Visszatérés az iskolába holland módra

0

Csakúgy, mint Magyarországon és több európai országban, lassan Hollandiában is (korlátozások közepette, de) újranyitnak az iskolák. A legtöbben persze örülnek neki, ám akadnak olyanok is, akik egyáltalán nem várják, míg mások mennének, de nem tehetik. Vera összefoglalójából kiderül, hogyan is zajlanak a dolgok a hollandoknál.

„A korona után május elején mentek vissza az általános iskolások a sulikba. Legalábbis hivatalosan és emellett vannak speciális esetek is. Sok gyerek örült a nyitásnak, néhányan pedig – akiket bántanak a társai – pedig nem. Állítólag ez nagyjából tíz százalékos arány lehet.

Én, mint két általános iskoláskorú gyerek anyukája, személy szerint nagyon vártam arra a napra, hogy a csemetéim közel két hónap után végre ismét suliba mennek. Rajtam kívül is többen mondták az ismeretségi körből, hogy aznap pezsgővel / tortával fognak ünnepelni.

Igazából az országban szempillantásnyi idő alatt elég szuperül megszervezték az online oktatást. A mi esetünkben ez a töpörtyűnél elég lazán zajlott: megkaptuk a weboldal elérhetőségét ahol dolgoznia kellett, ezt a tanárai tudták követni.

Imádnivaló mentalitás

Emellett minden hétfőn egy személynek be kellett menni a suli udvarára, ahova vagy névre szóló szatyorban kitették a színezni-kivágni-barkácsolni valókat, vagy egy ablakon adták ki őket.

Olyan is volt, hogy mikor mentem az aktuális elhozni valóért rácsodálkoztam az udvart borító cserepes árvácskák százaira: az iskola MINDEN családnak vett egyet köszönetképpen, mert kibírják-elviselik ezt a faramuci helyzetet.

Időnként pöttömmel mentünk – ahogy mások is -, hogy találkozhasson a tanárával (résnyire nyitott ablakon keresztül) és megbeszéljék hogyan halad. Ilyenkor jól meg lett dicsérve az itthoni munkájáért – akkor is, ha épp ellezserkedte. Ez a holland sulik mentalitása és én imádom.

Ugyanígy kapott minden törpe egy-egy csomag húsvéti nyuszitojást és anyák napja előtt pedig rám szóltak, hogy bele ne nézzek a szatyorba, mert benne van az anyák napi meglepetés készítéséhez az alapanyag, ezt majd apának kell odaadni, hogy segítsen benne.

Mivel tudják, hogy Öcsisajtnak ott a nővére is, ezért a húsvéti csokiból kettőt adtak: „Vigyetek Lucnak is”, ez történt az anyák napi csomagnál is: „Benne van a nagylányé is, külön tettük, hogy ne legyen keveredés.”

A nagy pedig rengeteg feladatot kapott, emellett minden délelőtt meetingjük volt ahol az idő egy részében keményen tanultak, a másik részben pedig a tanárok a lelküket ápolták és beszélgettek velük, meg ők egymással.

Most egy darabig a picik minden másnap járnak iskolába, kivétel ott, ahol olyan kicsi az osztály létszáma, hogy ez nem szükséges.

Kötelező távolságtartás

A mi igazgatónk az összes magyar gyereket egy időre osztotta be – ez négy főt jelent itt -, próbálta a testvéreket is ugyanezen elv alapján együtt hagyni de emellett egyértelműen leírta a levelében, hogy ez nagyon kemény munka volt és senki se próbálkozzon azzal, hogy át szeretné variálni. Arra nem hajlandó.

Ebben a suliban a másfél méter távolságot is valóban megpróbálják betartani, ha nem is a kicsik közt mert az lehetetlen, de a nagyobbacskáknál már kezdik és a szülőknek pedig muszáj.

Ez annyit jelent, hogy nálunk négy bejárat van a kapun, így a gyerekek négy csoportra lettek osztva: mindnek más-más bejárat van kijelölve. Eddig be lehetett kísérni őket, a kicsiknek segíteni, de most a kapunál meg kell állnunk és reménykedni, hogy hamar alkalmazkodnak majd a helyzethez.

Az udvaron összegyűjtik őket a tanárok és onnan az ő fejfájásuk, hogy a továbbiakban mi és hogyan történik.

Ezen a héten az ünnepnapok miatt például egy napon kellett suliba menniük. Múlt héten háromszor. Aki egy kicsit is beteg, az meg nem mehet és kész.

Több ezer eltűnt gyerek

A korona időszakában elvileg ment az online oktatás, ami ugyanúgy kötelezőnek számított mint a normális, ennek ellenére több ezer gyerek egyszerűen eltűnt.

Jellemzően azok, akik külföldről érkeztek és legtöbb esetben a szüleik még egyáltalán vagy csak alig tudnak hollandul, így a tanulásban sem tudnak segítséget nyújtani.

Ők a korona időszakban egyszerűen felszívódtak: sem telefonos, sem másmilyen megkeresés nem járt eredménnyel, ha a tanár kiment hozzájuk, akkor ajtót sem nyitott senki.

Egyes vélemények szerint a vírus kitörésekor elhagyták az országot és majd visszajönnek. Ez nagyrészt meg is valósult, most a statisztikák szerint iskolánként 3-4 fő hiányzik, akik többsége családtag és valószínűleg együtt vannak valahol.

Akik nem örülnek, hogy vissza kell menni…

Az iskolák bezárásának másik eredményéről is több beszámoló érkezett: azokról a gyerekekről van szó, akiket a társaik az iskolában állandóan piszkáltak és emiatt számukra igazi felüdülés volt az otthonlét.

Ezek némelyike az édesanyja szerint teljesen megváltozott, az addigi visszahúzódó, csendes helyett vidám, élettel telivé vált. Ők most nem boldogok, hogy vissza kellett menniük, talán a fél- iskola egyfajta megoldás számukra.

Az arányuk nagyjából 10% az összes gyerekhez képest. Legalábbis a statisztika ezt mutatja. Az, hogy emellett valójában hányan vannak, senki sem tudja.

…és akik mennének, de nem tehetik

És van az a speciális csoport, akiknek különleges indok miatt nem lehet iskolába menni, pedig szerintem bárki kezét-lábát odaadnák azért cserébe, ha megtehetnék. Ők azok, akiknek valamelyik családtagja olyan betegséggel küzd, ami mellé véletlen sem kerülhet fertőzés.

Erre példa egy 7 és 11 éves testvérpár esete, akik most édesanyjuk védelmében maradnak otthon: ő kemoterápiát kap. Tudja, megmondták neki, hogy meggyógyulni sosem fog és ez csak időt ad, de pont ez az, amire szüksége van: még szeretné látni legalább azt, hogy idősebb fia középiskolába kerül.

Ez itt 12 éves kor után következik be, mivel az első osztály négy évesen kezdődik. Tehát reménykedik még egy-másfél évben. (A gyerekek négy éves szülinapot követő napon iskolába mennek, mindegy, hogy milyen hónap. Persze kivéve a szünidők.)

Mivel a srácok márciusban veszítették el édesapjukat – tüdőrák miatt -, most még nagyobb erővel próbálják az anyukájukat megvédeni, ebben az iskola is segítséget nyújt. A tanítási napokon például a padjukra tett laptoppal követhetik az osztályban folyó eseményeket.

Mi lesz a következő hetekben?

A normál napok az általános iskolába június nyolcadikán térnek vissza – azaz a rendszabályok valószínűleg maradnak, de minden gyerek minden tanítási napon kell, hogy menjen, így végre az egymástól elszeparált barátok is tudnak találkozni.

Nálunk ez a nagyobbnál fontos, mert azzal, hogy az igazgató egyszerre osztotta be a magyarkákat és a testvéreket, az egyedüli, vagy ebbe az iskolába egyedül járó gyerekek kerültek a másik csoportba (illetve ahol a tesók már nagyok vagy túl kicsik), így sajnos a lányom összes barátja is.

A középiskolák pedig június 2-án nyitnak, de speciális feltételekkel, melyek egyike az, hogy megtiltották azon tanulók tömegközlekedéssel való iskolába járását, akik 8 kilométeren belül laknak a sulitól.

Ez esetben biciklivel kell menniük, sétálni vagy vigye be őket a szülő. Ennyi. Ez oda-vissza ugye 16 km is lehet, ami szép időben, kipihenten bicajozásra oké, fáradtan és széllel szemben engem piszok nyűgössé tenne. De persze én vagyok cukorból és ezt vállalom. Úgyhogy sok szülő most alternatív megoldást keres.”

Ha szívesen olvasnátok még Vera élményeiről, látogassatok el a blogjára!

Velence – kisváros a nagyvárosban egy ott élő magyar szemével

Share.

About Author

Leave A Reply