Vodka, nagy autó, erő – az oroszországi üzletelés titkai

0

Az üzleti élet kultúrája és szabályai a legtöbb országban eltérőek, a nagy kérdés leginkább az, hogy csak finomságokról van szó, vagy komoly különbségekről. Oroszország esetében ez utóbbi igaz, bár mint Zsolt (aki korábban már beszámolt arról, hogyan ragadt a karantén idején az országban – a sztori a poszt alján csatolva olvasható) tapasztalatából és írásából kiderül, még ez sem teljesen pontos így, hiszen hatalmas országról beszélünk.

„Oroszország a világ hatodik legnagyobb gazdasága (vásárlóerő paritáson), az egy főre jutó GDP nagyságrendileg megegyezik a magyarral. Önmagában is egy 140 millió fős piac, de nyugodtan ehhez a piachoz sorolhatjuk Belaruszt és Kazahsztánt, mint oroszul beszélő és Oroszországgal vámuniót alkotó országokat valamint – közvetve – az oroszok által „közelkülföldnek” nevezett volt Szovjetunió országait, ezekkel együtt közel 290 millió fős piacról beszélünk.

Rendkívül attraktív piac, ahová nehéz bejutni és öldöklő verseny folyik, nem egyszer „megbundázott” játékszabályokkal.

Először is egységes Oroszországról nem beszélhetünk, kulturális, gazdasági és társadalmi szempontból maga az ország több részre osztható.

Az országot 185 (!) nemzetiség lakja, a többségi nemzetiség értelemszerűen az orosz (a népesség 81%-a), a többségi vallás a pravoszláv (a népesség 71%-a), ugyanakkor jelentős az iszlám aránya (10%), hiszen a XVI-XIX században meghódított vagy megszerzett területek lakossága jellemzően iszlám hitű volt.

Az „Orosz Birodalom” szövetségi állam, hivatalos elnevezése Oroszországi Föderáció, amelynek alanyai vagy szubjektumai (nevezzük ezeket régióknak) különböző státusú, különböző fokú autonómiát élvező, de azért Moszkvától (ld. „Brüsszel”) közvetlenül függésben lévő közigazgatási egységek, amely régiókból jelenleg 85 van:

„Область” 46 terület vagy megye, „Республика” 22 köztársaság, „Край” 9 határterüle, „Город федерального значение” 3 szövetségi város: Moszkva, Szentpétervár és a krími Szevasztopol.

Ezeken kívül még számon tartunk 4 autonóm körzetet (Автонoмный округ) és a Zsidó Autonóm területet (Автономная область).

Természetesen másképp ismerkedünk, dolgozunk, üzletelünk egy déli „mediterrán” régióban, mint egy echte orosz területen vagy egy iszlám köztársaságban.

Moszkva vagy Szentpétervár olyan, mint bármely világváros, multikulturális, az üzleti élet az angolszász szokásokkal jól befogható. A nők kezet nyújtanak bemutatkozáskor, találkozáskor (ez vidéken egyáltalán nem jellemző, ami már vezetett furcsa kalandokhoz), egy üzleti tárgyaláson a small talk után rögtön az üzletre térhetünk.

A 20-30 évvel ezelőtti kötelező eszem-iszom, vodkázások kikoptak a mindennapi üzleti tárgyalásokból. Régen meg kellett adni a módját, legalább az első tárgyaláson „terülj-terülj asztalkámmal” illett fogadni a vendégeket tea (ma már kávé is, de ritka az irodákban a jó kávé, savanyú ócska löttyüket iszom jellemzően) várta, hozzá kekszek, édességek, akár kolbász-kenyér is.

Ma már ilyennel inkább vidéken találkozom, minél vidékebb, annál színesebb az asztal. Városokban ez sokszor elmarad, amit én oroszosan sértésnek veszek. 🙂

Vodkázás

Mint minden „keleti” üzleti kultúrában, a személyes kapcsolatok ápolásának nagy szerepe van az orosz üzleti életben is. Tehát csak akkor tudunk gyümölcsöző üzleti partnerséget építeni, ha sikerül egy vacsorával, ivással, (akár énekléssel) elmélyíteni a kölcsönös ismeretséget. Ilyenkor vissza lehet utasítani a vodkát, de nem érdemes: sokkal jobb lesz tőle a hangulat. 🙂

A tósztot viszont nem lehet visszautasítani, ez minden üzleti étkezés kötelező eleme. Mindig a legmagasabb szinten lévő vendéglátó kezdi, állva kell elmondani és a jellemző szavak a „siker”, „kölcsönös együttműködés”, „közös jövő”, „bizalom”.

A vendéglátó után némi evést és társalgást követően a legmagasabb szintű vendég következik, majd 5-10 perces időközökkel a szolgálati utat követve a többiek (felváltva vendéglátó – vendég).

A végére már elfogynak a jellemző üzleti témák, ilyenkor már az egészség, család, gyerekek, stb. kerül elő. A vodka titka, hogy nem kell fenékig üríteni a poharat, sok kovászos uborka és egyéb falatot kell mellé enni és sok vizet inni. 8-10 feles így simán belefér egy átlagférfiba. 🙂

Vodka ügyben ajánlom a „Beluga Transatlantic”-ot (egyszerűen fenséges) és a biogabonából készült, számozott palackos szuperprémium mordvin „Чистые Росы”-t.

Nyelvismeret

Egyszerű: oroszul tudni kell és kész. Eleinte gondoltam arra, hogy a cégben majd az angol lesz a hivatalos nyelv, ez hamar megdőlt, mert egyszerűen nem találtunk idegen nyelvet beszélő kollegákat. A jellemző válasz az interjún: „Google translate-tel” tudok levelet írni. Ja, ha úgy nem…

Moszkva és a nagyvárosok ebben is különböznek, sok cégnél találkoztam angolul, németül folyékonyan beszélő orosz menedzserekkel. Vidéken ez szinte lehetetlen.

Szintek

Jellemző az oroszokra, hogy a bemutatkozó látogatást a legmagasabb szinten szeretik abszolválni. Ha magáncég, akkor rögtön a (fő)tulajdonossal akarnak találkozni, ha politika, akkor a lehető legmagasabb rangú fogad illetve hozzá akarnak bejutni. Mezítlábas menedzsert nem szívesen fogadnak elsőre nála magasabb szinten.

Erő

Oroszország nem csak sokszínű, multikulturális és komplex államigazgatási rendszerű, de ezekből és a történelméből kifolyólag egy birodalom. A politikusok, az üzleti élet és a „nép” is birodalmi szemléletű, kulturálisan a „bizancizmus” és a patriarchátus határozza meg.

Az üzletben ezt sem megkerülni, sem negligálni nem tudjuk. A megfelelő helyzetben tudnunk kell erőt sugározni és erőt mutatni. Ez megjelenhet külsőségekben (lásd következő bekezdés) vagy éppen jogi aktusokban egyaránt.

Autó és egyéb külsőségek

Sok tekintetben Oroszország a magyar 90-es évekhez hasonlatos. Az egyik ilyen az „autófétis”. Miközben Budapesten teljesen normális, ha egy befektetési alap tulajdonosa Bubi bringára pattan, vagy „komoly” tárgyalásokat egy étterem teraszán folytatunk le, addig Oroszországban (vidéken főleg) a nagy autó – drága iroda – tekintélyt sugárzó író- vagy tárgyalóasztal még mindig meghatározó jelentőséggel bír.

Márkák presztízse tekintetében a BMW-Mercedes-Audi nem emelkedik ki annyira, mint nálunk, a nagy Toyotákkal, koreai vasakkal (például Genesis) simán lehet reprezentálni, inkább a méret és a tonnák számítanak.

Moszkvában nehéz is egy hatsávos útról besorolni 2 tonnánál könnyebb és 5 méternél rövidebb autóval. Szerintem a legpraktikusabb az orosz (vidéki) utakra a Toyota Land Cruiser, a merev tengely, összkerékhajtás és a nagy ballonos gumik minden kátyúra és hiányzó aknafedélre gyógyírt jelentenek, míg a komplex és kifinomult multilink felfüggesztésű X6-ost inkább csak a kiváló minőségű nagyvárosi utakra ajánlom.

Ha valaki ódzkodik a műanyagtenger LC-től, annak ott az itthon nem forgalmazott óriás predátor pofájú Lexus LX.

Ja és a sofőr a vezetői autó kötelező eleme: egy személyben testőr, személyi titkár és facility manager. Soha ne vidd te személyesen a céges autódat szervízbe…

Tisztesség és etika

Ez a posztom leginkább szubjektív része. Nem egyszer találkoztam tisztességtelenül eljáró üzleti vagy politikai partnerrel az itteni munkám során. Rosszul esett (ki szereti, ha kiderül, hogy ő a balek a társaságban?), de valahogy utólag mindig úgy éreztem, hogy nem rosszindulat fűtötte az illetőt, hanem… valahogy amolyan „nekünk ez itt jár” mentalitást érzek mögötte.

Mindenesetre bizalom ide, vodkázás oda, mindig legyen bennünk egy kis egészséges kétség. Ha egy orosz partner sürget: lehet, hogy csak azért teszi, hogy gyorsan döntsünk és ennek érdekében hazudni is fog.

Ha egy orosz azt mondja, hogy itt (már) nem lopnak: ne higgyük el, százezer forintos fizetésből Oroszországban sem lehet megélni: vidéken hazaviszik a tűzifát, eladják a céges üzemanyagot, összeszedik az „ottfelejtett” alkatrészeket.”

Ha szívesen olvasnál még Zsolttól, látogasd meg az oldalát!

Kéthónapos karanténban Oroszországban

Share.

About Author

Leave A Reply