Coast-i pszeudo-bölcsességeket hallgathatta újra meg újra a rádióból itt is, ott is;

miközben mást hozott minden egyes nap, látott, gondolt és érzett mindig újat is, mégis voltak visszaköszönő elemek (képzeletében még Karcsi, a rigó is),

egyszerre volt így jelen az állandóság és a változatosság, jin és jang, Csenge pedig felismerte, hogy végső soron ez adja az élet nyugalmát, az alapvető harmóniát, ez az, ami a legjobban segít a nagyobb környezetváltások elviselésében is, a rutin és az improvizáció elegye, a poliritmiák felfedezése, találni egy mintát, de közben érzékelni az újat,

ez a „pszeudoiteratív”, az „el-elvétve ismétlődés”, ugrott be neki, a sci-fi író Kim Stanley Robinson nevezte így: „az ismerős elemek viszontlátásának öröme és beleborzongás az ismeretlen felfedezésébe”, bővebben ekképpen írta le, és mennyire igaza volt;

egyébként Robinson is már-már West Coast-i, bár a parttól annál azért kicsivel távolabb élő kaliforniai – nem csoda, ott élnek a világ legjobb gondolkodói közül sokan, lehet válogatni, kire akarunk hallgatni.

***

Marton Péter szerzői Facebook-oldalához itt lehet csatlakozni a Facebookon. Ez pedig a szerző saját weboldala eddig megjelent írásaival.

Külföldiek a Balatonon

Share.

About Author

Leave A Reply