Visszatérés Krétára

0

Igazi hétvégi szórakozást kínálok ma nektek, pontosabban nem is én, hanem Ákos, aki londoni kalandjai után most teljesen más utakon indult el, amikor visszalátogatott Krétára. Hogy miért vissza, az hamarosan kiderül, amit még ígérhetek, az egy csomó érdekes videó, szóval teát, kávét bekészíteni, és irány a napfény kilenc felvonásban!

„A Kedves Olvasó eleddig talán a Londonba kiköltözős videósorozatom kapcsán találkozhatott velem, most azonban egy teljesen más témáról szeretnék pár percnyi videót és szót ejteni. Remélhetőleg ismételten sikerül szélesebb közönség számára is érdekes és szórakoztató tartalmat bemutatnom.

Elsőként helyezzük röviden kontextusba a dolgokat. Egyetemi tanulmányaim végéhez közeledve gondoltam egyet, és „úgy sincs veszteni valóm!” felkiáltással pályáztam az Erasmus diákcsere program keretein belül fél évre a görögországi Kréta szigetére tanulni.

Most elképzelem a hamiskás tekinteteket, valamint az együttérző kacsintásokat a sanyarú helyen történő egyetemi tanulmányokkal kapcsolatban. Bevallom, hasonló attitűddel vágtam neki a dolgoknak, mígnem hamarosan kiderült, hogy itt ténylegesen tanulásról lesz szó.

Mivel MSc-s hallgatóként jelentkeztem, így minden órám katalógusos, valami heti rendszerességgel számonkérős volt. Természetesen most nem panaszkodom, viszont végeredményében a szigetből csak nagyon keveset láttam, leginkább Heraklion városát, ami talán a legkevésbé érdekes az egész régióban.

Mindenesetre nagyon pozitív élményként maradt meg életem ezen szakasza, de a hiányérzet folyamatosan dolgozott bennem, tudtam egyszer visszatérek.

Visszatérés és kalandok

Jól sejthető módon, az egyszer pontosan most érkezett el, azaz egy hónapja. Szeretném megosztani veletek mindazt, amit ez a gyönyörű, és talán ha nem is ezer, de azért sok arccal rendelkező sziget tartogat.

Nem ígérhetek mást, mint számos kalandot, szép, szebb és elég szép felvételeket, naplementét, napfelkeltét és a teljes terület jelentős részének bejárását. Minden epizód mellé írok néhány mondatban leírást is, a videók megtekintését pedig tiszta szívből és erősen javallom.

Első nap

Természetesen az indulás, valamennyi magyarázat és hangulat felvételek elengedhetetlen jelenlétén kívül, bemutatom még a felszerelést amit magammal viszek az útra és lopva készült egy kevés drónfelvétel is Heraklion városáról. Az igazi kalandok és felvételek ez után a rész után érkeznek.

Második nap

Itt már ténylegesen javasolt a videó befogadására alkalmas érzékszervek finomhangolása, hiszen végre útnak indulunk, egyből megmérettetem magamat egy félmaratonon, ami még durvábbra sikeredett, mint az idei budapesti és elindulunk a festői Matala irányába.

A partszakasz érdekessége, hogy az itt található természetes barlangokba az 1960-as években önkéntes alapon hippi csoportok költöztek be, azóta évente megrendezésre kerül az itteni fesztivál is. Sajnos még nem voltam, de biztosan hangulatos.

Sikerült kissé rohanva elérnünk a naplementét, ami rögtön a túra talán legszebb felvételeit eredményezte. Ja és persze, majdnem sikerült elhagyni a drónt az első napon, az autó követése közben és mindehhez még tengeribeteg is lettem az autóban drón irányítástól, szóval még izgalom is jutott erre a napra.

Harmadik nap

Enyhén erős vállalással meg szerettük volna mászni a szigeten található legmagasabb csúcsot (Psiloritis 2456 m).

A ténylegesen kedves helyiek javaslatára a tervezettől eltérő, de elméletben rövidebb útvonalon közelítettük meg a hegyet, ahol a kisautónkkal a finomított sziklákból képzett földutakon bolyongva, majd hegyi kecske módjára szaladgálva rá kellett jöjjünk, hogy innen bizony mi fel nem jutunk ma, ezért fájó szívvel, de tovább álltunk.

Egy csalódással és méhtámadással később meg is érkeztünk a túra következő fénypontjához, mely nem más, mint a különleges Preveli beach. Hogy miért is különleges?

Egy völgy kivezetésében található, ahol egy édesvízi csermely éri el a tengert, nagyon egyedi élmény, így el is határoztuk, hogy ott alszunk a parton, közben pedig fotóztuk a csillagokat.

Negyedik nap

Nehéz szívvel ugyan, de elhagytuk ideiglenes szállásunkat és megpróbáltuk több módon is megközelíteni következő célpontunkat, Samaria Gorge-ot, mely egy másik völgy, lényegesen nagyobb, kellemesen kiépített túrázó infrastruktúrával és egészen magas hegyekkel.

Sikerült végül a leglassabb és legdrágább módot választanunk, ami ugyan megtett kilométerben a legrövidebb – komppal mentünk tovább. Készült pár egészen jó felvétel, de ezen kívül egy lazább napra sikeredett és természetesen megint az éjszaka közepén találtunk csak magunknak szállást.

Ötödik nap

A napfelkelte során döbbentünk rá, hogy milyen szép kis városkába érkeztünk meg éjjel, ezt gyorsan meg is próbálom megmutatni, majd indulunk tovább arra a nevezetes partszakaszra, ami úgy vált a kedvencemmé, hogy csak mások elmeséléseiből ismerhettem.

Ez nem más, mint Elafonisi, tényleg nagyon szép a sekély vízzel, valamint gyönyörű természeti adottságokkal és színekkel megáldva. Többet nem is írok róla, mert a videó sem tudja igazán visszaadni az élményt, pláne a szavak.

Ezt követően, hogy maximalizáljuk a napunkat, eljutottunk még Balos beach-re is, mely, mint kiderült egész jó esélyekkel száll ringbe Elafonisivel szemben. Meglepő módon itt is tátva maradt a szánk, főleg, hogy sikerült elkapnunk a naplementét.

Persze ehhez újra az autót próbáló úttalan utakon kellett versenyt futnunk az idővel. Szerintem megérte. Éjjel már nem mentünk vissza a városba, viszont a parton sem aludhattunk, így maradt az autó a parkolóban.

Hatodik nap

Másnap reggel még kiaknáztuk a lehetőségeket, amiket Balos biztosított és nem bántuk meg, tényleg nagyon jól néz ki. Ismét nehéz szívvel, de tovább indultunk, újra megpróbáltuk meghódítani Samaria Gorge felső bejáratát.

Ezúttal sikerült is, de mint ez akkor kiderült, a zárás előtt másfél órával értünk oda, így csak igen limitált távot tudtunk megtenni, de így is szép és jó élményként marad meg.

Az éjszaka leple alatt belopóztunk a Chania reptér mellett található eldugott kis tengerparti öböl bejáratához, egy enyhén lezárt kapun keresztül, a szemétfeldolgozó üzemben tett váratlan látogatásunkat követően.

Hetedik nap

Reggel megint rácsodálkoztunk, hogy hova is érkeztünk, bár ez esetben nem volt akkora szerencsénk, a part maga nagyon hangulatos és kellően életveszélyes a le- és feljutás ahhoz, hogy egy különleges hely alakuljon ki ott, ahol nem is számítana rá az ember.

Ezt követően egy villámlátogatást tettünk a kedvenc városomban, a közeli Chaniában. Arra talán elegendő volt ez a szűkös egy óra, hogy a kedvenc részeimet megmutathassam, haladtunk viszont tovább abban a reményben, hogy még megpróbálkozhatunk a Psiloritis ismételt meghódításával.

Természetesen nem jártunk sikerrel, viszont egész véletlenül rátaláltunk Zeusz fiatalkori lakhelyéül szolgáló Ideon barlangra, természetesen a mitológia kapcsolatra nem derült egyértelmű fény, viszont kellően jót szórakoztunk a környéken, 2000 méter körüli magasságban megfuttattam a drónt is, véleményem szerint egész eredményesen.

A drón egyik fontos küldetése még az volt, hogy feltérképezze a Krétán található sícentrumot. Ez tulajdonképpen sikerült is, viszont sajnálatos módon nem tudtuk megközelíteni már az egyébként elhagyatott épületeket. Vissza is tértünk Heraklionba, ahol kiderült, hogy lehet, a szigeten fogok ragadni.

Nyolcadik nap

Hivatalosan is megerősítésre került, hogy a sztrájk elkezdődik, aminek értelmében minden járatot törölnek az én indulási időpontommal kezdődően. Sikertelenül próbáltam felvenni a kapcsolatot a légitársasággal, míg végül a reptéren kialakult enyhén hisztérikus helyzet feltérképezését követően úgy döntöttem, hogy inkább kivárom mi is lesz ebből az egész munkabeszüntetésből.

Kilencedik nap

Hogy keretet adhassak az egész utazásnak, az utolsó napon részt vettem egy másik futóversenyen Festos városában. Az úton kiderült azon apróság is, hogy az elképzeléseimnek megfelelően mégsem lesz sztrájk és időben indul a járatom.

Így már kissé sietősen ugyan, de a futást követően pakolhattam is össze és indulhattam haza. Ennyire még talán nem örültem ezelőtt a gépre való felszállásnak.

Ennyi történt tehát a legutóbbi, Kréta szigetén tett látogatásom során. A sziget közepének és nyugati részének érdekesebb pontjait sikerrel bejártuk, de mindenképp maradt még tennivaló egy következő látogatás esetére.”

Share.

About Author

Leave A Reply