„Válaszd a nehezebb utat!”

0

Hazamenni, kint maradni, esetleg külföldön máshová költözni – a kérdés nyilván majdnem minden határátkelő fejében megfordul néha. A mai történet főszereplője döntött, és nem bánta meg. Más kérdés, hogy szerinte a nehezebb utat választotta, ami szerintem azért nem biztos, mert ez erősen személy- és helyzetfüggő is.

„Már hét éve Kaliforniában éltem, San Francisco olyan volt, mint egy állandó nyaralás, egyik csodás nap a másik után, mígnem az egész összeolvadt egyetlen örökös arannyal futtatott tájjá. Csak éppen a csillogás kopott le róla addigra.

Szerettem volna egy kicsit keményebb, valódibb helyen élni, ahol vannak évszakok, a lazább élet helyett kicsit jobban kell teperni. Emellett szerettem volna közelebb lenni az idős édesanyámhoz, és a nemrégiben született unokaöccsök is komoly vonzerőt jelentettek.

Végül a döntés két lehetséges helyszínre korlátozódott: vagy New Yorkba költözöm, vagy haza. Vagy új fejezetet kezdek, vagy hagyok egy olyan utat, hogy aztán egész életemben töprenghessek a döntésem helyességén.

A döntés

A hazaköltözés lett volna a könnyebb megoldás. Igaz barátság fűzött az akkori egyik legnagyobb napilap főszerkesztőjéhez, szinte biztosan lett volna munkám. New Yorkban senkit sem ismertem, de élt bennem a fiatalok optimizmusa, hogy végül minden rendben lesz.

Pontosan emlékszem a napra, amikor végül New York mellett döntöttem. San Franciscóban ritkaság volt az eső, aznap viszont esett, én pedig ültem a Sunset Districtben bérelt lakásomban. Kiterítettem egy New York-térképet, és miközben az ujjam végighúztam az öt kerület határán, az Manhattanen állapodott meg.

Izgalommal telve hívtam fel egy olcsó New York-i hotelt, megvettem két héttel későbbre a repülőjegyet – a kocka el volt vetve.

Az alternatív élet

A másik életemben hazaköltöztem és elkezdte dolgozni az említett újságnál. Része lettem volna egy nagyszerű intézmény lassú halálának, ahol amerikai tudósítóként egyébként a pályámat kezdtem.

Találtam volna munkát egy másik lapnál, megpróbálkoztam volna a könyvírással, talán túl sokat ittam volna, míg úgy nem végzem, mint oly sokan a barátaim közül, elégedetlenül, kapuzárási pánikban… vagy legalábbis így képzelem.

Természetesen ott lettem volna édesanyám utolsó éveiben és sokkal közelebbi kapcsolatom lett volna az unokaöccseimmel és -húgaimmal.

Elszállt a méreg

A valóságban még a nyolcvanas években találkoztam egy ír bankárral, aki segített egy New York-i ír napilap elindításában, ami mind a mai napig működik.

A kapcsolatom a hazámmal hatalmasat változott az évek alatt. Elszállt a méreg. Az egyházzal kapcsolatos botrányok, az északi békefolyamat, az azonos neműek házasságának megszavazása, az abortusz legalizálása megváltoztatták azt a korábbi véleményem, mely szerint úgysem változik soha semmi.

Azzal, hogy a nehezebb utat, az Amerikában maradást választottam, sokkal jobb ember lettem. Talán a másik út is rendben lett volna, de hiszek abban, hogy a maradás jobb emberré formált.

Életem legnagyobb pillanata sosem történt volna meg, ha hazaköltözök, mert akkor sosem mutathattam volna be az édesanyámat Bill és Hillary Clintonnak a Fehér Házban.

A határátkelést fontolgatóknak azt mondanám, ne nézzenek hátra, legyenek merészek és tegyék meg az első lépést, utána pedig merüljenek el az új kultúrában, bárhol legyen is az. De közben tartsák közel az otthoni dolgokat.

A szülőhazával (esetemben Írországgal) bonyolult lesz a kapcsolat. Az otthoniak vegyes érzelmekkel viszonyulnak a határátkelőkhöz, pedig ők azok, akik világszerte nyomot hagynak.

Vágj neki merészen, ha mész! Egy régi professzorom szerint ez a legjobb megoldás minden nehéz döntés esetében. „Történjen bármi, az úgy lesz jó” – mondogatta.

Ami nem csak a határátkelésre, hanem az egész életre igaz.

Én a járatlanabb utat választottam, és nem bántam meg.”

Szerintetek melyik a nehezebb út?

(A szerző, Niall O”Dowd több amerikai lap és az IrishCentral.com alapítója. Itt írta meg a történetét.)

Magyar család Alaszkában

(Fotó: pixabay.com/pogo_mm)

Share.

About Author

Leave A Reply