Brüsszeli magyarok egymás között

0

Két brüsszeli magyar gyakornok között is elképzelhető jelentős különbség világnézet és élethelyzet tekintetében, mint ez látható alább, Marton Péter e heti írásában.

Marton Péter: Az intörnátus (novella)

Európa szívében, az Európai Parlament munkaorvosi rendelőjének komfortos várójában gyakornok & gyakornok találkozik, magyar intörnált a látásból ismert magyar intörnálttal, honfitársi köszöntés dukál,

az eredmény a dísztribünös párttitkári integetés és egy vazallusok egymás között hangulatot árasztó bensőséges szervuszkérlek elegyeként írható le, ami persze kiábrándító és egyszersmind kijózanító erővel hat, a felocsúdást pedig valamivel oldottabb elbeszélgetés követi a helyénvalónak mondható egy perc körüli időtartamban (ami nagyfokú figyelmesség az ilyen találkozások krónikásai felé),

„Szigorúak ezek, hallod”, mondja Bálint, a brüsszeli végre szolgálatát pártos háttérrel letölteni érkezett, negyven körül járó politikustanonc, kényszeredett grimasz kíséretében – sóhajt: felpüffedt, kerek arcán a maihoz hasonló hűvösebb napokon is gyöngyözik a verejték,

„Miért, mit vizsgáltak? Azt hittem, csak vérnyomás…”, feleli érdeklődéssel Attila, aki a fordítószolgálatnál tölti gyakornoki időszakát – másfél évtizeddel fiatalabb, sudár alkat;

„Hát, bazmeg… elküldött vérvételre a múltkor, most meg a koleszterinemmel szórakozik, hogy magas, komolyan mondom, fateromnak volt igaza, kivetnek ezek minket így vagy úgy”, magyarázza Bálint;

„…?”, tudakolódik Attila,

s megkapja a választ, mely megvilágítani hivatott kelet és nyugat, fent és lent, valamint magyar és nem-magyar viszonyát, sőt kinyilatkoztatik benne a világegyetem középpontja is:

„Hát a magyar népesség más ételekhez szokott, érted, mindenki tudja, hogy ezért magasabb nálunk az átlag koleszterinszintje a globalista szabványnál, ezek meg azt akarnák, hogy ne együnk kolbászt, szalonnát, miközben a szervezetünk már rég az ilyenekhez alkalmazkodott – ha ezeken múlik, a hindukkal meg a muszlimokkal etetnének egy vájúból”, fejti ki Bálint egy újabb kényszeredett grimasz kíséretében;

„Trigliceridet mértek?”, kérdi Attila, kinek táskájában a saját, otthonról hozott ételes dobozában francia retek és zellerszár rejtezék, s trigliceridek és LDL-koleszterin dolgában tudatos vala,

Bálint pedig a homlokát ráncolja, és zavartan körülnéz, vajon fülel-e magyarul értő személy körülöttük, mielőtt felel: „Öööö, kábszert azt nem néznek… szerintem?”, válaszolja érezhetően elbizonytalanodván, és egy pillanatra ismét homály fedi, hol lelhető a világegyetem középpontja.

***
Marton Péter szerzői Facebook-oldalához itt lehet csatlakozni. Ez pedig a szerző saját weboldala eddig megjelent írásaival.

Share.

About Author

Leave A Reply