„Valóban kalandos életünk van”

0

Nehéz lenne nem egyetérteni a címben megfogalmazott véleménnyel, hiszen Zsófiának és családjának kétségkívül kijut a kalandokból. Hat év Los Angeles után egy éve érkeztek ugyanis Új-Zélandra.

Méghozzá Amerikából már két gyermekkel költöztek tovább tavaly októberben az új-zélandi Wellingtonba. Kalandjairól a Díványnak mesélt, így arról is, hogy az amerikai metropoliszba férje doktori tanulmányai miatt kerültek, majd a munkája miatt maradtak.

„Már csak 1 évre volt vízumunk Amerikában, és azon gondolkodtunk, hogy hova tovább, amikor egy régóta vágyott állást kínáltak neki Új-Zélandon a Weta Digitalnál. (Ők készítették például a Gyűrűk urát és az Avatart.) Egyből tudtuk, hogy ezt a lehetőséget meg kell ragadnunk” – emlékezett vissza.

A nagyobbik gyermek, Samu 3,5, a kisebbik, Lili kétéves volt az utazáskor (ami érdekes módon teljesen véletlenül pont úgy zajlott, hogy ha két nappal később mennek, akkor abban az évben elmaradt volna a születésnapja, mert Amerikából Új-Zélandra a dátumátlépés miatt pont elvész egy nap).

„Lilin nem éreztem semmiféle változást, neki még az volt a fontos, hogy mellette legyünk. Samut viszont megviselte a költözés. Sokáig emlegette a Los Angeles-i barátait, kedvenc játszótereit, zenés foglalkozását, az ottani lakásunkat, kérdezgette, hogy mikor megyünk vissza. Emellett a szobatisztaságban is visszaesett” – mondta Zsófia.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Ami az óvodát illeti, Új-Zélandon meglehetősen érdekes rendszer van, hiszen vannak állami óvodák, magánóvodák és játszóközpontok. Az ő gyermekeik államiba járnak, amiből heti 3 napot támogat az állam, a többiért fizetni kell.

„Az itteni óvodákban nincs délutáni alvás, nem biztosítanak étkezést, hanem a szülőknek kell a tízórairól és ebédről gondoskodni. Körülbelül 40 gyerek jár egy oviba, ahol nincsenek csoportok vagy csoportszobák. Van egy nagy terem, abban van kialakítva étkezősarok, kézműves sarok, olvasósarok, játszósarok” – mesélte.

„A gyerekek szabadon dönthetik el, mikor mit szeretnének csinálni. Enni is akkor esznek, amikor megéheznek, nincs kötelező együtt evés. Szabad ki-bejárás van a benti terem és az udvar között is, és az 5 óvónő egymás között osztja el, hogy ki melyik területet felügyeli” – tette hozzá Zsófia.

„Valóban kalandos életünk van. Rengeteg helyre eljutunk, amik otthonról elérhetetlennek tűntek. Több kultúra megismerésével gazdagodtunk, és ez jelentősen megváltoztatta az életszemléletemet. A világ legkülönbözőbb országaiból vannak barátaink, amit szintén hatalmas kincsnek érzek” – sorolta a pozitívumokat.

Akadnak ugyanakkor negatívumok is ebben az életformában – tette hozzá. „Viszont kevés az állandóság, és fárasztó a rengeteg költözés, az évenkénti otthonteremtés és az intézménykeresés a gyerekeknek. Szívesebben fordítanám ezt az időt például a szakmámra. Egyre nehezebben élem meg a sok változást, vágyom az állandóságra, saját otthonra, amit magunknak alakítunk. Hiányoznak az otthoni barátok és a család is, különösen a nagyszülők közelsége.”

A család fontosnak tartja a magyar kultúra jelenlétét, ezért március 15-én kokárdát viselnek, igyekeznek elmenni az új-zélandi magyar programokra és tervben van a hazaköltözés is: „Magyarország túl messze van, nem szeretnénk sokáig itt maradni”.

Hogyan telepedhetsz le Új-Zélandon?

A teljes interjút a Díványon olvashatjátok el.

(Fotó: Brett Taylor)

Share.

About Author

Leave A Reply