Vonattal a svájci pálmák alatt

0

Ma lazításképp vonatra szállunk, méghozzá Svájcban. Egészen változatos út lesz ez Mr. Bingham jóvoltából, aki korábban írt már ide posztot. Lesznek egészen meglepő helyszínek, miközben kisebb gasztronómiai kitérőt is teszünk.

„Zürichben vagyok, illetve hát, most már a Zürich Hauptbahnhofon (főpályaudvaron). Vonattal jöttem, de mindjárt megyek is vissza Genfbe, a választott hazámba, bár igazából ő választott engem. A jegy már a zsebemben.

Villámlátogatás volt. Egy szakmai kerekasztal miatt. Jó alkalom a svájci németet gyakorolni, illetve leginkább az értését. Folyamatos koncentráció, mintha kavicsok lennének a szájukban, és azon keresztül torzan gördülnének ki az ismerős-ismeretlen szavak.

Egy ideig küzdök, figyelek, két kézzel kapaszkodom, de exponenciálisan szívja az energiám, nem lehet a végtelenségig csinálni, elengedem.

Annyira úgysem érdekes, nem is azért jöttem. Ismerkedni, networkingelni. Mindig mondom, hogy Genfből jöttem, így még a hochdeutsch-ot is megbocsájtják, még örülnek is neki, hogy nem franciául kell beszélni, bár sokan elég jól is tudnak, akár át is váltanak, ha kell.

Genfben a beszél-e németül kérdésre leginkább egy gőgös és kissé lenéző mosoly a válasz. Ki van zárva. Igaz, tíz évig kötelező volt az iskolában. Erre kifogás mindig van, rosszul tanítják, a svájci németek úgyis csak a schwitzerdütschöt beszélik, minek erőlködni. Igazából egyszerűen utálják, mint anno a legvidámabb barakkban a kötelező oroszt.

Egy hely van a világon, ahol a „német” nem a minőség, megbízhatóság és a világszínvonalú mérnöki tudás megtestesülése, hanem egy kvázi harmadik világbeli bevándorló. Zürich ez a hely. Mert a svájci németek még olyanabbak, és mindig a hasonló nemzetek között a legnagyobb a feszültség.

A svájci vonat más

Vonattal jöttem, vonattal megyek. Szeretem a vonatokat. A svájci vonat más. Pontos. A falunkból egészkor és óra 29-kor indul a vonat. Félkor a vonat már nincs ott, ki volt írva, így jártál, mi szóltunk előre.

A svájci vasút minden évben publikálja a teljesítménymutatóit. 2016-ban a svájci vonatok 88%-ban pontosak voltak (értsd: maximum 5 percen belül a kiírt menetidőhöz képet), 1%-kal jobb, mint egy évvel korábban.

Robog a Jungfrau vonat

Most egy új, innovatív programot is bevezettek. Egy különleges éves eco-bérletet lehetett venni limitált számban, amiben az éves első osztályú bérlethez jár egy elektromos BMW i3-as használata is, lehet a P+R parkolókat ingyen használni, illetve a célállomáson lehet használni car-sharing (közösségi autózás? – kicsi furcsán hangzik) rendszerben működő autókat, ami olyan, mint a Bubi biciklik Budapesten, csak autókra. Az is nagyon tetszik, hogy az appjukban tényleg 10-15 másodperc alatt lehet jegyet venni.

A mozgó iroda

A svájci vonat tiszta, modern, van konnektor, a telefonos mobilkapcsolattal internet. Nekem mozgó iroda, jobb kilátással, mint a legdrágább genfi iroda a tóparton.

Genfből Zürich 3 óra, egyhelyben ülök, mégis elsuhan a Genfi-tó, a Mont Blanc, Európa legmagasabb csúcsa, Lausanne, a Neuchateli-tó, berni Alpok, Bern, majd Zürich.

Nem tudok más vonatról, ahol mindig, legalább három nyelven mondják be az információkat, leginkább németül, franciául és angolul – az olasz-svájciak ezúttal (soha) nem osztottak lapot.

Szeretem a svájci vasutat. Átmegy hegyen-bokron, de leginkább hegyen. Európa 10 legmagasabb vasútvonala közül 8 van Svájcban, a legmagasabb is svájci, a Jungfraubahn, ami a 3454 m magasan lévő Jungfraujoch csúcshoz visz. Fogaskerékkel, ebben jók a svájciak, ld. még svájci óra.

Vonattípusok

Vannak más kedvenc hegyi vonataim, az egyik a GoldenPass, ennek több vonala is van. A kedvencem, ami Montreux-ből, Château-d’Œx-n és Gstaadon át Zweisimmenig megy.

Ebből van egy „Belle Epoque” klasszikus verzió, amiben úgy érezhetjük magunkat, mint az Orient Expressen, a másik vonattípus a GoldenPass panorámás vonat, aminek a tetején is hatalmas üvegablakok vannak.

Montreux az egyik kedvenc városom Svájcban, a Genfi-tó partján, különleges mikroklímája van a környező Alpok miatt, olyan a sétánya, mint a francia Riviérának, pálmafák és mediterrán növényzet, ám ez párosul a nyáron is látható hósapkás hegyekkel. Nyáron, vitorlásról a legjobb.

Sétány Montreux mellett

Sajtos kitérő

Château-d’Œx már a hegyekben, 1000 méter magasan, aminek a különlegessége amellett, hogy az leghülyébb és legritkább francia betű van benne („Œ”), az, hogy itt van minden évben egy hőlégballon fesztivál.

Emellett az Etivaz sajt is ebben a régióban készül, a gourmand sajtevők simán megmondják íz alapján, hogy milyen magasságban legelt füvet evő tehén tejéből készült. Részemről annyi, hogy sós, de finom.

Svájcban adja magát a sajt és a fondü, mert az ország felét betakarja az Alpok. Basszus, mit csináljunk ennyi heggyel? Legeljenek tehenek! Jó ötlet, de mi legyen a sok tejjel? Mondjuk, legyen sajt? Zseniális!

De várjál, mi a francot csináljunk ennyi sajttal? Olvasszuk meg és zabáljuk meg fondünek. Illetve van még a raclette – itt egy hatalmas (akár 32 kg-os) kerek sajttömböt ketté vágnak, alulról melegítik, és a tetején megolvadt sajtréteget egy hosszú, széles lapos késsel lehúzzák pár szem héjában sült krumplira.

Brigitte Bardot és Madonna kedvence

Kicsit elkalandoztam, a következő nagyobb megálló Gstaad, ami már német-Svájcban van, semmi átmenet, egyik falu csupa franciául beszélő, a következő svájci németül beszélő, itt egész pontosan a bärndütschi-t (= berni német dialektus) beszélik.

Gstaad az egyik legdrágább üdülőfalu, Brigitte Bardot, Roger Moore és Madonna kedvencei között, nagyon szép, de szerintem nem emelkedik ki a sok gyönyörű alpesi faluból.

Ha már alpesi falu, akkor nálam Zermatt viszi a pálmát (a svájci pálmákról még később). Autómentes, csak vonattal lehet elérni. A faluból fantasztikus kilátás nyílik a Matterhorn csúcsra, ami szinte tökéletes háromszög alakú, a Toblerone csoki erről kapta a mintáját.

Matterhorn látképe Zermattból

Itt van a Gornergrat vonat, ami 3000 m-re visz fel a faluból, nyáron nagyon jól le lehet túrázni vissza a faluba télen pedig a síelés. Itt japánul és kínaiul és tájékoztatnak.

Nyáron is lehet síelni a gleccseren, 3900 és 3600 méter között, pólóban, napszemüvegben. Amikor 3900 méterre felér az ember, két lépés fölfele és már el is fogyott a levegőd, itt már nem olyan sűrű a levegő. Azért itt síelni télen az igazi, az egyik legjobb síterep az egész világon, a síterep egyik fele Olaszországban, másik fele Svájcban.

Mediterrán hangulat és svájci tisztaság

A nagy vonatos ábrándozás közben veszek egy svájci kolbászos hotdogot az egyik árustól, és nézem az induló vonatok listáját az információs táblán, álmodozom, nosztalgiázok.

A közeli Zugba egy rövid kitérő, Zuger kirschtortét enni, a tóban a mini Jet d’Eau (= a híres 140 méterre fellövő szökőkút Genfben) utánzatot nézni, nevetni, hogy csak Bentley és Lamborghini van a mélygarázsban, és cégnevek százai a postaládákon (Zug svájci adóparadicsom is egyben).

Esetleg Churba vonatozni, Graubünden kantonba, onnét föl Arosásba, ahol már maga a sífalu is 1800 méteren van, nappal a napsütéses pályán, friss havon csúszni, este pedig fondüt enni fehérborral.

A Lago Maggiore partján

Ascona a Lago Maggiore partján

Akárhányszor nézem az induló vonatokat, leginkább mindig egy Luganóba vagy Locarnóba tartó vonatra szállnék fel. Még a piros, fehérkeresztes zászló leng, de olasz szó mindenhol, pálmafák, mediterrán hangulat, és mégis svájci tisztasággal és precizitással gondozottak a korzók a Luganói tó és a Lago Maggiore partján. Nagyon jó a vitorlás élet, szépen látszanak a svájci hegyek és van olasz kaja, meg svájci csoki. Álmaimban itt fogok nyugdíjasként tengődni.

Locarno látképe

Luganóba vagy Locarnóba Zürichből a világ leghosszabb, közlekedésre használt alagútján vezet át az út. A hegyek miatt a svájci vasúttársaság a világ legjobb alagútfúrója, bár nyilván a magyar M6-os autópálya alagútjaival nehezen veszi fel a versenyt. A Gotthard alagút 57 kilométeres (az M6-oson nem mértem, de kb. 57 méter?), van ahol 2000 méterrel a hegycsúcs alatt fut át.

Zürichből még Budapestre is van napi két direktjárat, egy éjjel, egy nappal, 11 órás vonatozás, széltében végig egész Ausztrián.

Melyikre szálljak? „INSTIGE!” – ordítja a kalauz, rájövök, hogy ez einsteigen, beszállás. Irány Genf, haza, végállomás.”

Share.

About Author

Leave A Reply