Haza lehet csábítani a határátkelőket?

0

A kérdés nem csak Magyarországon, és általában a kelet-európai régióban aktuális, és akkor most nagyvonalúan tekintsünk el a Gyere haza, fiatal program látványos (és az első pillanattól megjósolható) kudarcától. Menjünk Európa másik felébe, Spanyolországba, ahol szintén próbálnák hazatérésre ösztönözni a határátkelőket – a nagy kérdés az, mekkora sikerrel.

Hogy kissé rendhagyó módon a végéről indítsak, lassan szerintem kezdünk rájönni arra, hogy a határátkelés (és éppen ezért nem nevezném migrációnak, vagy kivándorlásnak) nagyon sok embernél nem egy egyirányú, vagy akár csak egyszeri esemény, hanem lehet egy olyan folyamat, melyben akár többször is neki lehet indulni, és haza lehet térni.

Lehet nem szeretni, de Európa (legalábbis egy része, aztán hogy Magyarország ebbe beletartozik-e majd vagy sem, megint egy más kérdés) abba az irányba tart, hogy egy-egy ilyen költözés technikailag csak annyit jelentsen, mintha egyik városból a másikba menne az ember.

Ettől még persze azok az országok, ahol egyre komolyabban hiányzik a munkaerő, nem lesznek boldogabbak, és bár Magyarországon értelemszerűen a leggyakrabban a kelet-európai régióra koncentrálunk, azért máshol is igen komoly gondok vannak.

Például a spanyoloknál

A spanyol fiatalok körében tapasztalt brutális munkanélküliség miatt rengetegen mentek külföldre, viszont az utóbbi egy-két évben folyamatosan csökken a nettó kivándorlás mértéke és egyre többen tér(né)nek haza.

Olyannyira, hogy erre már a tartományok és az önkormányzatok is kezdenek felfigyelni, és próbálnak valamilyen intézményi megoldást kitalálni a hazatérés elősegítésére.

Kasztília és León „fővárosa”, Valladolid például eléggé megszenvedte a válság óta eltelt éveket. A városban a 2000-es évek közepén még több, mint 320 ezren éltek, ma pedig az fenyeget, hogy a lakosságszám pillanatokon belül benéz a 300 ezres lélektani határ alá, ami alig több, mint tíz év alatt közel 10 százalékos csökkenést jelentene.

„A döntés meghozatalában segítenénk”

Nem csoda, hogy ezerrel próbálnak a városba vonzani fiatalokat, akár külföldről, akár belföldről. Indítottak egy programot, melynek keretében 500 ezer eurót (kb. 150 millió forintot) költenek arra, hogy megpróbálják meggyőzni a határátkelőket arra, hogy egyáltalán elgondolkozzanak a hazatérésen.

„Más önkormányzatoknak is akadnak tervei, de ezek elsősorban arra az időszakra koncentrálnak, amikor a hazatérő már megérkezett. Mi inkább a döntés meghozatalában szeretnénk segíteni” – érvelt az El Paísban Antonio Gato tanácsos.

Más kérdés, hogy bármilyen is legyen egy program, aligha valószínű, hogy valaki csak amiatt döntene a hazatérés mellett (most hadd ne hozzam fel megint az oly jól ismert magyar példát – azt már csak halkan teszem hozzá, hogy egyetlen, nem is olyan nagy spanyol város másfélszer annyit költ arra, hogy segítse a döntéshozatalt, mint a teljes magyar állam mindennel együtt a költözésre), ezért Valladolid is különböző kezdeményezéseket támogat, legyen az hazatérők alkalmazását vállaló cégek támogatása, a visszaköltözők új vállalkozásának segítése, vagy segítség a költözésben és az újrakezdésben.

Jó ötlet volt, csak…

Vannak magánkezdeményezések is, amilyen például a Volvemos nevű oldal, melynek ötlete a maga egyszerűségében is nagyszerű, sorsa pedig minimum tanulságos.

A Volvemos célja az, hogy összekösse a munkaerőhiánnyal küzdő cégeket és a hazatérni vágyó határátkelőket. Az oldal egy éve alatt mintegy 6000 (főleg az Egyesült Királyságban és Németországban élő) spanyol töltötte ki a kérdőívüket, ami nem akármilyen adatbázisa annak a generációnak, amely úgy döntött, hogy inkább külföldön próbál szerencsét.

Az egyébként egy ideig szintén külföldön (Berlinben) boldoguló alapítók, Diego Ruiz del Árbol és Raúl Gil ötlete tulajdonképpen egy álláskereső és -ajánló Tinder volt.

És nem jött be.

Legalábbis egy év elteltével úgy látják, a valóság igen távol áll a reményeiktől és az elképzeléseiktől. Érdekes módon elsősorban a cégek érdektelenségén látszik megbukni a dolog, azok ugyanis nem nagyon akarnak pénzt és időt szánni a külföldön élők alkalmazására.

Csak a program nem elég

Valamivel jobbak a tapasztalataik az önkormányzatokkal, közülük többel is sikerült felvenni a kapcsolatot és kialakítani valamilyen együttműködést. A központi kormányzattal szemben viszont meglehetősen kritikusak, mert szerintük nem képes megfelelő választ adni egy olyan társadalmi problémára, mint az elvándorlás (hogy mik vannak…).

A helyzet tehát meglehetősen ellentmondásos, nekem személy szerint egyre erősebb meggyőződésem, hogy ugyan lehet és kell is különböző programokat indítani, ezek önmagukban nem sokat érnek, maximum segítséget nyújthatnak a hazatérni vágyóknak.

Meggyőzni viszont csak egy olyan országgal és gazdasággal lehet, ahol biztosítva látják a jövőjüket, amely olyan életet tud kínálni nekik, ami (ha nem is feltétlenül éri el azt a színvonalat, mint amit külföldön kiharcoltak maguknak) reménnyel kecsegtet.

Addig jöhet bármilyen fiatalos ötlet és program, az maximum csak arra jó, hogy mutogatni lehessen.

(Fotó: pixabay.com/josealbafotos)

Share.

About Author

Leave A Reply