Vegyenek rabruhát, bilincset!

0

Egyik kedvenc blogunk a Káma-túra, ami egyszerre érdekes, tartalmas (csak kicsit ritkán frissül…) és olyan témákról olvashat az ember, amikről máshol nem nagyon vagy csak ritkán. A szerzők most például a „szibirszkij trakt”, azaz a szibériai út egy részét látogatták meg. Nem akármilyen élmény volt a beszámoló szerint, amiből szokás szerint jöjjön egy kis kedvcsináló.

„Az út a fénykorában, a XIX. század elején közel 10.000 km hosszú volt, ezzel a világ leghosszabb útjának számított. Szélessége egységesen 60 méter volt, ebből 20 méter volt maga az „úttest”. (…)

A szibériai út ugyan a rajta haladó rabok miatt lett híres-hírhedt, de fő feladata elsősorban a gyors postaszolgálat biztosítása volt. A postakocsiknak emiatt törvényben biztosított elsőbbségük volt az úton, mindenki másnak félre kellett húzódnia, ha egy postakocsi közeledett. Amennyiben nem tett így valaki, a postakocsi kocsisának egy citromnyi méretű láncos buzogánnyal joga volt emlékeztetnie őt eme kötelességére.

Hasonló eszközzel voltak felfegyverezve a rabokat kísérő őrök és az úton haladó kereskedőket időnként kirabló útonállók is. Nem lehetett könnyű dolog egy hosszabb utat komolyabb sérülések nélkül megúszni. (…)

A múzeum egyik termében a rabok életkörülményeit próbálták szemléltetni. A terem egyike volt annak a négy teremnek, melyekbe az éjszakára oda érkező rabokat zárták. Egy-egy ilyen teremben kb. 30-40 rab tartózkodott egyszerre.

A terem felszerelése eredetileg mindössze egy hatalmas háromszintes priccsből állt, melyen a foglyok aludtak, illetve egy kályhából, melyet a folyosóról fűtöttek. (…)

A komoly múzeumlátogatás ezen a ponton hirtelen mókásan interaktívvá vált, ugyanis a tárlatvezető hölgy a terem sarkában lévő kiállított bilincsekhez és rabruhákhoz érve elkezdte azokat ajánlgatni, mint valami piaci árus a portékáját. „Vegyenek rabruhát, vegyenek bilincset is, jöjjenek, jöjjenek!”

Mindenre kapható, játékos kedvű arab társaink persze egyből megragadták a lehetőséget, és hamar magukra öltötték az engem egyébként pékruhára emlékeztető darabokat. A lelkesebbek még gyorsan bilincsbe is verték magukat.”

Hogy ezután mi történt, azt az eredeti posztban olvashatjátok el, természetesen sok kép társaságában. Megéri ide kattintani!

Share.

About Author

Leave A Reply