A Yellowstone titkai: grizzly, gejzír és bölények

0

Maci Laci óta a Yellowstone Nemzeti Park sokunk számára a gyerekkor álmai közé tartozik. Eljutni persze nem mindenkinek adatik meg. Nos, Nikiéknak megadatott és nem akármilyen élményekben volt részük.

„Péntek este érkeztünk a Grizzly RV Park-ba, ahol bő egy hetet töltöttünk el. Ahogy írtam, kimondhatatlan izgatottsággal vártuk mindannyian az első kirándulásunkat (meg a másodikat, meg a harmadikat, meg a…) a Yellowstone Nemzeti Parkba.

Mit is mondhatnék?! NEM CSALÓDTUNK! Szombat reggel 9 körül bevágódtunk a kocsiba és negyedóra múlva már a bejáratnál várakoztunk a nem rövid kocsisorban.

Miután bemutattuk az éves Nemzeti Park bérletünket ($80 egy évre, ami érvényes az egész Egyesült Államok összes Nemzeti Parkjába, valamint nemzeti tulajdonban lévő területére) a kapunál, már benn is voltunk.

Pár száz métert tehettünk meg a bejárattól és máris izgalmas események szemtanúi lehettünk. Nem mondom, a haladási sebesség nem igen haladta meg az 5 mérföld/órát, de a látvány kárpótolt.

Bölények és gejzír

Konkrétan az úton és annak mentén bölények sokasága, kicsik, nagyok, szoptató anyák egyaránt. Szájtátva próbáltuk a nem feltétlen átlátszó szélvédőn keresztül fotózni-videózni-jegyzetelni-emlékezetünkbe vésni a látottakat. Miután arrébb cammogtak lomha léptekkel a bölények, a kocsisor ismét beindult kicsit tempósabban.

Így mi is tovább haladhattunk az első gejzírünkhöz. Hát én nem is tudom, hogyan írjam le. Sétál az ember, közben mindegy, hogy jobbra, balra, előre vagy hátra néz, mindenhol olyat lát, amit fel szinte alig fog.

Fel-feltörő barnás-sárgás bugyogó sár, forrásban lévő türkizkék víz, elképesztő fehér meleg gőz mindenfelől, iszonyat erővel magasba törő forró vízsugarak. S mindezekhez olyan színek társulnak, hogy juj. Sárga, türkíz kék, vörös, barna, zöld, pink.

Nap végére hagytuk az „Old Faithful”-t. Ehhez a híres gejzírhez szinte órát lehet igazítani. Pontosan 90 percenként fogja magát és 20 méter magasra kilő belőle a forró vízsugár. Beültünk, mint a moziba, és vártuk a sugarat, ami jött is. Nem késett!

Bölénytetem és farkasok

Este 6 felé indultunk haza, mikor a park bejáratától egy olyan 20 percnyire teljes forgalomleállás történt. El nem tudtuk képzelni, mi a fészkes búbánat lehet ennek oka. Röpke 55 perc után megtudtuk.

Az egyik útmenti kiállónál több tucat profi fotós óriás kályhacsövekkel a gépükön ültek/álltak és vártak. DE MIRE? – jön a kérdés. Nos, ezt is megtudtuk.

A folyón túl svédasztalos vacsi (egy bölénytetem) várta a hófehér farkasokat, akik jöttek is rendre szép számmal. Ezek azok a bizonyos pillanatok… -mondják.

Az esti farkasokon felbuzdulva és a reggeli végtelen hosszú kocsisor után kb. eldöntöttük, hogy belőjük másnapra a kutykuruty korai indulást. Grizzly-t akarunk látni, nna!!

Kudarcos grizzlykaland…

Helyi hozzáértő okosok szerint kora reggel nagy eséllyel láthatjuk a macikat, s mi e tanácsot megfogadva 5:50-re állítottuk az órát, hogy fél 7-kor kölkökkel a kocsiban útra készen állhassunk.

Itt azért lábujjhegyen állva, halkan suttogva megjegyezném, hogy a kedves gyermekeink természetesen személyiségi joguk minden ponton való megsértéseként tekintettek a HAJNALI keltésre…

„Most már a hétvégét is ugyanúgy utálhatom, mint a hétköznapot, amikor suli miatt korán kell kelnem…” – volt elsőszülöttünk kezdőmondata Jó reggelt! helyett.

Mindezek ellenére egész közel sikerült teljesíteni a „hajnalra” belőtt indulást, de sajnos nem jött össze mégsem a macinéző. Grizzly-n kívül egyébként mindent is láttunk: bölény, mule deer (öszvérszarvas – őz és jávorszarvas kereszteződése némi antilopvonással), hód, farkas, sakál, róka…

Egyébként abszolút megérte korán érkezni, mert rajtunk kívül szinte senki nem tette ugyanezt vasárnap. Sehol semmit nem kellett várni. Ezen a napon is este végeztünk.

Láttunk csodát, mint például a Mammoth Hot Spring. A forró vízből kioldódott mészkő szebbnél szebb formátumokban rakódik le. Közben a szűnni nem akaró fehér gőz mindenütt. Áron a mesebeli jelzővel illette. Tényleg az volt!

Este, miután hazaértünk, Árpi még gyorsan leszerelte a vízcsatlakozást. Mivel Yellowstone környékén simán vannak még fagyok éjjel (a nappali 20 C kicsit megtévesztő), ezért külön kéri a kemping, hogy a vizet szedd le és zárd el éjszakára. Szóval ez minden napi program itt.

Hétfőn meló+suli végeztével ismét siettünk a parkba. Hihetetlen, hogy minden nap új és új dolgokat találsz. Már látom, ez az egy hét is kevés lesz. Aztán ugyanígy tettünk kedden, szerdán s csütörtökön is.

Szerdán azért megálltunk egy koccintás és egy dupla adag aranygaluska erejéig, mégiscsak 48 lett a férjem! Aztán usgyi a park!

… és sikeres

A Yellowstone Lake sem okozott csalódást. Olyan, mint a doboz dobozban. Igen terebélyes tavat képzelj el, amelyben random gejzírek vannak. Hihetetlen. A tó vize jéghideg, olyannyira, hogy egyik fele konkrétan be volt fagyva, de ugyanakkor ott látod a kis kőmedencékben a lobogó vizet. Elképesztő volt tényleg.

Csütörtökre esőt mondtak, de tévedtek, mi meg örültünk és meló után ismét robogtunk a parkba. Ezúttal sikeresek voltunk, méghozzá háromszor! Bezony! GRIZZLY-T LÁTTUNK és nem is csak egyet…

Első delikvens egy anyu volt két kis boccsal. Azt hittem, uram eldobja a volánt, és végül el is dobta, lehorgonyoztunk az út mentén. Mivel Árpád mindenre IS gondol, így rendelt egy messzelátót még pár napja, ami szerencsénkre meg is jött.

Szóval szemtanúi lehettünk, ahogy egy sakál megkörnyékezi az egyik kis grizzly bocsot, majd mikor anyu ezt észreveszi, azonnal odacsap s elkergeti a nem kívánatos ólálkodót.

Tovább hajtva egyszer csak balra fenn megint egy grizzly a hegy oldalán. De ez egyrészt túl messze volt, másrészt kicsit mégis igazuk lett és eleredt az eső. Innen hazafelé vettük az irányt és akkor… akkor megint balra, de ezúttal lenn a tisztáson elképesztő közel egy hatalmas grizzly legelészett. Szabad szemmel is jól látható volt, hát mit mondjak, imádom a természetet!

Váratlan havazás

Pénteken pihenőnapot tartottunk, de még akkor is sikerült meglepnie a helynek. Konrétan lefostuk a bokánkat. Lehavazott… de hogy???!!! 40 cm hó esett pár óra leforgása alatt.

Gyorsan átcseréltük a rövid gatyákat sínacikra és már kinn építették a fiúk a snowbear-t. De még milyet. Az egész park a csodájára járt a házi készítésű grizzly-nknek! Ez is egy tökéletes napra sikeredett. Volt koktél, banánkenyér és este egy kis „Ki nevet a végén?” is.

Szombatra Grand Titon lett betervezve. Na, ez egy abszolút kihagyható kirándulás volt. Egyetlen, ami miatt megérte az autókázást, az a kb. 30-40 méterre kószáló grizzly volt, amit az úton odafele láthattunk.

Mikor félreálltunk még vagy 100 méterre volt, aztán egyre csak bandukolt felénk, míg végül oly közel került a bámészkodókhoz, hogy a parkőrök mindannyiunkat elfigyelmeztettek a helyszínről. Leírhatatlan élmény volt – ez is, megint.

Vasárnap a költözés napja volt. Yellowstone egy kisebb hóviharral köszönt el tőlünk, de sebaj, mi álltuk a sarat. Búcsúcsókot dobtunk az égig érő havas fenyőknek, s egyúttal széles vigyorral a pofinkon készítettük elő a farmer shortokat és ujjatlanokat.

Merthogy irány UTAH, a megunhatatlan! Ezúttal Dél-Utah, a sziklák, kanyonok hazája, ahol nem utolsósorban nacirohasztó hőség fog ránk várni! Nos, állunk elibe!”

Ha szívesen olvasnátok még Nikiék kalandjairól, látogassatok el a blogjára!

Az amerikai lakókocsis kalandozás nehézségei

(Nyitókép: instagram.com/yellowstonenps)

Share.

About Author

Leave A Reply