Van rendszer a svéd káoszban?

0

A skandináv oktatással (általában az életmóddal) kapcsolatban rengeteg minden kering Magyarországon, de azért teljesen más mindezt személyesen megtapasztalni. Kati két éve költözött családjával (férjével és két gyermekével) Svédországból, így aztán első kézből szerzett tapasztalatokat az oktatásról. Mai bemutatkozó írásában csak a legfontosabbakat írta le, ha minden jól megy, akkor sorozat lesz a svéd iskoláról és minden egyéb érdekességről.

„A skandináv oktatási rendszer sikerességéről már sokat hallottunk, és bár a négy országból a finn módszer a legsikeresebb, mégis szülőként belülről megélni a svéd oktatási ideológiát számomra nagy élmény.

Röviden szeretnék bemutatkozni: Kati vagyok, férjemmel és két gyerekünkkel vágtunk neki Svédországnak egy munkalehetőség miatt, amit elfogadtam.

Nem mindenáron akartunk külföldre költözni, de már régen tervben volt, hogy kipróbálnánk, és mivel a cég kedvező és határozatlan idejű szerződést adott, valamint férjemnek élnek rokonai Svédországban, és nem utolsó sorban a gyerekek szempontjából is hasznosnak gondoltuk, hát belevágtunk és 2 hónapon belül már ki is költöztünk.

Alig több mint két éve érkeztünk Stockholmba egy negyedikes és egy hatodikos kislánnyal a családban, így volt elég élményem a magyar általános iskolákban is.

Tanév közepén érkeztünk, ami a lányoknak nem volt könnyű, ráadásul nulla svéd nyelvtudással rendes állami svéd iskolába kellett beilleszkedniük. És akkor még tegyük hozzá a kiskamasz életkor sajátosságait is… utólag minden tiszteletem a lányoké, fantasztikus, amit elértek a két év alatt, de erre még visszatérünk.

Nem beszélik a nyelvet? – Miért aggódik anyuka?

Svédország fel van készülve az iskolai integrálásra, a külföldről érkező gyerekeknek szeretnének mindent megadni, amivel élni kell, de persze nem visszaélni.

Az iskola hivatalból gondoskodik a magyar nyelvű tantárgyi segítségről egy anyanyelvi tanár alkalmazásával, aki hetente 2-3 órában odaül a gyerek mellé, és lefordítja, amit nem ért. Lehet tőle kérdezni, leadja az anyagot magyarul, ha szükséges.

Minimum két évig joguk van a gyerekeknek erre a segítségre, és a heti egyszeri anyanyelvi órára pedig mindig joguk van a tanulmányaik végéig. Nem ez igazából az írásom lényege, de nagyon jól mutatja, hogy mennyire fontos minden egyes gyerek a rendszerben.

Káosz – Mikor találjuk meg a rendszert? Mit kell tanulni? Kell valamit tanulni?

A kezdet viszont óriási sokk volt mind a lányoknak, mind nekünk szülőknek. A gyerekek az elején hetekig úgy jöttek haza, hogy „nem tanultunk semmit”, „nincs lecke”, „lehet, hogy csak nem értjük, mi a követelmény”, „a tanár nem tanít, csak ott van”…

Úristen, mi lesz a gyerekeinkkel? … Teljesen el fognak butulni. … Mi van, ha visszamegyünk Magyarországra és teljesen le fognak maradni a tananyaggal?

Kellett hozzá egy kis idő, mire tudatosult bennünk, hogy itt az iskolában a tárgyi tudás nem elsődleges. Nem az a legfontosabb, sőt… Van az is, de nem azt kérik számon a gyerekektől, két év alatt egyetlen egy olyan dolgozatot nem írtak, ahol évszámokat kérdeztek volna.

Vannak feladatok, de adnak időt napközben az iskolában, hogy részben vagy egészben ott megcsinálják, és csak akkor van lecke, ha ott nem sikerült befejezni, de ha sikerült, akkor nincs.

Később rájöttünk, hogy a gyerekeknek maguknak kell leckét kitalálni, motiválva vannak, hogy utána nézzenek, kutassanak a témában, és ez fogja megkülönbözteni a „jó” és „rossz” tanulókat, ez a felelősség a gyerekekre van téve.

A tanár a magyar gyakorlathoz képest TÉNYLEG NEM TANÍT. Ez azt jelenti, hogy nem áll egész órán a katedrán és beszél, hanem inkább egy moderátor szerepét tölti be a nap legnagyobb részében.

Felad különböző feladatokat, amiket vagy egyénileg vagy csoportban kell megoldani, és sétál az asztalok között, hogy lehessen tőle kérdezni. Az összes tanítása sokszor csak abból áll, hogy az elején elmond egy példát, amin a projektfeladat alapul, és utána a gyerekeken a sor.

(Figyelem! Tapasztalatból mondom, azért, hogy ez működjön, a tanárnak jó szakembernek kell lennie, különben katasztrófa és unalom is kisülhet belőle.)

Jó az, hogy a tárgyi tudás kicsit háttérbe szorulni látszik az oktatásban?

Mi erre még nem tudjuk a választ, lehet, hogy lesznek hátrányai, a kérdés, hogy mit nyernek helyette? Mitől lesz (csúnya szóval) „versenyképesebb” egy svéd fiatal a magyar (vagy kelet-európai) fiatallal szemben? Egyáltalán versenyképesebb lesz?

Nincs elég tudásom ennek megválaszolására, de a következő írásaimban példákat hozok az általános iskolából az alábbiakra, amit a svéd kollégáimnál a munkahelyi környezetben tapasztalok:

Önbizalomból nincs hiány

Mindenre tudom a választ, de ha nem akkor utána nézek mert KÉPES VAGYOK

Magabiztos kommunikáció, profi tárgyalástechnika

Svédül vagy angolul? – nem számít, ugyanaz

Szociális érzékenység

A jogaimmal tisztában vagyok, senki ne mondja meg helyettem, hogy mit tegyek

Nincs hierarchikus bókolás, a főnökkel ugyanúgy beszélek, mint a takarítóval

Nem kell 120 százalékot teljesíteni, ha meg van csinálva, az már tökéletes

Pontosság mindenek előtt

Ha beteg vagyok, akkor természetesen nem megyek dolgozni

Work-life balance

A fenti „felnőttes” dolgok kapcsolatban vannak az általános iskolával? Bármilyen őrültségnek is hangzik, én úgy gondolom, hogy igen. De nem minden rózsaszín, a svéd diákok eredményei elmaradnak a finnektől, a rendszerben lehetnek és vannak is buktatók, ami nagyban múlik az emberi tényezőkön, mint a tanárok szakmai tudása vagy a családi háttér, ami szükséges lenne egy ilyen érett ideológia megvalósítására… folytatás hamarosan! :)”

Mit tudnak ezek… a svédek (amit mi nem)?

Share.

About Author

Leave A Reply