Élet a magyar iskolarendszeren túl

0

Amikor a 4 gyerekkel szép az élet blog szerzői kitalálták, hogy közel egy tanévre elmennek utazgatni a nagyvilágba, felmerült a kérdés, mi lesz az iskolás gyerekekkel. Két megoldás merült fel: vagy veszítenek egy évet, vagy ők, a szülők tanítjuk őket az út során.

„Megkérdeztük őket, és mindketten (Duda 4.-es, Babci 3.-os) úgy döntöttek, hogy szeretnének továbbmenni a saját osztályukkal, így maradt az utóbbi opció.

Vegyes érzelmekkel álltunk a dologhoz, egyrészt nem gondoltam, hogy ne tudnánk egy általános iskolai harmadikos vagy negyedikes anyaggal megbirkózni, másrészt volt egy adag félsz bennem, miután az eddigi tanévek során az otthon együtt tanulás sokszor fulladt kudarcba a gyerekem ellenállása miatt.

Mivel eredetileg középiskolai spanyoltanár vagyok, tudom, hogy egész más, ha az ember egy osztályt tanít, vagy a saját gyerekét, mert saját esetén érzelmileg sokkal többet enged meg magának mindkét fél, és ez nem kifejezetten segíti elő a hatékony tanulást. (…)

Szeptemberben beszereztük az összes sulis könyvet, munkafüzetet és füzetet, mintha megkezdenék az iskolát. Mondanom sem kell, hogy csak a két sulis cucc majdnem egy bőröndnyit tett ki.

Aztán megérkeztünk, és hamar kialakítottuk a napirendet. Vagyis inkább „hetirendet”, mert az volt a lényeg, hogy egy héten meglegyen a 10 óra. (2 olvasás, 2 nyelvtan, 1 környezet, 3 matek, 2 angol) felosztásban oldottuk meg. Ebből az első 3 fajtát én tartom, a második 2-őt pedig Marci, a férjem. Így mindketten heti 5-5 órát tartunk mindkét gyereknek.

KÖVESD A HATÁRÁTKELŐT A YOUTUBE-ON IS, IRATKOZZ FEL ITT!

Ez így kivitelezhetőnek tűnt, és bár megcsúsztunk időnként, olyan heteken, amikor igazán sok program és sok utazás volt, de nagyjából tartottuk az ütemtervet. Ennek ellenőrzése érdekében mindkét osztályból egy kedves anyuka havonta elküldte, hogy hol tart épp az osztály.

Bizonyos órákra persze nehezebb volt rávenni őket, míg a többit inkább kedvelték, de mindig ők választhatták ki az órák sorrendjét egy héten belül. Néhány órát, amin nem kellett sokat írni, csak inkább beszélgetni, vagy szóban megoldani, tudtunk a kocsiút során is tartani, így az utazást is a lehető leghasznosabban töltöttük.

Először is, ahhoz hogy haladni tudjunk a tanmenettel ennyi óraszámban, tényleg csak az fért bele, ha szinte vadhajtás nélkül a tankönyvre és munkafüzetre koncentráltunk.

Másrészt, a könyvtárunk és a gyakori internet hiánya is megakadályozott abban, hogy mélyebben utánanézzünk néhány dolognak.

A harmadik indok pedig maga az utazás.  Annyi impulzus és élmény ért minket az út során, hogy már nem éreztem égető szükségét, hogy feldobjam a tanmenetet, csak „tudjuk le a kötelezőt” és ugorjunk valami izgalmasabbra a való életben.

Néha persze lelkiismeret furdalásom van, hogy nem adok bele apait-anyait, de közben tényleg teljes az életünk, anélkül, hogy jobban elmélyednénk a szöcske étrendjében, vagy a mutatónévmás használatában.

És persze, ami izgatja őket, annak utánanézünk, de itt jön a bökkenő, mert szinte soha nem az iskolai anyag izgalmas. Még ha én oda is vagyok az irodalomért és a történelemért, az olvasókönyv olvasmányai és témakörei nem túl magával ragadóak. (…)

Természetesen tisztában vagyok a magyar oktatás mérhetetlen mélyrepülésével, amit csak néhány lelkes és még kitartó pedagógus tart életben. Minden tiszteletem az övék, én biztos nem lennék rá képes.

Főleg a választás hiánya (a tankönyvek és tanmenet) az, ami igazán szárnyát szegheti az elhivatott oktatóknak, ez az, ami engem is megállásra késztet, és ahelyett, hogy szabadon csaponganánk a minket érdeklő dolgok között, megpróbálom a tankönyveket „ledarálni” és az élményt teljesen különválasztani a tanulástól.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

Hány órakor kezdődjön az iskola?

Share.

About Author

Leave A Reply