Visszailleszkedés a hétköznapokba

0

A legtöbb ember életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, világot kell látnia, mert elege lett a hétköznapok taposómalmából. Ilyenkor aztán sokan neki is indulnak, hogy hosszabb-rövidebb idő elteltével aztán visszatérjenek a munkához.

Így volt ezzel Anita is, kicsivel több, mint egy éve mondott fel a munkahelyén, hogy önkéntes legyen Vietnamban. Aztán visszatért és ma ismét egy multinál dolgozik. A kérdés az, hogy mely területeken látja másképp a dolgokat, mint az ázsiai kaland előtt.

„Gondolkodásmód

Egy év utazás, felfedezés után visszaültem az irodai székbe, hogy egy időre letelepedjek, biztos hátterem legyen és gondoltam kipróbálom mi változott. A hozzáállásom, a reakcióim, a gondolataim.

Kiteljesedett a pozitív gondolkodásmód, amit annak köszönhetek, amin keresztül mentem. Nem szálltam meg luxusszállodákban, „fapados” helyeken laktam, helyiekkel, nem utaztam luxusautókban, egyszerű, és sokszor borzalmas járművekkel utaztam mindenhol.

Láttam egy olyan világot, ami által megértettem azt, hogy mi itt mennyire szerencsések vagyunk. Miközben másoknak fele annyi pénzük vagy tárgyuk sincs, mint nekünk, ők legalább kétszer olyan boldogabbak mint mi.

A gondolkodásmódhoz hozzátartozik a stressz elengedése, ami többek között azt is jelenti, hogy ha a 8 órás busz 10-kor érkezett meg, mosolyogtunk egyet, hogy legalább jött busz.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

Eközben a reggelente 2 percenként járó metróra úgy szaladnak az emberek Prágában, mintha az utolsó esélyük lenne arra, hogy a közeledő Apokalipszis elől elmenekülhessenek.

Ha valóban ezen múlik a nyugalmuk, keljenek fel 15 perccel korábban. Én ha már később indultam, már úgyis elkések, majd tanulok belőle, elnézést kérek, és megpróbálok kialakítani egy szokást, hogy ez legközelebb már ne forduljon elő.

Túlgondolás

Júniusban kezdtem az új munkahelyemen, nem volt egyszerű a beilleszkedés. Azonban hamar feladni sem akartam, nem a szokásom. Bár az első hetekben nehezen ment az egész napos koncentráció, lassan visszaszoktam a nyolcórás munkahétbe, és a lehető legtöbb dolgot próbáltam belevinni a mindennapjaimba.

Először csak sodródtam az árral, de később már átvettem az irányítást, és egy megváltozott gondolatmenettel rengeteg lehetőséget nyitottam meg magam előtt. Amikor elfáradtam, pihentem, amikor stresszes voltam meditáltam.

Régebben sokat stresszeltem, de megváltoztattam a „Mi lesz, ha…” kérdésre a választ. Belegondolok a legrosszabb végkimenetelbe, és rájövök, hogy az annyira egyébként nem is rossz.

Mert mi lesz, ha a munkában elrontok valamit? Szerencsére nem vagyok sebész, csak e-maileket irkálok egész nap, ezzel nem árthatok senkinek. Ha sok e-mailem van, akkor lesz aki később kap választ, tőle elnézést kérek. De emiatt miért stresszelném magam?

Meg kell találni a fontossági sorrendet, és az első az egészség. A jó alvás, egy finom étel, mosoly, nyugalom, ez csak akkor lehetséges, ha a stresszes szituációkra másképp gondolunk, ha egy kicsit távolabbról nézzük. Valóban olyan fontos ez?

Elengedés

A metró, ami szemünk előtt ment el, már elment. A munka, amit nem kaptunk meg, már nem kaptuk meg. Jön a következő metró, és lesz egy másik munka, amit megkapunk. Nekem segített, hogy egy kicsit visszaléptem.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

Share.

About Author

Leave A Reply