Válságos hazatérés: „ne lássanak sírni”

0

A hazatérő kivándorlók körében is bőven akadnak olyanok, akik válságos helyzetben találják magukat és akár szegénységgel, elszigeteltséggel, ne adj isten hajléktalansággal kénytelenek szembenézni.

Mint oly sok mindennel a határátkelés témakörében, Magyarországon ezzel sem nagyon foglalkoznak (bár mostanában akadnak a hazatérőkkel foglalkozó kutatások), ám semmi okunk feltételezni, hogy a visszatérő magyarok más helyzetben lennének ilyen szempontból, mint más ország polgárai.

A különbség az, hogy például Írországban komolyan foglalkoznak a kérdéssel, nemrég jelent meg például a kormányzati támogatással működő ügynökség, a Crosscare jelentése (itt olvasható el teljes egészében).

Ebben részletesen foglalkoznak a tervek nélkül, adott esetben személyes válsághelyzetben hazatérőkkel, akik között akadnak, akiknek a munkanélküliséggel, komoly egészségügyi problémákkal, családon belüli erőszakkal, függőséggel kell szembenézniük.

„Alig vártam, hogy elhúzzak innen”

A jelentés kiemelte, hogy a hazatérők számára a család sokszor nem csak a hazatérést, de első körben a külföldre költözést is kiváltó ok.

„Alig vártam, hogy elhúzzak innen. Nem volt már hely otthon, megházasodtam és így le tudtam lépni” – mesélte egyikük.

Ami érdekes, hogy a felmérés szerint akadnak olyanok, akik hazatérve inkább nem is lépnek kapcsolatba a családdal, vagy a barátokkal, attól tartva, hogy kudarcnak ítélik majd a hazatérést, pláne, ha az személyes válsághelyzettel párosul.

„Ha a gyerekeim boldogok, én is az vagyok”

A hazatérés okaként gyakran hozzák fel a gyerekeket.

„Még nem telepedtem le. Végleg itt maradok. Ha a gyerekeim boldogok, akkor én is az vagyok. Őket helyezem az előtérbe. Próbálom elérni, hogy ne lássanak sírni. Vannak napok, amikor ez nehéz” – mondta egy édesanya.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a hazatérők közül sokan vannak kitéve komoly stressznek és fizikai, valamint pszichológiai kiégésnek.

A Crosscare-rel együttműködő rendőrtiszt, Danielle McLaughlin azt mondta, a szervezet évente több mint 500 emberrel és családdal kerül kapcsolatba, ezek között bőven vannak olyanok, akik válsághelyzetben tértek haza.

„Akadnak köztük olyanok, akik bevétel, őket támogató család vagy erre szakosodott civil szervezetek segítsége híján egyenesen a hajléktalanságba érkeznek meg és nagyon komoly pénzügyi és mentális nehézségeik vannak” – mondta.

„Az egyik megkérdezett, egy egyedülálló szülő három gyermekkel öt hétig vándorol egyik hostelről a másikra, sehol sem engedték, hogy hosszabb ideig maradjon. Hetedik hónapja élnek átmeneti körülmények között, már van munkája, ennek ellenére képtelen lakást bérelni” – ismertetett egy történetet Danielle McLaughlin.

Akad olyan is, aki hat hónapja vár arra, hogy megkapja az őt egyébként írként megillető szociális családtámogatást, ráadásul ír útlevele ellenére az állampolgárságát is megkérdőjelezik.

„Volt, aki egyenesen azt mondta, menjek vissza oda, ahonnan jöttem”

Sok olyan hazatérő is van, aki nagyot csalódott abban, ahogyan a hivatalok (elsősorban a szociális támogatásokat elbíráló tisztviselők) bántak velük – derül ki a jelentésből.

„Semmi segítséget nem kaptam, volt, aki egyenesen azt mondta, menjek vissza oda, ahonnan jöttem. Teljes őrület” – mesélte egy visszaköltöző.

A helyzetet ráadásul nehezíti (szerintem nem csak Írországban) a lakhatási válság, azaz vagy egyre drágábbak a kiadó ingatlanok vagy nem is nagyon találni.

„Sokkal jobban figyelni kellene a krízishelyzetben hazatérők megsegítésére. Nekik sürgős szükségük van érezhető támogatásra, legyen az szociális jóléti, orvosi vagy pszichológusi ellátás” – hangsúlyozza a jelentés.

A dokumentum ajánlásokat is megfogalmaz, ezek közül kiemelten fontosnak nevezi, hogy a hazatérők azonnal hozzáférjenek a különböző szociális támogatásokhoz, vagy hogy ne jelentsen problémát a gyerekek beiskolázása.

Miért olyan fájdalmas a hazatérés?

(Fotó: pixabay.com/counselling)

Share.

About Author

Leave A Reply