A fák lelke

0

A világnak ezen kicsiny szegletében, ahol élek, nincsenek nagy fák, legfeljebb a parkokban… Valójában olykor hiányzik egy erdei séta, hiányzik az erdei levegő – írta a huisje, boompje, beestje.

„A világnak abban a kis szegletében, ahol éltem, 102 éve kis megszakításokkal diktatúra van. Sokféleképpen hívták ugyan: proletárdiktatúra, szélsőséges diktatúra, szocialista diktatúra, Nemzeti Együttműködés Rendszere. Néhány dologban megegyeznek:

1. Kivágnak minden fát.

2. Kiirtanak minden erdőt, a helyükre sivatagot ültetnek. A lelkekbe is.

3. Maguk alatt vágják a fát.

4. Igyekeznek megtanítani rá, hogy véletlenül se lássuk meg a fától az erdőt.

5. A nagy testvért felküldik a legmagasabb fa tetejére, hogy onnan azután mindent lásson.

6. Mikor eljön az idő ereszcsatornákon menekülnek.

A világnak abban a kis szegletében, ahol élek, koronajárvány ide vagy oda, nem volt favágás az évünk. Mindazonáltal volt időnk fákat ültetni saját örömükre, felnevelni saját és gyerekeik boldogságára. Volt időnk az árnyékába húzódni. Aki akarta, meg is ölelgethette a fákat, senki sem nézte bolondnak.

Olykor hiányoztak a nagy diófák…

Az év végi értékelésben – ahogy néhány éve már megszoktuk – a jó oldalon felsorolt dolgok győztek a rosszak fölött 90:10 arányban.”

A teljes írásért ide kattintsatok!

„Kalandvágyból úgy döntöttem, hazamegyek”

Share.

About Author

Leave A Reply