A „hideg” svájciak

0

Zoltán története inkább csak egy pillanatkép, annak viszont kifejezetten fontos. Már csak azért is, mert (miként ő is fogalmaz) sokszor megkapják a határátkelők, hogy új otthonukban mindig kívülállók maradnak. Vajon tényleg?

„Ha annyi ezresem lenne, ahányszor megkaptam, hogy „te ott Ausländer maradsz, soha nem fogadnak be”, Kósa Lajoshoz hasonlóan a Safra Sarazin ügyfele lennék.

Mi a befogadás?

Mikor érzed, hogy számítasz?

Három éve vagyunk itt, családostul. Ja nem, kettő és fél.

Én egy évvel előbb jöttem, szálláscsinálónak, rettegve a hideg svájciaktól.
Az első napon otthonabbul éreztem magam, mint a saját hazámban.

Az a segítség, az az össznépi összefogás, ami fogadott, az elképzelhetetlen volt számomra. Az általános iskola igazgatójától, a nevelési hivatal dolgozóján keresztül, a speciális iskolákig mindenki maximumot adott. Szívvel lélekkel segítettek, mindenben.

Ma azonban más történt.

Anyósom, a feleségem édesanyja, a gyerekeim nagymamájának a halálhíre természetesen eljutott a fiam iskolájába is, hiszen temetésre készülünk, Magyarországra.

Egy szál fehér rózsa, egy kártya részvétnyilvánítással, a pedagógusok aláírásával.

Vajon befogadtak?

A „hideg” svájciak?

Ha nem, nagyjából az sem érdekel, ha ilyen nem befogadottnak lenni, akkor is tetszik.”

A genfi minimálbér kőkemény valósága

Share.

About Author

Leave A Reply