Az amerikai lakókocsis kalandozás nehézségei

0

Két hónapra tervezték, már fél év lett Nikiék amerikai kalandozásából. Ilyenkor azért akadnak már hátulütők, hiszen nem könnyű így dolgozni és tanulni, lekötni az iskolába még nem járó kisebbet és nélkülözni a megszokott kényelemből sok mindent.

„Izgatottan gördültünk be az Elk Country nevű kempingbe. Mint a neve is sejteti, számítani lehet itt-ott egy-egy jávorszarvasra. És tényleg!

Hétfőn reggel már arra léptünk ki a lakókocsiból, hogy egy méterre attól 20/30/40/nemtom hány legelő jávorszarvas lépdelt kecsesen és irtó lassan. Minden kis neszre azonnal reagálnak, fülüket hegyezik és mozdulatlanul merednek a nesz forrása felé.

Bevallom, kicsit ijesztő is volt. Óriási nagyok ezek a szarvasok, pedig kifejlett hímeket nem is láttunk, csak anyákat a kölykeikkel, de így is… Innen mentünk kirándulni a vörös fenyők közé. Szépek ezek az erdők, nagyon érdekes az aljnövényzet, tele van páfrányokkal. Igazán különleges látvány volt.

Szerdán átköltöztünk egy negyedórára lévő kempingbe, ami konkrétan az erdőben volt.

Mondjuk a befektetett energia-érték arányt nem nevezném optimálisnak. Egy óra trailer összepakolás, negyedóra vezetés egyik kempingből a másikba, finom másfél órás kiegyenlítés és utána a szokásos fél óra kipakolás… do the math. De szó mi szó, tényleg szép volt az Emerald Forest is!

A Kincskereső Amerikában

Eljött megint a vasárnap, s ezzel a költözködés is. Úgy döntöttünk, irányt váltunk, búcsút intettünk északnak s egyben a fenyőknek, medvéknek, szarvasoknak!

Irány délkelet, Lake Tahoe lesz a következő kiszemeltünk. Sajnos egyben túl sok lenne lakókocsival együtt levezetni, úgyhogy útközben megállunk egy rizsfarmon (ilyen úgyse volt még).

Úton a rizsfarm fele most Kincskeresőt olvastunk. Gondoltam, már oly sokszor elolvastuk, csak végig tudom olvasni száraz szemmel, de nem. Annyi volt a különbség, hogy már Áron is csatlakozott a bőgők táborához, azaz Árpihoz meg hozzám.

Iván minden könnyszünetben érdeklődött, hogy akkor most vége van vagy miért nem olvasok. Aztán már kínunkban röhögtünk, hogy ilyen nincs. Hát na! Móra kezeskedett róla, hogy szem ne maradjon szárazon!

Másfél óra olvasás után megegyeztünk, hogy mára kisírtuk magunkat. Folyt. köv holnap.

Két hónap helyett fél év

Mivel a rizsfarm még messze volt, így merengtem egy pöttyet: hihetetlen, hogy már több mint fél éve úton vagyunk. Néha belegondolok, hogy WOW, eredetileg 1-2 hónapra terveztük ezt.

Az első 3 hónapban egy másodpercre nem jutott eszembe az otthoni házunk, semmi nem hiányzott otthonról. Aztán ahogy teltek-múltak a hónapok, azért ez is változott.

Nem mondom, már el fogom tudni viselni azt a pár plusz métert minden irányban.

Lehet persze, hogy furcsa lesz először, hogy reggel nem arra kelek állandóan,

– hogy beb@szom a kócos, kómás fejem a fenti kisszekrénybe, vagy

– hogy ha úgy tartja kedvem hetente is akár moshatok a SAJÁT!!! mosógépemben anélkül, hogy pénzváltót kéne keresgélni (25 centesek szerintem gyorsabb tempóban fogynak, mint használom őket), vagy

– hogy a cipőinket nem egy bunkbed alá betolt dobozban kell tárolnunk, amelyben természetesen – ahogy a nagy könyvben meg van írva – csak azt nem találom soha, ami épp hirtelen nagyon kéne, vagy

– hogy nem kell ecpeckimehecc-el kiszámolnom, hogy a kávéfőzőt vagy a toastert rakom el ahhoz, hogy főzni tudjak az uszkve 2 centis konyhai munkapulton, vagy

– hogy nem kell Ivánt folyton letiltani hol a furulyagyakorlásról, hol az ABC énekléséről fennhangon akkor, amikor a bátyja tőle jobbra 2 db centivel épp Zoomon beszél a tanárhoz, és az apja tőle balra 2 centivel conf callban heggeszti a szervereket remote.

Rongyosra olvasott könyvek és a legó

Próbálom a lehetőségekhez mérten lekötni a kicsit. Sokat olvasunk, de mivel 2 hónapra indultunk, ezért annak megfelelő könyvállományt hoztunk magunkkal, amely könyveket rongyosra, ismétlem: RONGYOSRA olvastuk már.

A gyerek már rám szól, ha a vesszőt nem jó helyre olvasom és lássuk be, még a Szélkirálynőn sem izgalmas százhuszonkilencedikre utazni, amikor nagyon jól tudod már, hogy Rumini hogyan keveredik ki az Orom szigeti veszélyes kalandból.

A legó még egy megmentő, életében ennyit nem épített, mint elmúlt fél évben, dehát nyilván ezt is megunod egy idő után.

Szóval nem egyszerű a nem egészen 5 évest úgy lekötni délelőtt (Áron is, Árpi is hajnali 5-kor kezdenek), hogy halkan is legyen és értelmes dolgot is csináljon. Ha nincs más megoldás, na, akkor a tabletet hívjuk segítségül, de annak kettőnk közül csak Ő örül.

Summa summarum nem fogok megsértődni, mikor bekanyarodunk a Kings Charterre!”

Ha az út eddigi részeire is kíváncsi vagytok, látogassatok el Niki blogjára.

Álommeló a Bahamákon

Share.

About Author

Leave A Reply