Úton Amerikában

0

Amerikában úton lenni nagy és romantikus elképzelés, sokak vágya, hogy megtapasztalják a hatalmas szabad területeket és persze a városok forgalmát. A valóság azonban ebben az esetben is kissé más, mint a filmek és a képzelet – derül ki Steve írásából.

„Észak-Amerikában az autó a legfontosabb közlekedési eszköz. Vonatok még nagyvárosok között is ritkán adódnak, a Boston-New York-Washington és a Montreál-Toronto-folyosókat nem számítva.

Ha repülővel érkezel és nem várnak, sokszor muszáj az érkezésnél kocsit bérelned. Még nagyvárosban is sokszor kell egy autó, amire Los Angeles az egyik példa. Sok város tömegközlekedése nulla, márpedig sok város hatalmas kiterjedésű, a legtöbb nem New York, vagy valamelyik európai város mintájára épült.

Igen, itt Észak-Amerikában még mindig az autó az úr, legyen ez bármennyire (és itt is elismerten) nem gazdaságos és elavult gyakorlat. Az adófizetők többsége nem törődik mással, csak azzal, hogy az autójával minél hamarább eljusson munkába, le tudjon parkolni és ha messze megy, minél hamarabb odaérjen.

A benzin nem olyan drága, mint Európában, viszonylag kevés a fizetős autópálya, matrica nincs, néha a hidakon és az alagutak előtt kell külön fizetni.

Mivel mindenki gyerekkora óta autóval közlekedik, fegyelmezettebben vezetnek, mint az európaiak. Nincs meg bennük az a bosszantó európai tulajdonság, ami arra ösztökéli az embert, hogy a minél gyorsabb közlekedéssel bizonyítsa be, mennyivel jobb az ő autója.

Az államközi autóutakon a maximális sebesség változó, de általában 70 mérföld (azaz kb. 112 km) óránként. Ha ennél 10-20 százalékkal gyorsabban hajtasz, a rendőrök általában nem állítanak meg (bár ez helyileg változó).

Kivételnek a sátoros ünnepek (például július 4. vagy karácsony) előtti napok számítanak. Szóval mivel van ez a megengedett 10-20 százalék, az autósok jó része a megengedettél ennyivel gyorsabban hajt.

Szóval ha 125 km/órával mész, aligha kerülsz bajba. Igazi gyorshajtók ritkán vannak és őket elég gyakran elkapják, márpedig kinek van erre szüksége?

Az úthálózat kiépítésébe nagy pénzeket fektetnek, ezért tapasztalhatod még egy aránylag kisvárosba érkezésnél is, hogy széles utak fogadnak, sőt, nem egy városkát körgyűrű kerül el.

Egy többmilliós nagyváros megkerülése komoly vezetői feladat, fel kell kötni az alsóneműt. Ott van például a főváros Washington DC. A várost az Interstate 495-nek nevezett körgyűrű veszi körül.

A Capital Beltway-nek is nevezett sztráda egy irányban 4-5 sávos. Egymást érik a városközpontba vagy a külvárosokba vezető lehajtók. Ez a körgyűrű minden napszakban forgalmas.

Vannak rajta külön fizetős, automata érzékelőkkel ellátott, „E-Z Pass”-nak nevezett sávok, valamint olyanok, ahol csak utassal lehet közlekedni, egyébként a buszoknak és a taxiknak vannak fenntartva.

A sávokat napszaktól függően változtatják, reggel több a bemenő sáv, délután a városból kifelé tartó.

Egy ilyen körgyűrűn nem egyszerű navigálni, a forgalom óriási, dugókkal tele, ha nem, akkor 120 km/h-val haladsz. A teherautók és autók sokasága könyörtelen és vad képet fest, valahogy úgy, ahogy azt már jó régen Fellini a Róma című filmben nagyszerűen bemutatta.

Egy ilyen szakasz sikeres túléléséhez a következő tanácsokat adhatom: maradj a sávodban. Figyeld a táblákat, a jelzéseket, idejekorán válts sávot. Ne hagyd túl későre. Ha agresszivitás kell, legyél agresszív. És ami a legfontosabb, előtte könnyíts magadon, majd köss rá egy csomót. Ha tudsz. Egy jó ideig nemigen találsz mellékhelyiséget.

Én mindig bekapcsolom az adaptív sebesség szabályzót, ami arra jó, hogy tartsa az előtted haladó kocsitól a távolságot, ha pedig semmi nincs előtted, akkor tempomat. Tehát nélküled gyorsít-fékez, meg is áll, ha kell, neked csak kormányozni kell.

Nejem egyszer megpróbálta, és nem szerette. Tisztában vagyok vele, hogy sokak szerint a gázt és féket nyomni nem nagy munka. De egy hosszú, monoton, autópályás vezetésnél könnyebbséget jelent.

Vezetés közben CD-t hallgatunk, vagy rádión próbálunk valamit találni. Ilyenkor lenne jó a műholdas adásokra előfizetni, mert úgy lenne választék. Így, itt délen, ad nauseam vagy „country and western” dalokat kapsz, vagy vallásos prédikátorokat, akik meg akarnak téríteni. Megkönnyebbülés, ha néha a PBS (állami) adóra bukkansz, ahol létezik rendes program, és normális hírek, óránként.”
Bottom of Formww

Koktélok, gengszterek, kaszinók – egy város képei

Share.

About Author

Leave A Reply