„Ausztria egy lehetőség volt”

0

Rengetegen ingáznak Magyarországról Ausztriába dolgozni, de ritkábban esik szó azokról, akik ezeket az ingázásokat lehetővé teszik. Ők a vasutasok, úgyhogy ebben a posztban kicsit róluk lesz szó.

Nehéz még csak megtippelni is, hányan ingáznak Magyarországról Ausztriába nap nap (vagy hét hét) után, nagy részük ezt vonaton teszi. Itt pedig azért elég nagy segítség, hogy szükség esetén van kihez magyarul szólni.

Márpedig van, mert a társaságok kifejezetten törekednek arra, hogy legyen. Hétköznap tízből kilenc, hétvégén pedig minden egyes vonaton van kalauz, ők is segítenek.

Az sem csoda, hogy például a Raaberbahn-hoz már eleve annak van komoly esélye bekerülni, aki a német mellett vagy magyarul vagy angolul is beszél.

„Szerettük volna külföldön kipróbálni magunkat”

A kalauzok mellett a mozdonyvezetők közül is elég sokan beszélnek magyarul. Közéjük tartozik Mosdósi Csaba is, aki az osztrák közszolgálati rádiónak arról mesélt, hogy náluk családi hagyomány ez a pálya.

„Az egész családom vasutas, a nagyszülőktől kezdve mindenki mozdonyokon szolgált, valamilyen szinten kapcsolódott a vasúthoz – édesapám, édesanyám, testvérem is. Így az út adott volt” – mesélte az ÖRF-nek.

„Ausztria egy lehetőség volt. A párommal együtt szerettük volna külföldön kipróbálni magunkat, így Burgenlandban telepedtünk le, 2015-től élünk ott. Ez egy teljesen más életmód” – tette hozzá Mosdósi Csaba.

Persze a vasúton rengeteg mindent újra kellett tanulnia, hiszen például az osztrák jelzési képek is eltérnek a magyartól. Nyelvileg nem volt különösebb nehézsége, hiszen Magyarországon kéttannyelvű osztrák szakközépiskolában tanult osztrák honosított képzés alapján. A burgenlandi dialektust kellett megszoknia.

„A magyar nyelvnek leginkább akkor veszem hasznát, ha vonatkísérő nélkül közlekedünk. Mivel nagyon sok az ingázó magyar utas, ha ők nem beszélnek németül, akkor magyarul tudunk segíteni” – mondta.

„Az itteni bérezés mesés otthoni szemmel”

Hasonló helyzetben volt István is, aki szintén mozdonyvezető volt Magyarországon, majd 2010-ben érezte úgy, hogy eljött az ideje a német nyelv tanulásának.

Ezt követően 2013-ban érezte úgy, hogy már elérte a nyelvtudásnak azt a szintjét, amikor próbát tehet az osztrák vasúti munkaerőpiacon.

„Magyarországon sem kerestem rosszul mozdonyvezetőként, de az itteni bérezés mesés otthoni szemmel. Ráadásul évi 14 alkalommal, talán ehhez nincs is mit hozzáfűzni. Majd 2016-ban, ahogy nőtt a rálátásom a helyi viszonyokra, illetve a szakmai nyelvi szókincsem is gyarapodott, céget váltottam. Az új helyem, ha lehet ilyet mondani, még az előzőt is überelte. Részben állami tulajdonúként, még busásabb juttatásokat kapok, néha már szégyellem a havi fizetéseimet, és azt várom, mikor kérik vissza legalább a felét, bérszámfejtési hibára hivatkozva” – mesélte az Indexnek.

Cukrász felesége és a két kisfia 2015-ben költöztek ki utána egy Bécstől nem túl messze fekvő városban. A párjának nem kell dolgoznia, a barátoknak azért néha készít tortákat.

„Természetszerűleg időről időre tapasztalok bizonyos esetekben, a nem helyi mivoltomból származó apró megkülönböztetést, de ezek ritkák és különösebben nem bántóak, és főleg nem nagy horderejű ügyekben érnek. Mindent összevetve az osztrák és európai társadalom hasznos és a nagy egészhez hozzáadó tagjának érzem magam” – tette hozzá István.

Öt utálatos és öt szuper dolog Bécsben

Share.

About Author

Leave A Reply