Ausztrál hétvégék

0

Az ember hétköznap ugye dolgozik, Ausztráliában is. Így aztán a szűkebb és tágabb értelemben vett környék felfedezésére maradnak a hétvégék a Mindjárt jövünk szerzőinek is.

„Mi az ún. Északi-strandokhoz lakunk közel, amik közül Manly és Dee-Why beach a legnagyobbak. Nemrég Manly beachet beválasztották a világ tíz legszebb strandja közé, szerintünk nem elsősorban a part szépsége, hanem inkább a strandhoz kötődő kulturális és sportélet miatt.

Akármikor jártunk ott, a víz tele volt szörfösökkel, úszókkal, és a parton rengeteg ember futott, röplabdázott, jógázott, horgászott, vagy csak sétálgatott, s lógatta a lábát.

Számunkra a legmeglepőbb az volt, amikor megláttuk, hogy jópáran könnyűbúvárkodva szigonypuskával halásznak, s néha egészen nagy halakat zsákmányolnak. (…)

A partokon rengeteg féle étterem, bár és kávézó található, így rossz időben és éjszaka is egész nagy a nyüzsgés. Itt nagyon sok ország konyháját meg lehet kóstolni, de talán a leggyakoribbak (révén, hogy az óceán egyik partjáról van szó) a tengeri gyümölcsökre, halakra specializálódott éttermek.

De ha valaki még nagyobb választékra vágyik tengeri étkek terén, annak talán erre a legjobb hely a sydney-i halpiac, ahol az éttermek egzotikus kínálattal várják a vásárlókat.

Erre mi is kíváncsiak voltunk, így ellátogattunk oda is. Itt aztán tényleg minden volt! Hatalmas, még élő királyrákok, rengeteg élő kagyló, élő tengeri sünök, homárok, languszták, polipok, és frissen pucolt osztrigák… Számunkra meglepő volt látni, hogy mind az eladók, mind a vásárlók zömében ázsiaiak (olyan 90% körül). (…)

A piacon egészen nagy bábeli zűrzavar uralkodott: az angol csak egy volt a beszélt nyelvekből, és az árusoknak biztosan nem ez lehet az anyanyelve. Ez a kommunikációban azonban nem okozott nagy gondot, mivel itt a gasztronómia az, ami mindenki nyelvén érthetően tud szólni. No meg a mutogatás! (…)

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

Az első alkalommal, amikor elhagytuk a város határát, a Kék-Hegységet céloztuk meg, ahol négy napot kirándultunk egy hosszú hétvégén. A nemzeti park Sydney belvárosától körülbelül másfél óra vonattal, tehát a helyi viszonyok szerint a város hátsókertjének minősül.

Európai szemmel egészen szokatlan a hegység szerkezete, mivel a lakott rész középen, egy fennsíkon helyezkedik el és ezt öleli körbe a nemzeti park, ahová először lefelé kell elindulni, egy körülbelül 300 m magas sziklafal mentén lelépcsőzni.

A hegység 12-szer akkora, mint a Mátra, és azért lett Kék-hegység a neve, mert ha olyan az időjárás, az eukaliptuszerdőkből felszálló olajos pára kékes színbe vonja a csúcsokat.

Maguk az útvonalak nagyon szépen kiépítettek és mindenhol jelölések láthatóak, szinte már-már túlságosan is („ne fuss a rácsozott felületen, mert ha nedves, elcsúszhatsz rajta” – ez a felirat vagy húsz méterenként, élénk sárga jelzésen belül), de hát itt mindig a biztonság mindenek felett az elsődleges szempont.

Több sátrazóhely is ki van alakítva az utak mentén, de mi nem mertünk itt aludni, hiszen a mi fejünkben is az a kép élt, hogy minden, ami Ausztráliában mozog, az meg akar ölni…

A valóság azonban közel sem ilyen drámai, ugyanis a négy napos túránk alatt csupán madarakat láttunk; se egy kígyó, se egy pók, sőt sehol egy kenguru, vagy egy koala, pedig szorgalmasan kémleltük a fák ágait és lestük a bozótot. Pár emberrel találkoztunk, akik nem voltak oly félősek, mint mi és kint aludtak; ezért elhatároztuk, hogyha legközelebb erre járunk, mi is sátrazni fogunk!”

A teljes, ennél jóval hosszabb posztot (jó sok fényképpel) itt érhetitek el.

Share.

About Author

Leave A Reply