„Gyakran érzem magam mostanában kakukktojásnak”

0

Talán nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, a hazaköltözött határátkelők közül nem kevesen érezhetik azt, amit Zsófi, akiben a kakukktojás érzése akkor tört fel még inkább, amikor elmentek nyaralni gyermekei francia nagyszüleihez Nantes-ba.

„Most bizonyosodott be számomra, hogy annak ellenére, hogy a franciák udvariasságát, eleganciáját, lazaságát és kulináris kiválóságát számomra semmi sem múlja felül, nekem Magyarországon kell most élnem, legalábbis egy ideig biztosan.

Úgy érzem, hogy a helyemen vagyok Budapesten, innen pedig óriási örömmel kalandozok mindenfelé, de leginkább Franciaországba megyek szívesen, mert egy kicsit már ott is otthon vagyok.

Ez az érzés annyira kitágította a világomat, boldoggá és magabiztossá tett, hogy azon magam is meglepődtem.

Nagyon is érdemes tehát külföldön élni egy kicsit, ott magunkba szívni minden jót, megkűzdeni a nehézségekkel, majd hazahozni a jó ötleteket és a magabiztosságot, amellyel majd az itthoni kihívásokat is könnyebben megoldjuk.

Vigyázat! Aki viszont többször is, vagy igazán hosszú időre a határainkon túl teszi le a batyuját, az annyira nyitottá, nem ítélkezővé, pozitívvá, problémamegoldó hozzáállásúvá és barátságossá válhat, hogy Magyarországon könnyen kilóghat utána a sorból.

Én gyakran érzem magam mostanában kakukktojásnak, de kezdem megszokni. Az a gond, hogy Magyarországon is a külföldön látott, jó megoldásokat keresem, és számos helyzetben elégedetlenkedek, vagy csak meresztem a szemeimet, mert tudom, hogy máshogy is lehetne!

Szebben, jobban, vidámabban, logikusabban, könnyebben. Ez bizonyos helyzetekben nyilvánvalóan pénz kérdése is, amelyben Magyarország nem bővelkedik annyira, mint nyugat-európai barátaink, de nem minden esetben csak a pénz segíthet.

Mit csináltam Nantes-ban? Igazából semmi különöset, csupán azt, amit az emberek itthon is csinálnak. Bandáztunk gyerekes barátokkal, ebédeltem a barátnőimmel, após-anyós házában pihentem és beszélgettem velük, elmentem kicsit shoppingolni, játszótereztünk Korinával és Félixszel és megnéztem, hogy milyen újdonságok vannak anyósoméknál a kerületben.

Nem egy izgalombomba, de nekem per pillanat ez volt a legjobb vakációm. Igaz, hogy két napig szó szerint nem lehetett kitenni a lábunkat a házból a kánikula miatt, de még ez sem tudta igazán elrontani a jókedvemet.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

Szerintem sok kisbabás anyukának olyan nyaralás az álma, ahol van bentlakásos bébiszitter és nem kell sem bevásárolni sem főzni. Nekem ez most megadatott, és mondhatom, hogy jól kialudtam magamat végre!

Tiszteletünket tettük Korina régi ovijában is, ugyanis pont az ottlétünk alatt volt a tanévvégi műsor és buli a gyerekeknek. Direkt nem hívom évzárónak, mert ennek semmi köze nincs ahhoz, ami a mi fejünkben évzáró címen megjelenik.

Szívet melengető érzés volt újra ott lenni, és találkozni a régi ovis társakkal és szülőkkel. Arról nem is beszélve, hogy Korina legjobb barátnőjének csoportos fellépését is láthattuk.

Ebben a francia állami oviban ilyenkor minden csoport készül egy produkcióval, ami vagy tánc, vagy valamilyen vidám koreográfia vagy egy kis vicces, jelmezes jelenet. Ezt követően pedig egészen délután négyig buli van a gyerekeknek és a szülőknek az ovi területén.

Arcfestés, ugrálóvár, kisebb ügyességi játékok, sütivásár, használt könyvvásár, zenés éneklés és szabad játék ameddig a picik bírják szusszal. A szülőkről sem feledkeznek meg, számunkra is van bor, kávé és mindig van kétféle egyszerű harapnivaló (hot-dog, quiche).

A bejáratnál lehet megvenni a jegyeket egy jelképes összegért, és mindent egy vagy két jeggyel lehet megvásárolni vagy igénybe venni. A befolyt pénz az óvodáé lesz végül.

Sok szervezést igényel ez a buli, de a szülői munkaközösség csinál mindent, az élményfeladatoknál is önkéntes szülők vállalják a munkát, és az eladni való sütiket is a szülők készítik otthon.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

 

Share.

About Author

Leave A Reply