Bürokrácia brit, amerikai és magyar módra

0

Ügyeket intézni sehol sem jó, ellenben mindenhol muszáj. De vajon hol jobb és kellemesebb: Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban vagy Magyarországon? Erről is beszélgettünk a Los Angeles-London-Budapest tengely 2019-es első adásában (az eddigi adásokat itt hallgathatjátok meg), amelyben persze szóba került a Brexit és az amerikai kormányzati leállás is. A kérdés már csak az: hogy jön ide Forrest Gump?

Az elmúlt napok eseményeit figyelembe véve nem meglepő módon a Brexittel kezdtünk, annál is inkább, mert a héten a brit parlament történelmi mértékű vereséget mért Theresa May Brexit-tervezetére, majd másnap azzal a lendülettel kormányon tartotta egy bizalmatlansági indítvány elvetésével. Mindezt 24 órán belül sikerült végigtolni, ami azért azt is mutatja, hogy elég komoly káosz van a brit belpolitikában.

A Londonban élő Bandosz szerint nem csak az ország uniós tagságáról, de nagyon erősen a hatalomról is szól mindaz, ami az Egyesült Királyságban zajlik. Nagyon nehéz jósolgatni akár egy hétre előre is, annyi biztos, hogy akkora széthúzás van a brit belpolitikában, olyan ellentétes érdekek, hogy nehéz elképzelni bármilyen kompromisszumot.

Van olyan határátkelő ismerőse (például egy német férfi), aki kifejezetten aktívan kampányol a Facebookon egy újabb referendum mellett, de ismer olyat is, aki hálás a felfordulásnak, mert az segítette meghozni a döntést, hogy máshova (speciel éppen Máltára) költözzön – és van olyan magyar ismerőse, aki azóta már Hollandiában él, mert átköltözött a cége.

A Los Angelesben élő Tamás aztán arról beszélt, mennyire hír a Brexit az Egyesült Államokban, foglalkoznak-e vele a híroldalak a jelenleg zajló, történelmi léptékű kormányzati leállás közepette.

Az Egyesült Államokban persze most a leállás (valamint az elnöki hamburgerek) uralják a híreket, ám a probléma egyre erősebben szivárog le a hétköznapokba, az ügyintézésbe. Előfordult pár napja, hogy valaki önkéntesként kitakarított egy WC-t és elküldött egy 28 dolláros számlát a Fehér Házba.

A helyzet persze nem ennyire vicces, hiszen rengetegen lassan egy hónapja fizetés nélkül dolgoznak (maximum reménykedve abban, hogy szokás szerint utólag a pénzükhöz jutnak), ugyanakkor a hiteleket például törleszteni kell, ami komoly nyomás.

„Nap mint nap jönnek a cikkek arról, hogy nagyon komolyan túlnyúlt mindenki a saját lehetőségein, hiszen azért a közalkalmazottak itt sincsenek olyan jól fizetve, hogy egy-két hónapot megfinanszírozzanak” – mesélte Tamás, aki azt is elmondta, hogy ő személy szerint egyelőre nem érez semmit a leállásból a mindennapokban, de ha ügyet kellene intéznie, akkor az már jelenthetne problémát.

Bürokrácia brit módra avagy drágán rosszat

Az ügyintézés kapcsán aztán beszélgettünk a bürokráciáról is. Bandosz elmesélte, hogy egyelőre ő is az állampolgárságra vár, de nagyon lassan megy a dolog.

„Nekem volt egy lakhatási engedélyem 2004-ben, amit a régi útlevelembe kaptam papír formájában. Theresa May még belügyminiszterként kitalálta, hogy megnehezíti a migránsok életét. Mindenesetre a belügyminisztérium kitalálta (úgy, hogy nem is értesítettek róla – gyakorlatilag másoktól hallva derült ki), hogy ezt a bizonyos papírt egy biometrikus kártya váltja majd fel, az előző pedig érvényét veszti.

A dolgot úgy oldották meg, hogy nekem kellett utána rohangálni. Be kellett adnom online egy igénylést, ami majdnem 300 fontba (kb. 100 ezer forintba) került.

Köszönték szépen, majd közölték, hogy a dokumentumait be kell vinnem bemutatni. Kiderült, hogy azért is fizetni kell, mert az egészet kiszervezték egy cégnek. Londonban csak 260 fontért (!) lehet bemutatni a saját papírjaidat.

A másik lehetőség, hogy elmehetsz vidékre, például Cambridge-be vagy Birminghambe. Úgy döntöttem, hogy akkor elautózom Cambridge-be. A fél óra helyett ott töltöttem 5 órát, mert az embereket nem képezték ki a rendszer használatára.

Mindenki barátságos és kedves volt, de nem szántak rá elegendő pénzt, magyarán a cég, akinek kiszervezték az egészet, nem végezte el rendesen a munkát.

Ott álltam extra 5 órával, rengeteg parkolási díjjal, korgó gyomorral, dühösen, de igazán azt sem tudtam, kire legyek dühös. A biometrikus szkenner csak ötödjére tudta beszkenneli az arcom – nem gondolom, hogy ez az egész szándékos lett volna, de az is biztos, hogy nem volt cél az életünk megkönnyítése” – fejezte be történetét Bandosz.

Bürokrácia amerikai módra

Az Egyesült Államokban is akadnak bőven érdekességek. Tamás szerint a rendszerben az elmúlt két évben megjelent szigorítások hasonló anomáliákat okoznak, mint amiről Bandosz mesélt, azaz egy adott jogosultság könnyen megváltozhat az érintett tudta nélkül.

Ilyen a zöldkárya-adatok frissítése: „Ha beadod a papírokat és véletlenül valamilyen hibát vétesz bennük, akkor a korábbi rendszerben erre felhívták a figyelmed és volt lehetőséged arra, hogy egy adott időn belül javítsd. Most már nem értesítenek arról, ha valamit rosszul töltöttél ki, az adott ügyintéző jóindulatán múlik, hogy szól neked vagy sem. Ha pedig lejárt a határidő, akkor az egész folyamat leáll.”

Ebből elég nagy felzúdulás is van az Egyesült Államokban, az ügyvédek is rámentek, a felülvizsgálati kérelmeket pedig jellemzően nagy arányban bírálják fölül.

„Egyrészt elég komoly pénzt bukik az ember, ha ez nem sikerül, másrészt elveszíti azokat a jogosultságait, amik a tartózkodáshoz elengedhetetlen” – tette hozzá Tamás.

Persze azért Amerikában is vannak teljesen legális trükkök, amivel gyorsan és hatékonyan lehet ügyet intézni – hogy miként lehet ilyen esetben a kelet-európai tapasztalatot hasznosítani, arról Tamás mesélt.

Bürokrácia magyar módra

Végül ne hagyjuk ki a magyar ügyintézést sem, amit rengeteg (nem feltétlenül minden esetben jogos) kritika ér. Legalábbis amikor Bandosz a saját útlevelét és a lánya személyi igazolványát intézte, akkor minden flottul ment.

Én is elmeséltem egy történetet, aminek kifejezetten pozitív lett a kicsengése – de hogy pontosan mi történt és hogy mi mindenről beszélgettünk még, azt hallgassátok meg a podcastban!

Share.

About Author

Leave A Reply