Visszaköltözni Amerikából?

5

A mai poszt szerzője, CMT2K nem hétköznapi okokból ment el az Egyesült Államokba: mozgáskorlátozottként ugyanis nehezen talált normális munkahelyet magának. Mindez lassan másfél évtizede volt, azóta az élet sokat változott az USA-ban is, ráadásul más okok is arra vitték őt és családját, hogy feltegyék a kérdést: legalább ideiglenesen visszaköltözzenek-e Magyarországra. (A poszt a Magyarország és én pályázatra érkezett, a képekért pedig jár a köszönet a szerzőnek.)

„Ezen a héten lesz 14 éve, hogy megérkeztünk az USA-ba. A helyiek gyakran kérdezik, hogy „What brought you to the United States?” („Mi hozott, miért jöttél az USA-ba?”), amire én viccesen mindig a British Airways-t válaszolom.

Egy 10 napos floridai nyaralás után jött az ötlet, a szülők részéről, hogy próbáljuk meg a zöldkártya lottót. Az első évben kihúzták páromat így vele engem is, de a neheze csak innen kezdődött.

Valójában ha a valódi indokot keresem, a leginkább az motivált, hogy kerekesszékhez kötött mozgáskorlátozottként Magyarországon a kilencvenes évek végén igényes munkát és munkahelyet találni gyakorlatilag lehetetlen volt. Szerintem ez ma se különösen könnyű dolog, de annak idejében sokszor csak a portásfülkéig jutottam el.

Ha kérdéses lenne, hogy mégis miből telt akkor floridai nyaralásra, akkor a válaszom az, hogy mint programozó otthonról ismerősökön keresztül sikerült néhány projektet végigcsinálni, plusz annak idejében még lehetett pénzt keresni asztali számítógépek összeszerelésével és javításával.

Nekem nem ez volt életem vágya, a négy fal között magamban a macskával a reggeli TV műsort nézni és várni hátha beesik valami. Egyedül a lakásból sem tudtam kimenni.

Akkor irány Amerika

Nagyon döcögősen kezdődött, párom alkalmi munkájából és hozott pénzből, valamint szülői segítségből éltünk 5 hónapig, amikor megkaptam első részidős munkámat egy nagy cégnél, saját irodával.

A félidős munka bére akkor elég volt a lakásbérlésre, a számlákra és néha egy-egy extra kiadás is belefért. A nagy batár öreg amerikai autónkkal sokat kirándultunk, egyre jobban felfedezve a környéket.

Először 9 hónap után látogattunk vissza Magyarországra. Nagyon hamar, mert egy online aukción nyertünk két oda-vissza jegyet Bécsbe $95-ért. Csak egy rohanás volt, de így ennyi idő után is már nagyon idegen volt minden, persze a sötét téli napok és a nyirkos idő se igazából növelte az élvezetet. Sikerült sok baráttal újra találkozni, hajnalig dorbézolni, boci csokival és téliszalámival megrakott bőröndökkel visszajönni.

Egyébiránt, nem egy leányálom átrepülni az óceánon, ha kerekesszékhez van kötve az ember. Úgy visznek be a gépbe, mint Kannibál Hannibált a filmben, már csak a vicsorító maszk hiányzik rólam. WC-re menni általában nem tudok, maximum ha vészhelyzet van, megmozgatni magamat nulla.

Leszállás után meg kell várni, amíg mindenki szépen lassan elhagyja a gépet és utána megvárni, amíg valaki segítség jön érted, van, amikor félóra múlva még akkor is ha csak 20 perced van a következő csatlakozásig …

Visszaérkezésünkkor jó hír fogadott, előléptettek a cégemnél és teljes munkaidőben dolgozhattam tovább. Innentől kezdve különösebb anyagi gondunk nem adódott többé, két évre rá már saját házban bulizhattunk tovább a helyi magyarokkal. Igazi amerikai barátot nem sikerült találnunk a 14 év alatt, akikkel összejöttünk általában vagy magyarok, vagy más európaiak.

Évekig maradt a rózsaszín köd

Pár évig még hazajártunk évente, de igazából a hazai cuccok behurcolása volt a legjobb része az utazásoknak, egyikünk se érezte igazán jól magát Magyarországon. Kifejezetten megváltás volt az itteni nyugodt világba visszaérkezni és visszalassulni. A rózsaszín köd meg is maradt a szemünk előtt jó pár évig, ahogy az szokott szinte minden bevándorlónál az első pár kultúrsokk után.

Ezzel párhuzamosan elkezdtük bejárni a világot, sok egzotikus és távoli helyre eljutottunk és egyre jobban imádtunk utazni. Munkámnak köszönhetően, volt lehetőségem folyamatosan jó ajánlatok után keresgélni és ki is használtuk őket, néha fillérekért jutottunk el a világ másik részére.

Haza egyre ritkábban mentünk, volt, hogy kirándultunk Európában, de Magyarországra még csak be sem ugrottunk. Azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy egy-egy hazaruccanás többe került, mint egy tíznapos karibi hajóút, és ha az az ember éves vakációja, nem is kérdéses hova indul el inkább.

Mivel nekünk Magyarországon szállodába kell mennünk minden alkalommal, egyik családunk lakása se bejárható kerekesszékkel, ez még inkább eltántorított az utazástól ebben az időszakban.

Néhány barátunk időközben családjukkal visszaköltöztek az óhazába. Annak idejében csak álltunk és nem értettük teljesen, mi is lehet a valós oka itt hagyni Amerikát ahol olyan egyszerű az élet, 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás.

Azt már akkor is láttuk, hogy gyereknevelés terén koránt sem optimális az ország, a srácoknak nincsenek barátaik, nem járnak le a térre rosszalkodni, alig vannak gyerekprogramok. A hazaköltözöttek szinte azonnal eltűntek a radarról, semmit se hallottunk felőlük többet néhány elszórt digitális morzsán kívül.

Először igazából 2010-ben éreztem megint újra szuperül Magyarországon és ismét elkezdtünk évente egyszer néha kétszer is átugrani. Valahogy kedvesebbnek tűntek az emberek, az utcán vadidegenekkel leültünk csak úgy beszélgetni, fesztiválok, a rengeteg program, a kis kiülős kávézók, annyi minden, amit itt a tengerentúlon nem lehet részünk.

Persze, mint amerikai turista most a magyarországi viszonyokat kezdtem látni szerencsére bifokális, fent rózsaszín lejjebb szürke szemüvegen át.

Mókuskerék, avagy threadmill

Egyre jobban kezdett az életünk rá hasonlítani, minél többet dolgoztunk, annál kevesebb idő jutott a kirándulgatásokra. Igaz az is, hogy prémium autók száma progresszívan növekedett a garázsban.

Érdemes beszélni a korlátozott fizetett szabadságról, amit többször is megtoldottunk pár hét fizetetlennel is. Itt ugyanis a fizetett szabadnapok száma újraindul ahányszor munkát váltasz, így lehetséges az a szituáció is, hogy hatvanévesen van 5 nap szabadságod a cégnél, ha éppen két éve kezdtél náluk dolgozni.

Van néhány nagyon menő a cég, ahol korlátlan fizetett szabadság jár minden alkalmazottnak, jó lett volna bekerülni egy ilyen helyre, de nem volt lehetőségem.

Otthon a szülők idősödnek, egyre többször lenne szükségük segítségre vagy arra, hogy egyáltalán ott legyünk. Az élet sokat változott az USA-ban 14 év alatt, mi is rengeteget változtunk.

Azon törjük a fejünket, hogy tudnánk ideiglenesen visszaköltözni, anélkül hogy az itteni életünket teljesen feladnánk, így megteremtve a magyarországi tartózkodás anyagi hátterét.

Nagyjából ugyanannyi érv szól a maradás és a költözés mellett és ellen is. Mozgáskorlátozottként egyértelműen egyszerűbb az élet az USA-ban, ez tény. Vajon pár dologért az ember fel tudja adni a kényelme egy részét? Nincs csattanója a történetnek és igazából tanácsot se szeretnénk kérni, mit csináljunk, inkább csak egy speciális oldalát szerettem volna megvilágítani a témának.”

Share.

About Author

5 hozzászólás

  1. Most olvastam ezt a cikket. azt kell hogy mondjam hogy a te életed az enyémhez képest még így is egy álom. Én 17 éve élek az egyesült államok ban úgyhogy azóta is ugyanazon a munkahelyen dolgozok és ugyan abból a pénzből kell megélnem és eltartom a családomat mint amit tizen hét éve kaptam napi 10-12t dolgozok. Van egy szabad napom. Dolgoztam az összes hétvégén meg ünnepekkor is . A munkahelyem szponzorál és így sem kaptam még meg a zöldkártyát . A gyerekem amerikai állampolgár High Schoolba jar. eleinte minden jól indult de mostanra már azt kell hogy mondjam hogy nagyon nagyon belefáradtam ebbe az életbe úgy érzem hogy Amerika elrontotta az egész életemet egy nagyon nagy hiba volt idejönni . Egy kész szenvedés volt albérleteket keresgélni vagy akár orvoshoz menni ami méregdrága . Arra nincs pénzem hogy egészségügyi biztosítást fizesek . Nagyon hosszú a történet egy szó mint 100 szeretnék hazamenni . De tizen hét éve nem voltam otthon és fogalmam sincs hogy igazából milyen is lehet megoszlanak a vélemények mindenki mást mond ez attól is függ hogy az ország melyik területén élsz . A gyerekem tud magyarul beszélni de írni meg olvasni nem tud . Na most akkor hogy tudnék hazamenni mert már úgy érzem hogy teljesen becsavarodtam itt . ha nektek vannak papírjai tok akkor haza tudtátok menni és megnézni hogy milyen az élet Magyarországon tehát úgy érzem hogy nem neked kéne ezt kérdezni ha nem nekünk kéne tőled kérdezni hogy milyen Magyarország mert te haza tudsz menni . Lassan már az összes családtagom meghal és nem is találkoztam velük . Az apámat nem láttam tizen hét éve . Azt gondolom hogy ennél jobb neked nem is lehet hogy bármikor hazamehetsz vagy akár visszajöhetsz. Persze nem mondom hogy sajnalatos hogy toloszekben kell elned. Biztos nagyon nehez lehet. De talan amerikaba jobb annak aki mozgas serult. Tudom hogy ettől a hozzászólástól nem leszel okosabb csak a véleményemet szerettem volna leírni. És ha netán úgy döntesz hogy hazaköltöztök akkor írd meg légyszíves hogy milyen otthon. Mert magamtol nem tudok donteni.

  2. Reenie H on

    Amerikaban szulettem (szuleim 56-sok). Rajottem M.o.-n gyereket nevelni sokkal jobb. Ha gyereked van, tudod milyen itt a H.S., vagy nem beszelve a M.S. egy kertes kulvarosban. Konzumerizmus sokakat itt rekeszt. Megelhetes az relativ. Itt tobbet kereshettunk mert joval tobbet dolgozunk, alig vagyunk a csaladdal, de tobbet is kell kolteni amugy mindenre amit M.o.-n termeszetes jutatasnak konyvelnek el (gondoljunk az egeszsegugyre, iskolaztatas). Magyar – magyar kapcsolatokat csak igen nagy aldozatokkal lehet fentartani, ha mar valakinek van energiaja a heti ingazas utan hetvegen a korgyurun sok massal orat vagy orakat vezetni. Gyerekek 12 osztaly utan is tudnak a magyar verkeringesbe bekapcsolodni, foiskolakon, egyetemeken … hasonloan azokhoz akik ide jonnek tanulni tomegesen, pl. a tavol keletrol vagy delrol. Kulcs az hogy az itteni tapasztalatokat otthon kamatoztatni, es elni az eletet, ne mindig arra koncentralni hogy a szomszed orszagban mennyivel tobbet keresnek. Mert annak megvan az ara!

  3. Nikolett on

    Most találtam rá az oldalra és olvastam a cikket és a kedves hozzászólásokat. Bár én Magyarországon kívül sosem jártam és csak mások elmondásából tudom milyen lehez amerikában élni. Dilemmát okoz, kimenjek vagy sem oda lakni, férjhez menni egy kisgyerekkel.
    Gábornak azt mondanám 17 év alatt sokat változott Magyarország és nem feltétlenül jó irányban. Ha szerencséd van és jó munkahelyet találsz itthon akkor gondtalan életet tudsz élni. Viszont ha nem akkor itt is a jó megélhetésért nem hogy 12 órát, hanem sokkal többet kell dolgozni. És vagy bejelentenek vagy sem. Ez akkor derül ki amikor elmész dokihoz és közli nincs tb-d lehet kifizetni a nem kevés díjat az ellátásért.
    Reenie-nek csak annyit mondanék, ha itteni viszonylatban milliomos vagy persze gondtalan az iskoláztatás meg ha mellé még van 3 vagy annál több gyermeked. Ha pedig csak örülsz ha már az alap minimálbért megkapod és egy gyermeked van nem sok lehetőség van főiskola, egyetemre a gyerekednek, mert anyagilag nehéz. Persze vannak támogatások nem is egy, de annyi feltétele van, hogy tuti egyen megbuksz ha nem figyelsz oda rendesen. Jól hangzik a támogatjuk a családokat, de ha csak egy gyereked van nagyon sokból kimaradtsz. És véleményem szerint a támogatás igénybe vétele miatt sok gyereket szülni nincs értelme. Sok ismerősöm van akik csak a támogatásra hajtanak 3 vagy 4 gyereke is szülnek egymás után na de a gyes amit kapnak családi pótlék nélkül az csak netto 25600ft. A párjuk meg csoda ha havi 120at megkapja és az még a jobbik eset. Nyakra főre szülnek sokan, de abba nem gondolnak bele hogy azokat a gyerekeket ki is kell iskoláztatni egyszer. Nem mindenre terjed ki azért bizonyos támogatások, ösztöndíjak. Bocsánat ha valakit megbántottam a véleményemmel. Úgy éreztem jó ha az itthon ragadt véleményét is tudják.

Leave A Reply