Egy furcsa karácsony

0

Ez a 2020-as karácsony persze mindenkinek furcsa (és akkor még nagyon finoman fogalmaztunk), ám ezt a helyzetet lehet még fokozni – legalábbis ha Éva helyzetébe képzeljük magunkat, akik Németországból jöttek haza az ünnepekre.

„Ez az első karácsonyunk határátkelőként. Mondjuk sikerülhetett volna jobban is és ezt még úgy is ki merem jelenteni, hogy a posztot nem sokkal az ünnepek előtt írom.

A karácsonyt Magyarországon töltjük, hazajöttünk, mert mégis csak karácsonyról van szó és az ember szeretne a szeretteivel lenni. (Már hallom is a kórust, minek járvány idején ugrálni, kibírhattátok volna, meg minek mentetek el, stb.) Még ha csak maszkban és távolságot tartva is…

Szóval hazajöttünk, de ez a karácsony nem csak a járvány miatt lett ilyen nagyon furcsa nekünk (jó, azért nagyrészt persze igen), hanem amiatt a fura érzés miatt, amiről írni szeretnék.

Lakásügy

Némi vacakolás után ugyanis a tavaszi kiköltözéskor úgy döntöttünk, egyelőre nem adjuk ki a lakásunkat. Ennek több oka volt, az egyik, hogy az volt a terv, hogy nyáron, meg ősszel (és most, év végén) is többször hazajövünk ilyen-olyan (családi és egyéb) okokból, egyébként is, lássuk meg, hogyan telik az első időszak.

A másik ok ennél pöttyet prózaibb volt, mégpedig az, hogy az évek során annyi cuccunk halmozódott fel, hogy egyszerűen nem volt időnk, erőnk és energiánk összepakolni mindent, ráadásul bútorozott lakásba költöztünk, magyarán azt is el kellett (volna) dönteni, mi legyen a bútorokkal, amiket Magyarországon hagyunk.

Lényeg a lényeg, egy félig üres lakást hagytunk magunk mögött Magyarországon (nyáron persze nem nagyon jöttünk haza, talán ha egyszer és ősszel is), és ennek minden furcsaságával most szembesültünk igazán.

Lehet az embernek két otthona?

A válasz nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk, mi több, én nem is tudok igennel vagy nemmel válaszolni rá. Adott egy otthon, ahol az ember nem kevés évet leélt, gyerekeket nevelt, örült, sírt, karácsonyozott, születésnapozott, veszekedett, boldog volt. És amit maga mögött hagyott.

Van egy másik otthon, ahol még nem egészen egy éve lakik, benne a személyes holmijai nagyobbik felével (kisebbik fele ugye Magyarországon), és amit már ennyi idő után is az otthonának érez.

Aztán amikor az egyik otthonból megérkezik a másikba (az újból a régibe), akkor nagyon furcsa érzés fogja el. Amolyan időutazás ez leginkább, ahol visszatérsz valamibe, amit már magad mögött hagytál.

A régi lakásodból alapvető dolgok hiányoznak: tányérok, evőeszközök, személyes holmik, könyvek, a legváratlanabb pillanatokban derülnek ki a legváratlanabb dolgokról, hogy „hopp, ez sincs”, meg az sincs.

Fejeljük meg mindezt egy karácsonnyal és teljes a kaotikus kérdőjel, már ha ez nem képzavar. Áll egy fa a nappaliban, de a falon nincsenek ott a megszokott képek (azok ugye a másik lakásban vannak), a könyvespolcok foghíjasak (a könyvek másik fele otthon), akkor sem tudnál nagyon meghívni senkit, ha nem lenne tiltva a járvány miatt, mert nincs elég evőeszköz, a jobb tányérok, étkészletek szintén otthon…

Ott vagy egy lakásban, ami évekig az otthonod volt és most félig üres.

Csak a karácsonyfa áll a szoba sarkában.”

Ezzel a poszttal kíván a Határátkelő blog is békés, boldog ünnepeket mindenkinek!

Egy egészen furcsa karácsonyi hagyomány

(Fotó: pexels.com)

Share.

About Author

Leave A Reply