„A jövőnk miatt hagytuk ott Magyarországot”

0

„Feladja és elmenekül” – rengetegszer lehet hallani ezt határátkelőként azoktól, akik Magyarországon élnek. De tényleg így van? Miléna írása.

„Akárhányszor (sokszor) találkozom ezzel a narratívával, mindig összerezzenek. Ha egy bántalmazott ember kilép egy hosszú ideig tartó bántalmazó kapcsolatból, akkor mindenki erősnek, bátornak tartja.

Ha egy magyar ember külföldre megy, mert elfogy körülötte a levegő mind szakmailag, mind gazdaságilag, mind szellemileg, akkor ő feladja és elmenekül. (…)

Mondok valamit. Nem adtam fel, nem menekültem el. Külföldön élve teszek azért, hogy Magyarország ne maradjon le teljesen.

Eljöttünk Magyarországról, mert olyan jövőképet akartunk a gyerekeinknek és magunknak, amiért minden reggel érdemes felkelni az ágyból. Olyan jövőképet, amelyben a gyerekeink azt látják maguk körül, hogy érdemes tanulni, új ismereteket szerezni, mert valóban ez (és nem a családjuk politikai hovatartozása, NER-es kapcsolatai), a jövőbeli lehetőségeik kulcsa.

Eljöttünk Magyarországról, mert pszichésen, szellemileg és testileg is felőrölt a létezés.

Nem adtuk fel, nem elmenekültünk, hanem (hála az Európai Uniónak) elköltöztünk egy másik országba, ahol 40+ évesen és a helyi nyelvet nem is beszélve lehetőséget kaptunk felépíteni azt az életet, amelyben reggelente tervekkel, ötletekkel, a jövőbe vetett hittel és azzal a tudattal ébredünk, hogy csak rajtunk és a gyerekeinken múlik, milyen jövőnk lesz.

Ezekben a tervekben és ötletekben pedig Magyarország is benne van. Az, hogy nem maradtunk ebben a bántalmazó kapcsolatban, nem azt jelenti, hogy kilépve ebből tétlenül figyeljük a rendszer szintű erőszakot.”

A teljes írást itt találjátok.

Atyavilág, kiköltöztünk!

Share.

About Author

Leave A Reply