A hazatérés kínjai – (nem) középiskolás fokon

0

A hazatérés nehezített vállfaja, amikor az ember azt érzi, hogy a segítség és jószándék helyett gáncsokat és folyamatosan újabb akadályokat kap. Ez történt anno Mária gyermekeivel is – két tanulságos történet következik.

„1993-t írunk, amikor Magyarországon megnyitott az első Student mobility ügynökség és ezzel az első transzporttal 31 gyerek repült el középiskolai tanulmányokra az USA-ba. Ekkor még a költségeket Ausztriában tudtuk befizetni.

A fiam története

Amikor híre ment a hazai középiskola első osztályába járó fiamról, hogy (egyedül) kiutazik, mindent elkövettek a tanárok, hogy az oly kiemelt jelentőségű tárgyból, elektrotechnikából (szakközépiskola, ahol bakancsban reszelgettek a tanulók) őt pótvizsgára küldjék.

Évvégén, amikor ez kiderült, a pótvizsgát augusztus 20. utánra akarták tenni, de mivel neki már augusztus 17-én Texas államban elkezdődött a tanítás és a repülőjegye meg volt, kertem a pótvizsga előrehozatalát, de ebben nem volt köszönet.

Egy évvel később júniusban számos esemény után elérkezett a pillanat a hazajövetelre és itthon folytatni a középiskolát. Már nem is a szakmai rész, hanem egy normál középiskola. Számtalan elutasítás és bajtársi kapcsolatkeresés után ez végre sikerült.

A lányom története

Ezen tanulva, amikor a lányomra került sor 1997-ben, hasonló módon eljárva, ő akkor a hazai angol nyelvű középiskola 2. osztályát végezte el és Kansasban folytatta tanulmányait.

Számos igen hasznos tárgyat választott, mint pl. angolul vakon gyorsgépelni. Eltelt az év itt is számos tanulsággal, és a gyermek olyan jól vitte, hogy egy év alatt az Államokban le is érettségizett.

17 évesen hazajött, én azonnal a természettudományi tárgyakból magántanárt fogadtam és egész nyáron ezekből a lemaradásokat behozta. Közben nagy összeköttetéssel kerestem középiskolát, ahol tudja tanulmányait folytatni.

Magyar viszonyok

Augusztusban (a tudtom nélkül) kért valakitől 4 ezer Ft-ot kölcsön, hogy egy kérvényt adjon be az Oktatási Minisztériumba, miszerint honosítsák az érettségijét és ne kelljen iskolába járnia.

Táncolva jött vissza a postaládától, hogy neki megvan az érettségije (és a felsőfokú angol vizsgája), csak magyar nyelvtanból kell különbözetit letenni. Szép, de azért visszamész az iskolába – mondtam én.

Hat hétig járt, természettudományos tárgyakból fújta, angolból nehéz helyzeteket teremtett a tanárnak, hasonlóan informatikából és be kellett látnom jegyet se kap az, akinek van már érettségije.

Erre még rájátszott a minisztérium egyik alkalmazottja is, aki telefonon elmagyarázott nekem egy paragrafust. Nincs mit tenni, jelentkezni a felsősokú oktatásra és várni.

A hiányzó magyar nyelvtani pótvizsgán a kollégáim (!) mindent elkövettek, hogy kétszer megbuktassák. Felvették angol-amerikanisztika szakra, ahol a szemeszter első részében kelta ének elemzés volt, oly uncsi, hogy ott hagyta.

Ma már 43 és 39 évesek. Egyik 10 éve hagyta el Magyarországot és Belgiumban él, a másik 2 éve és Új-Zélandon boldogan él. A készségek jelentik a migrációra az érvényes jegyet – írja az irodalom.”

Nem anyanyelvi szinten avagy a hazatérés kínjai

(Fotó: pixabay.com/coyot)

Share.

About Author

Leave A Reply