Vietnámi kávékaland

0

Folytatódnak Viki és Dani kalandjai, akik maguk mögött hagyták Thaiföldet, hogy Vietnámban folytassák útjukat. Mint írták, útjuk kezdete óta teljes lendülettel keresgélik az állukat, ám a Vietnámban tapasztalt ellentétekre még így sem nagyon találnak szavakat.

„A vízesés-mániánkat kielégítendő, megnéztük a Dalat-tól 30km-re található zuhogó elefánt-vízesést, és a mellette lévő buddhista templomot (Chua Linh Án) az 54 m magas Buddha-szoborral.

A szoborba fel lehet menni, gyönyörű a kilátás. A vízesés ereje elementáris, hatalmas robajjal zúdul le, mögé is be lehet menni, ebben hasonlít a Niagarára. De a víz saras, büdös és rengeteg szemetet visz le magával. Itt ez a hagyomány, elhajítják a szemetet, ami régen banánlevél volt, most műanyag.

El szerettünk volna menni az ország állítólag legszebb vízeséséhez (Pongour) is, de olyan zergeverte utakon vitt a navigáció, hogy a cél előtt 10 km-rel visszafordultunk.

Hazafelé azért útbaejtettünk egy harmadikat (Prenn), ahova már nem kellett belépőt fizetni, mert már öt óra volt. Ezek a belépők 500-1000 Ft körüliek, jóval alacsonyabbak, mint a Thaiföldön fizetendő, akár 4000 Ft-ok.

Látogatás a kávéültetvényen

Dalat-nak ideális, 1500 m-es fekvése miatt nem csak temérdek növénytermesztő fóliasátra, de remek kávéültetvényei is vannak.

Mivel mindketten szeretjük a kávét, és még sosem láttunk közelről ilyesmit, befizettünk egy félnapos, kávéültetvény látogatásra, és az egész folyamatot a termesztéstől a pörkölésig bemutató programra. Felejthetetlen élmény volt.

Nagyon sokat megtudtunk a kávéról. Láttuk a szemeket még zölden, aztán éretten pirosan. Megtanultuk, hogy takarítják be a termést, hogy tisztítják, erjesztik, majd szárítják. Aztán megpörkölhettük a saját kávénkat.

Ott, a hegyekben a világ egyik legjobb minőségű kávéját csinálják. Az Arabica kávé csak 800 m tengerszint feletti magasságban terem, a Robusta ez alatt, viszont a komplex ízhez 1500 m magasan kell termeszteni a bokrokat.

A kávénak a 10 C és a 35 C fok közötti hőmérséklet a legideálisabb. Dalat-ban egész évben 25 fok van (éjszaka 15), így a kávécserjék is különösebb időjárási anomália nélkül élhetnek.

A virágfesztivál

Minden második évben rendezik meg a Dalat-i virágfesztivált. Nincs összehasonlítási alapunk, de bizonyossággal mondhatjuk, világszínvonalú rendezvény volt.

Az egész várost feldíszítették, szépen eltakarítottak (ami Vietnámban nagy szó!), és felállítottak a tóparti főtéren egy hatalmas színpadot. Maga a megnyitó dec. 20-ára volt meghirdetve, és oda csak meghívóval lehetett bemenni, ám szerencsénkre 19-én volt a főpróba, amit élőben láthattunk.

Nagyon szép műsor volt, látszott, hogy ez a rengeteg ember hetekig (ha nem hónapokig) fáradozott azon, hogy minden tökéletes legyen. A fény- és hangtechnika is kiemelkedően jó volt, ebben nagyon jók a vietek.

A thaioknál eddigi tapasztalataink alapján nem a legigényesebb a zene, és a hangfalak is torzítva bömbölnek, míg itt magas hangerőnél sem zavaróak a hangszínek, és a zenék szinte kivétel nélkül igényesek, az énekeseknek pazar hangjuk van, nincs kornyikálás.

Parkokban Svájc és Anglia

Másnap elmentünk az egyébként is pompázatos városi virágos kertbe (Dalat flower gardens). Tematikusan van berendezve, nagyon szép és színes. A fesztivál miatt sokan voltak, és orchideavásár, bonsai-kiállítás is volt.

Egyébként is az állunkat keressük, mióta úton vagyunk, de Vietnám kontrasztjára nincsenek szavak. Ha parkosításról van szó, Kanada, Svájc, Anglia, de még Ausztria is elbújhat. Nem is értjük, ezt a rendezettséget miért nem igénylik a magánéletükben.

Tó a magasból

A város közelében van egy Tuyén Lám nevezetű tó, melyet (szintén) hegyek vesznek körbe, és nagyon érdekes alakja van felülnézetből. Mindenképpen meg szerettük volna nézni ezt élőben is.

Az interneten azonban azt olvastuk, le van zárva a hegycsúcsra (Dinh Pinhatt, 1696 m magas) vezető út. Mi azért nem adtuk fel ilyen könnyen, meg is találtunk egy ösvényt, amely kikerülte a biztonsági őrt és az útzárat.

Ahogy haladtunk felfelé a hegyre (kb. 320 m szintkülönbséget kellett legyőzni), minden kanyarban aggódva néztünk előre, van-e ott valaki, bekasztliznak-e, stb. Persze ennyire nem súlyos a helyzet, de Vietnám egy eléggé vaskalapos ország, sok történetet hallottunk a kormány szigoráról. A katonák például soha nem mehetnek külföldre, csak, ha kiküldetésben vannak.

Szerencsére nem találkoztunk senkivel, egy kíváncsi madárkán kívül, de a csúcsra érve olyan látvány fogadott, amit maximum egy elektrosokk-terápiával tudnának kitörölni az emlékezetünkből.

A Google-értékelések alapján másoknak is emlékezetes volt, mert volt, aki nem kereste meg az ösvényt, inkább átmászott a szögesdrótos kerítésen.

Mindössze 6 km-re van Trai Mat település, mely gyönyörű, apró mozaikokkal díszített kínai pagodájáról, a Linh Phouc-ról híres. A pagoda teljesen más, mint a thaiföldiek.

A toronyból pedig az egész környéket beterítő fóliasátrakat, és termőföldeket lehet megcsodálni. Vietnám gyümölcs-, és zöldségtermesztése ezen a környéken zajlik, professzionálisan.

Szinte könnyes búcsút vettünk Dalat-tól, hiszen nagyon a szívünkhöz nőtt. Izgatottan (Viki aludt) buszoztunk 4 órán át le a hegyekből a tengerparti Nha Trangba, hogy ott töltsük az ünnepeket, egészen 2020. január 4-ig.

Bár fehér karácsonyra annyi esélyünk sem volt, mint azoknak, akik az ünnepeket a hideg égövben töltötték, egészen váratlan meglepetésekben volt részünk a szállásadóinknak, és újdonsült barátainknak köszönhetően. Folyt. köv.”

Ha kíváncsiak vagytok Viki és Dani kalandjaira, olvassatok bele a blogjukba!

Thaiföld ismeretlen arca

Share.

About Author

Leave A Reply